Idén tavasszal kapott szárnyra a hír, hogy sikeres első nagyjátékfilmje, a Lefkovicsék gyászolnak után Breier Ádám regényírásra adta a fejét. Korábban több cikkünkben is írtunk már arról, hogy általában jóval többet olvasunk a nők belső világáról, míg az ellenkező nem még mindig inkább az érzelmek elfojtásáról híres. Ezúttal azonban megnyugodhatunk: a Hetvenegy farkas (itt mutattunk részletet) főhőse igazi érzelmes férfi – néha talán túlságosan is.
Farkasként támadó bűntudat
Stern Gábor harmincas egyetemi oktató, aki rajongásig szeretett párjával éppen első gyerekük érkezésére készül, amikor váratlanul rettenetes lelkiismeretfurdalás kezdi gyötörni egy homályos múltbeli esemény miatt. Régi fotói között kutakodva ugyanis talál egyet, amely felidézi egy részeg este töredezett emlékeit. Hirtelen bevillan a fejében, hogy a képen a kocsma falát támasztó lány aznap dühösen kiabálva dobta ki őt a lakásából, de semmi más nem jut eszébe – vélhetően az elfogyasztott alkoholmennyiségnek köszönhetően.
Amikor a munkahelyén szexuális zaklatás miatt kirúgnak egy professzort, főszereplőnk egyre biztosabb benne, hogy hasonló bűnt követett el ő is.
Erősen kérdéses, hogy a kissé elveszett és kedvesen naiv férfi önmarcangolása mennyire szolgálja a metoo-ügyek komolyan vételét, hiszen – valljuk be – a probléma itt kissé légből kapottnak érződik. Arról nem is beszélve, hogy később kiderül, egész más forgatókönyv zajlott le a valóságban, mint Gábor gondolataiban. De talán nem is ez a lényeg. A regény végére világossá válik, hogy a történtek felfejtése – és a vezeklés – iránti kétségbeesett vágyat valójában az apaságtól való félelem táplálja. „Azt képzeltem, hogy egy szülő már tudja a válaszokat a kérdéseire. Én pedig úgy éreztem, hogy még a kérdéseimben sem vagyok biztos” – vallja be a főhős.
Szabad szájú szellemnagyi
Szerencsére az elbeszélőnek másutt is akadnak elintézetlen dolgai, hogy tiszta lappal köszönthesse az új jövevényt, így jóval izgalmasabb szálak is vannak ebben a kötetben, mint a múltbeli tett utáni nyomozás. Ilyen például az imádott nagymama sikertelen újratemetése: a koporsó nyomtalanul eltűnik, hogy aztán az éles nyelvű Mendel Blanka szívesen látott szellemként térjen vissza unokája konyhájába.
Ez a csipetnyi varázslat jól illeszkedik a szövegben megjelenő utalásokhoz, Gábor szakterülete ugyanis a latin-amerikai irodalom, ami tele van hasonló mágikus elemekkel.
Olyan klasszikusokat sző bele a történetbe a szerző, mint a Száz év magány vagy éppen a nemrég elhunyt Mario Vargas Llosa Julia néni és a tollnok című könyve, de egy különleges „regény a regényben”-játékot is kapunk, hiszen a főhős egy argentin krimit fordít, melynek cselekményébe időnként bepillantást enged.
„Miért olyan fontos a zsidóknak a család?”
Breier Ádám maga is zsidó származású, a valláshoz tartozó hagyományokból pedig mind a film, mind a regény megalkotása során táplálkozott, újabb izgalmas vetületet adva a sztorihoz. A Lefkovicsék gyászolnak egy ambivalens szülő-gyerek kapcsolatot tár a néző elé, melyben a feszültség egyik fő okozója, hogy Iván (Szabó Kimmel Tamás) ortodox zsidóként szigorú szertartást követve búcsúztatná el elhunyt édesanyját, míg apjának (Bezerédi Zoltán) egész más elképzelései vannak. Bár a Hetvenegy farkas főszereplője ateistának vallja magát, mégis a rabbihoz jár tanácsért, és pészahra nagy családi vacsorát szervez, hátha sikerül megoldani a felgyülemlett konfliktusokat.
Vitákból ugyanis nincs hiány, és látszólag nem oldja meg őket a közös evés.
Végül nem marad más, mint a csoportos terápia, ami az egyik legjobb epizód a könyvben: Gábor öccse, Simon – a véres farkasokat festő meg nem értett művész – szidja a bátyját, a nővérük elkésik, az anyjuk védekezik és mártírkodik, a bölcs apa pedig inkább meg sem jelenik.
Vígjáték vagy dráma?
Nem titok, hogy eredetileg a Hetvenegy farkas is filmnek készült, amit le sem tagadhatna a szöveg, hiszen tele van a fentebb említetthez hasonló, sziporkázó jelenetekkel, és a helyszínek is nagyon élnek. Főhősünk legjobb barátja, Zoli jóvoltából betekintést nyerünk például a híres Alterego melegbárba, az „ökumenikus egyetemi olvasztótégelyként működő”, Tátott Száj elnevezésű kocsmát pedig szinte látjuk magunk előtt.
Ami a karaktereket illeti, néha kissé túl vannak húzva, de kifejezetten jól állnak a könyvnek ezek a humorba hajló részek.
Gábor barátnőjének testvére, Marcsi házassága kész tragikomédia egy meglehetősen bizarr szerelmi háromszöggel megfűszerezve, de a főszereplő monológját olvasva is gyakran húzzuk mosolyra a szánkat. Az utolsó oldalakhoz érve a borítón ígért „megbánás regényéből” inkább egy szeretetteljes, jól végződő, kedves történet lesz egy férfiről, akitől nem áll távol a lelkizés, és aki végre nyugodt szívvel lehet apa.
Fotó: 21. Század Kiadó
