Max Porter regényében, A bánat egy tollas állatban egy varjú jelenik meg egy londoni családban, hogy az anyjukat elvesztő fiúk és apjuk között valamiféle kommunikációs csatornaként szolgáljon a gyászban. Három elbeszélői nézőpont van, a fiúké, az apáé és a varjúé. Totth Benedek fordítása magával ragadóan adja át ezt a bizarr, szinte verses elbeszélői nyelvezetet. 

Saját fájdalmukban egymástól elszigetelt emberek próbálnak valahogy túllendülni a traumán. Ahogy egyébként mi is az elmúlt közel két hétben ezt az elszigeteltséget éltük meg, 

keressük a nyelvet egymáshoz és a járványhoz.

Hiába tudjuk, hogy szorosan összekötve élünk, az csak ilyenkor derül ki, hogy mindez milyen törékeny. Az 5mondatok Instagram-oldal szerzőivel, Tóth Réka Ágnessel és Simon Mártonnal még a veszélyhelyzet kihirdetése előtt ezért kiveséztük a Ludwig Múzeumban, hogy mi lenne velünk internet nélkül - világvége vagy nyugalom? Egyébként a tavalyi év könyvét jegyző Jón Kalman Stefánsson az őszi Margón izlandi példákat hozva mesélt az érzelmi távolságtartásról, amin pont a közösségi média oldott valamennyit. 

Barabási Albert-László Behálózva című könyvében az életünket átszövő és meghatározó hálózatról ír, amiben mindannyian középponttá válunk. 2002-ben írt nagy sikerű munkájában elolvashattuk, mit kellene tennünk járvány idején, mondjuk

naivan mindig azt gondoltam, hogy a könyvekben minden kérdésünkre ott van a válasz.

 A kultúra az egyik legerősebb hálózat, amelyben például Grecsó Krisztián, a Katona József Színház, a Budapesti Fesztiválzenekar vagy a Rossz versek című film is erős középpontok, és a hálózatot nem a pénz működteti, hanem a kérdések - önmagunkról, társadalmunkról, hitünkről, múltunkról. A kulturális tartalmak, gondolatok pedig virálisan terjednek, és ebből a szempontból a kérdések és gondolatok hordozói a kulturális tartalmak, a könyvek, a filmek, a zenék, a színházi darabok. Chris Hadfield asztronauta is megosztotta tanácsait a karanténról, hiszen az űrben ezt volt ideje gyakorolni:

mérd fel a kockázatot, tűzz ki célokat, ismerd meg korlátaidat, cselekedj!

A kultúra ezért nem áll le, mert ahogy politikai döntések, úgy járványok sem tehetik tönkre: mivel a művészet önmagunk megértéséről szól, ezért folyamatos párbeszédet jelent, így gyorsan alkalmazkodik: az elmúlt tizenkét nap ezt újra bizonyította.  

Aki sokat olvas, az már hozzászokott az izolációhoz, mert egy regény vagy vers hasonló elszigetelődést feltételez, ebben az értelemben pedig az izoláció szabadságot is jelenthet, sőt az olvasás jó hatással van a mentális állapotunkra ilyen szélsőséges helyzetekben is. Az otthon olvasó mozgalmak azt segítenek megmutatni sok-sok embernek, hogy az olvasás a legszabadabb univerzumépítés. Ha szöveg van, minden van, a többit meg lebonyolítjuk virtuálisan. És szöveg van, a Scribd harminc napra ingyenesen olvashatóvá teszi Margaret Atwood vagy Neil Gaiman könyveit, az MTVA a hangjátékait osztotta meg közszolgálati feladatait beteljesítve, Az iskola a határontól az Utas és holdvilágig sok érdekességet lehet találni.

Az elmúlt napokban minden sorozatot, filmet és könyvet úgy nézek és olvasok, hogy

ráíródik a koronavírus,

ebből a szempontból nemcsak egy tőlem független agresszívan terjedő járványról van szó, amitől a fizikai testemet elzárom, hanem egy olyan kulturális vírusról is, ami az elmémet is elfoglalta. A párhuzamosan olvasott Ocean Vuong-regényben a Kiskutya nevű elbeszélő az anyjához kapcsolódó emlékekbe menekül, így a közös emlékezet lehet az a hely, ahol izolálódni tud. Zavarnak a sorozatokban a kézfogások, a kézfertőtlenítés hiánya. A Jóbarátokban Phoebe a beteg Monica influenzáját akarja elkapni, hogy bluesosabb legyen a hangja, a The Valhalla Murderersben elsőként mindig a gumikesztyűt szúrom ki. Az öcsém elküldött egy fotót, amin a nagymamám szájmaszkban eteti a kiskori énemet, akkor is arra gondoltam, hogy soha nem lehet elég korán kezdeni.  

Az elszigetelődés mindig személyes, de nem tud nem közösségi lenni, hiszen mindennel hatással vagyunk egymásra. A járványnak sok rétege van, amelyekből nagyon keveset láttunk eddig, de az biztos, hogy ebből a helyzetből is remélhetőleg megerősödve áll talpra majd a magyar kultúra.