Egy hete indult el az új formájában a Könyves Magazin, másnap lefújták a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált a járványügyi helyzet miatt. Már egy ideje készültünk Szvetlana Alekszijevics, Jo Nesbo és RF Kuang érkezésére, de így megmaradt a klasszikus módja az író és az olvasó találkozásának, az olvasás.
Ehhez a felfedezéshez, hogy az olvasás az író-olvasó találkozó legjobb formája, még az Operatív Törzsre sem volt szükségem.
Az utolsó pillanatban kaptam fel a szerkesztőségben Ocean Vuong Európa Könyvkiadónál megjelent regényét, a Röpke pillanat csak földi ragyogásunkat. A pandémia első napjaira ennél szebb történetet nem is kívánhattam volna: a húszas éveiben járó srác, akit Kiskutyának neveznek, levelet ír édesanyjának. Kicsit szomorkásan, kedvesen és szépen megírt regény, ami a levélformától olyan messzire jut el, hogy regénnyé áll össze a történet egy vietnámi családról, ami a háborút követően Amerikába költözik. A regény első harmadában, ameddig elolvastam, megjelenik a háború, de alapvetően családtörténetről, el- és bevándorlásról, meg szerelemről szól a regény.
A közösségi médiát az elmúlt napokban ellepték a hashtagek, hogy maradj otthon olvasni, amivel párhuzamosan teljesen elszabadult az ingyenes tartalmak megosztása is. Ha a pánik első jele a liszt felvásárlása volt, a másik biztosan az ingyenes tartalmak megosztása, legális vagy illegális formában. A kultúrával foglalkozó intézmények, zenekarok, előadók az első napokban egy csomó ingyenes tartalmat osztottak meg legálisan, színészek és írók olvasnak fel meséket ingyen, az Agave magyar szerzőinek könyveit két hétig ingyen be lehet szerezni, pedig ekönyv-formátumban is meg lehet vásárolni, és ez valahogy a közös felelősségvállalás lényege, hogy mi is a része vagyunk a kulturális ökoszisztémának, az íróknak és kiadóknak is szükségük van a bevételre (ha már elindult a színházaknál a #neváltsdvissza mozgalom). Kíváncsian várom, hogy az első hét brandépítési hulláma után megérkeznek-e a következő hónapokra berendezkedő online fizetési formák, mert a piacnak reagálnia kell a történtekre. Kulturális tartalomra, ahogy például jógára is szüksége van sok-sok embernek, de nem elvárható, hogy a válsághelyzetben ne fizessünk színházért, könyvért, koncertért. A rendszer részei vagyunk.
A Magyarhangya oldalán remek fesztiválsikereket lehet 24 órára kikölcsönözni. A rendszer című spanyol filmet mindenkinek ajánlom, akit érdekel a politikai rendszereket működtető szereplők élete. Rodrigo Sorogoyen rendező thrillere pont attól izgalmas és kritikus film, hogy az általunk is jól ismert jachtozásokat, pénzmosásokat belső nézőpontóbl meséli el. Az egyik ismerősöm megosztotta a Cirkó Gejzír online filmkölcsönzőjét, ahol gyorsan és normális áron lehet filmeket nézni.
Az első komment az volt, hogy ez nem ingyenes.
Persze lehet vicces trollkodásként felfogni, de ahogy az elmúlt napokban megosztogatták az emberek a Youtube-ra illegálisan feltöltött filmeket, már nem tűnik humorbombának. A kultúráról úgy gondolkozunk, hogy az mindenkinek jár, de sajnos a rendszer nem ennyire demokratikus.
A virális terjedésről szól bizonyos nézőpontból Roberto Saviano sorozata, a Zero Zero Zero, amit az HBO Go-n lehet látni. Az olasz oknyomozó újságíró, Saviano a Gomorra című non-fictionjével robbant be a könyvpiacra, és egyben számolta fel az életét teljesen, mert a legenda szerint azóta testőreivel él folyamatos lakhelyváltoztatások közepette, bár ezen nem tudom, mennyit alakít most a koronavírus. A könyv először 2014-ben jelent meg, egy összetett folyamatábra az egész, amiben a kokain útját követhetjük végig, rengeteg erős karakterrel és személyes motivációval. Saviano írása most új kiadást kap, de a lényeg nem változott, úgy mutatja be a kokaint, mint a világgazdaság mozgatórugóját. Annak idején a kritikánkban azt írtuk, hogy "Karakterek és történetek sokasága sűrűsödik a Zéró, zéró, zéró című könyvbe, amit oknyomozókönyvként is érdemes olvasni, de nagyobb lazasággal borzasztó erős elbeszéléskötet is lehetne." Annyira nem lőttünk mellé, mert most alapos, több helyszínen játszódó maffiasorozatot készítettek belőle, aminek az első két részében már megetetnek valakit a disznókkal, egy másik szereplőnek meg úgy áll a kisujja, mintha derékszögű vonalzónak használná. Két részt néztem meg, várom a folytatást.
A koronavírus egy hét alatt a semmivel tette egyenlővé a kulturális piacot,
előzetesen senki nem tudta elképzelni, hogy egyik napról a másikra az összes színház, mozi, múzeum, koncertterem és fesztivál bezár. Hogy nem marad semmi. A virtuális tér már nem valami érthetetlen dolog, hanem a saját fizikai valóságunk kiterjesztése, most virtuálisan kell moziba, színházba vagy író-olvasó találkozóra járnunk.
A kultúrára általában úgy gondolunk, hogy az úgy van, mint az internet meg a levegő. Hát, a koronavírus újra bebizonyította, hogy ez nincs így, a kulturális üzletág szinte teljesen leállt, szórakoztató és ötletes kivétel a Trip Hajón elinduló Első Magyar Karanténszínházat Rába Rolanddal és Láng Annamárival, de a Budapesti Fesztiválzenekar is folytatta kakaókoncertjeit. Élő közvetítést adnak, lehet támogatói jegyet vásárolni. Amikor a karanténra gondolunk, akkor az foglakoztat minket, hogy mit lehet otthon csinálni, amivel lefoglaljuk magunkat értelmesen. A hétköznapok pörgősen tördelt életritmusára kell rákeverni minden átvezetés nélkül a nagy lelassulást. Hirtelen beköszöntött a slow life, amit nem mi választottuk.
