Chris Hadfield nyugalmazott űrhajós videóban üzente meg a világnak, hogy neki űrhajósként mi volt a stratégiája a magány és az elszigeteltség elviseléséhez. Ebben többek közt arról beszélt, hogy odafent az űrállomáson elég veszélyes környezetben kell dolgozniuk az űrhajósoknak, ezért ki kellett találniuk, hogy ilyen körülmények közt hogyan tudnak produktívak maradni, miközben ennyire messze vannak a normál életüktől.
- Mérd fel a valódi kockázatot! – Ne hagyd, hogy pusztán a félelem vezéreljen! Keress egy megbízható forrást és nézd meg, mi az a kockázat, amivel szembe kell nézned most.
- Tűzz ki célokat! – Mit szeretnél megvalósítani, mi a küldetésed most? Tisztázd magadban, hogy mit akarsz elérni ma délután, ezen a héten, ebben a hónapban.
- Nézd meg, hol vannak a korlátaid! – Milyen a pénzügyi helyzeted? Mik a kötelességeid?
- Cselekedj! – Kezdj bele valamibe! Ez lehet más is, mint amit általában szoktál csinálni: alkoss, tanulj, kezd bele egy új projektbe, olvass vagy írj!
Nézd meg a teljes videót itt:
Chris Hadfiled 2016-ban járt Magyarországon, akkor interjúztunk is vele. A Nemzetközi Űrállomáson töltött időről ezt mondta:
„Az ISS egy kisváros, amelynek célja van, olyasmi, mint egy iparváros vagy egy tudományos központ. Mindennel el van látva, van szennyvíztisztító rendszere, áramfejlesztője, rádióállomása. Én voltam a város polgármestere. Amikor megérkezel az ISS-re, nem egy gépre érkezel, hanem egy valós helyre, és ezt tényleg így is érzed. Egy űrhajóban jössz az univerzum sötétjén keresztül: egy idő után meglátsz egy fényes csillagot, ami egyre nagyobb lesz, aztán háromdimenzióssá válik, végül egy valóságos hellyé változik. Ez lehetetlennek tűnik, mert hogyan is találhatnál egy valóságos helyet ott fent, aztán nagyon óvatosan mégis odakormányzod a hajódat. Olyan ez, mintha áthajóznál a békés nyílt vízen, aztán hirtelen megérkeznél mondjuk Aucklandbe, és végül kikötnél a kikötőben. Miután kinyitod az űrállomás ajtaját, egy teljesen új társadalomban találod magad, és bár sok ember támogatja külsőleg ezt a társadalmat, valójában csak hatan vagytok benne. Azért adtam ki a lemezem (Space Sessions: Songs From a Tin Can), hogy megmutassam, már elég régóta élünk az űrben, és az ISS igazából az emberiség kulturális kiterjesztése a Földön kívülre. Egy lassan, de feltartóztathatatlanul fejlődő szubkultúra. Az emberek zenét és verseket írnak fent, fotókat készítenek. Minél tovább létezik ez az előőrse az emberiségnek, annál különbözőképpen válik kulturálissá. Ha szétnézel a Földön, és kellően a távolba pillantasz, le tudod követni, honnan jöttek a legelsőink, és a helyi hatások miatt hogyan alakult a kultúra, amit magukkal hoztak. Az ISS egy korai kísérlete ennek. Amikor eljutunk Holdra, az ott élőknek különböző nyelvük lesz, különböző szlengjük, és egészen biztosan nem földlakóként fognak tekinteni magukra. Különálló kulturális létezők lesznek.”
