A könyv 18 elbeszélése sokszínű képet fest a kortárs magyar fantasztikumról, bár annak nyilvánvalóan egy szűrt, válogatott merítését kínálja. Meglehetősen eltérőek az antológiába került írások, a kötetet egészében vizsgálva azonban felfedezhetők közös pontok. Egyszerre képviseltetik magukat az ismertebb nevek, a feltörekvő hangok és az újoncok is, ez pedig nemcsak láthatóvá teszi, de fel is erősíti azt az érzetet, hogy a hazai zsáneralkotók (akár tudatosan, akár tudattalanul) közös kultúrkincsből és hétköznapi tapasztalataikból merítenek írásaikhoz. Megmutatkozhat ez csupán a magyar környezet beemelésében, az ismert zsánertoposzok folklorisztikus vagy történelmi alapokra helyezésében, vagy csak egy-egy jól elkapott aktuális közérzeti, hangulati motívumban. Persze jelen vannak azok a sztorik is, amik a már rögzült paneleket mondják fel újra jó stílusérzékkel, a klisékben örömmel lubickolva, vagy éppen egy szellemes csavarral kiegészítve. A mély érzelmekben gyökerező, személyes történetekben a mindennapok szépségei és fájdalmai mellett megbújnak a közösségi reflexiók, de akadnak olyan írások is, amelyek lényegében zsánerműnek öltöztetett társadalmi parabolák.
László Zoltán Kimenő oldal című történetében egy rejtélyes idegen objektummal találkozhatunk, aminek a technológiáját a Föld népe, így a budapestiek sem restek a saját szolgálatukba állítani. A cyberpunkot is felhasználó történet végére az egész emberiség sorsát érintő kérdések merülnek fel, és egy felfoghatatlan méretű intergalaktikus háború lehetősége is felvetődik. Az első magyar Hugo-díjas, Takács Bogi magyar környezetben játszódó poszt-inváziós sci-fijében (Elegendő kétségbeesés esetén) a túlélők egy része segít az ismert színészek hangján kommunikáló idegeneknek felismerni, katalogizálni a használati tárgyakat – egészen a végső fordulatig. Molnár B. Gábor a hard-boiled krimik és film noirok kliséit helyezte science fiction közegbe Mély álom című írásában, Körmendi Ágnes pedig a transzhumanizmus kérdéseivel foglalkozik A konzul nyolcadik lelke című novellájában.
Palágyi R. László a török hódoltság idejébe kalauzolja el az olvasókat A róna gyermeke című történelmi fantasy/folk horror hibridjében. A remek stílusban megírt párbeszédeket rejtő írás képes abba a nemzetközi fantasy trendbe is becsatlakozni, amit a Mákháború, vagy a Dévábád-trilógia is képvisel, azaz nagyban épít egy kultúra valós történelmi eseményeire és mondavilágára. Szintén a folk horror és fantasy mezsgyéjén mozog a Kicevice is Nagy Roxánától, amelyben a pogány szerelmi rítusok és az áldozathozatal válnak főszereplővé. Evellei Katától a Kobalt is történelmi környezetben, de a cselekményt már Itáliába helyezve meséli el egy anya-lánya páros történetét, akiknek a családon belüli erőszak mellett a különleges képességük miatti üldöztetéssel is szembe kell nézniük. Ugyancsak
a nőket érintő erőszak
jelenik meg Rusvai Mónika Embermadár című háborús fantasyjében, ahol egy furcsa közösség még furcsább kísérletei jutnak főszerephez. D. Kovács Tünde is a nők helyzetét járja körbe A Szolgálólány meséje hatásaitól sem mentes Piros folt a végtelen fehéren című írásában. Csoma-Lőrincz Tamara egy biblikus történetet gondolt újra fantasy keretek közt a Jónásban, Kiss Gabriella pedig egy lány belső védett terét eleveníti meg az Egy férfi belépett a bárba című művében.
A kísértetház történetek
egyfajta újragondolásai jelennek meg Krausz Emma és Alexandrov Anna lakásközpontú, a múlt árnyaival is foglalkozó írásaiban. Krausz A valódi tulajdonosban a gyász és bűntudat kérdéskörét vizsgálja egy érdekes csavar kíséretében, míg Alexandrov Lakás a kilencediken című furcsán felemelő novellájában már megjelenik a humor is. Radics Roland pedig egyenesen a fantasy kliséket teszi paródia tárgyává Másik című novellájában, ahol egy pszichológus rakja helyre a sárkányt, a gonosz varázslót és a boszorkányt is.
Veres Attila a tőle megszokott módon és színvonalon
tart görbe tükröt társadalmunk elé
A világ helyreállításában. Veres gyakran játszik a szövegeinek formájával, stílusával is, így ezúttal egy készülő marketinganyagból tudhatjuk meg, hogy egy csoport miként is képzeli el a világ jobbá tételét. Az ártalmatlannak tűnő lózungok után folyamatosan csúszunk bele a minket körülvevő groteszk őrületbe, ahol az egészen aktuális események is más színezetet kapnak. Erdei Lilla a Cuncirókában egy vörös hajúakból álló furcsa közösség működésébe enged betekintést morbid, groteszk eszközökkel, és a Veresre is jellemző stiláris játékot űz a közösségi médiában megjelenő szövegekkel, ezoterikus fantáziákkal. Farkas Balázs komoly egzisztenciális kérdéseket boncolgat A végtelen című kiábrándult, melankolikus írásában, de a lét hiábavalóságáról szóló elmélkedésben nemigen kapunk megnyugtató válaszokat. Lőrinczy Judit pedig szinte el is engedi a spekulatív irodalom eszközeit a kiváló prózával megírt, allegorikus és rejtélyes, egyszerre szép és végtelenül szomorú A doboz című novellájában.
Értékes és érdekes nézőpontokból, történetekből nincs hiány. A szövegek is magas színvonalat képviselnek, bár néhány esetben a szerzők képesek beáldozni az egységes stílust és cselekményvilágot a szépirodalmi vonások és a kívánt érzelmi világ átadása érdekében (némelyik szövegre még a túlzott didaktikusság is rásüthető). A sorozat címében viszont lassacskán feleslegessé és félrevezetővé válik a science fiction jelző. Sci-fi fronton lehetne erősíteni, bár igaz, hogy megfelelő számú és minőségű írás hiányában ez egy nehéz feladat. Ugyanakkor üdvözlendő dolog, hogy
a magyar hétköznapokra erősebben és találóbban reflektáló, korábban csak szűkebb rétegben népszerű weird írások még jobban előretörtek,
hiszen nagy potenciál rejlik ebben a kifejezési módban. Aki tehát kíváncsi a magyar fantasztikum jelenlegi állapotára, új neveket szeretne megismerni, vagy ismertebb alkotók kisprózájára szomjazik, az egy remek gyorstalpaló ízelítőt kaphat a kötetet forgatva.
