A technológiai fejlődés új kihívások elé állítja a sci-fi írókat is

A technológiai fejlődés új kihívások elé állítja a sci-fi írókat is

A sci-fi műfaj ma már új kihívásokkal találkozik, hiszen kezd olyan lenni a jelenünk, mintha megvalósult disztópiák és utópiák találkozási pontján élnénk. Többek közt ezt a témát is körbejárja az Egy galaxissal odébb című kötet. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. szeptember 20. |

Tudta, hogy a kiborgok már köztünk járnak, sőt valószínűleg az ön családjában is él legalább egy? Hogy a tálib terroristák olykor magyarul beszélnek? Hogy az idegenek közelebb vannak, mint gondolnánk? (Vagy mégsem?) Hogy a jövő igenis megjósolható? (Vagy mégsem?) És azt, hogy mi köze a Pókembernek a fake newshoz, a sötét zsaruknak pedig a koronavírus-járványhoz?

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba
Egy galaxissal odébb - Fantáziavilágok valóságai
Athenaeum Kiadó, 2020, 364 oldal
-

A sci-fi politológiája, a Fantasztikus világok, a Nevelj jedit! és a Párhuzamos univerzumok című ismeretterjesztő kötetek szerzői sokszorosan cáfolták azt a hiedelmet, hogy komoly tudós nem foglalkozik mesékkel. Az Egy galaxissal odébb tizenegy neves szerzője az asztrofizika, a robotika, a jövőkutatás, az irodalomtudomány, a politológia, a szociológia vagy éppen a neveléstudomány szemszögéből vizsgálja olyan közkedvelt sci-fik és fantasyk világát, mint a Star Wars, a Terminátor, a Men in Black, az Alapítvány-sorozat, a Warcraft, a Marvel-multiverzum vagy éppen a Különvélemény.

A jó tudós tiszteli a tényeket, de nem hagyja, hogy azok a földhöz láncolják. Nemcsak a fantázia hat megtermékenyítően a valóság módszeres megismerésére, de a kívülről-belülről ismerősnek hitt képzeletbeli világok is egészen váratlan színben tűnhetnek fel, ha a tudomány eszközeivel közelítünk feléjük.

Az Egy galaxissal odébb című kötetet a könyvhéten online mutatták be. Filippov Gábor történész-politológussal és Nagy Ádám neveléskutatóval Mészáros Antónia beszélgetett. Nézd vissza az eseményt ITT!

EGY GALAXISSAL ODÉBB

FANTÁZIAVILÁGOK VALÓSÁGAI

Előszó

 

Ma, amikor ezt az előszót írom Brüsszelben, az Európai Parlament éppen a legújabb bizottságát hozza létre. Ennek témája a mesterséges intelligencia – fejlesztése, szabályozása, ellenőrzése. Eközben az emberek hosszú ideje már ki sem merészkednek az utcára maszk nélkül: egy rövid metróút olyan látványt nyújt, amilyet eddig csak disztópikus filmekben láttunk. Európa-szerte politikusok és véleményformálók zsivajgó hada vitázik arról,

 vajon használhatunk-e arra telefonos alkalmazásokat, hogy ne csak a virtuális, de a valódi térben is nyomon kövessük egymás minden lépését.

Mindezekről jellemzően nem személyesen, hanem videóhívásokon beszélgetünk, és a technológiának köszönhetően olykor még azt sem tudjuk, hogy a velünk szemben ülő a világ melyik pontján tartózkodik éppen – vagy hogy rajtunk kívül ki hallgat még bele illegálisan a hívásainkba. Amikor nem ilyen komoly témákról esik szó, azt vitatjuk meg, vajon melyik sci-fi inspirálhatta az első magánpénzből épült űrrepülő pilótáinak ruháját.

Úgy tűnik, ma senkinek sem kell hosszabban magyarázni, mi köze egymáshoz a tudománynak, a politikának és a science fictionnek.

Mintha csak megvalósult utópiák és disztópiák találkozási pontján élnénk:

egyszerre vagyunk tanúi sosem látott technológiai fejlődésnek és korábban elképzelhetetlen, új lehetőségek megnyílásának – és mindeközben szélsőséges egyenlőtlenségeknek, természeti és biológiai katasztrófáknak, az orwelli megfigyelő állam felemelkedésének.

A sci-fi-szerzőknek egyre vadabb és merészebb gondolatokat kell megfogalmazniuk, ha még szeretnének meglepni bennünket.

A tudományos innovációk akkor válnak igazán elfogadottá, amikor már széles körben magától értetődőnek tartjuk a létezésüket. Ha a kitalált univerzumok tudományos elemzését ilyen újításnak tekintjük, akkor az talán nagyjából mostanra vált valóban elfogadottá.

Nem volt ez mindig így. Amikor A sci-fi politológiája című könyv négy évvel ezelőtt megjelent, sokan kétségbe vonták ennek a vállalkozásnak az értelmét. Hogy társadalomtudományi eszközökkel boncolgassuk a Star Trek politikai berendezkedését? Demokráciaelméleti kritikának vessük alá a jedik – állítólag – sosem létezett rendjét? A politikatudomány és a science fiction találkozása sokak szemében jobb esetben is érdekes hobbinak, rosszabb esetben talán inkább infantilis bohóckodásnak tűnt. A „komoly” tudományos témák házasítása a fantázia világával legalább annyi magyarázatot igényelt, mint azok a tudományos problémák, amelyeket ennek a sorozatnak az első kötete boncolgatott. Aztán kiderült, hogy a szerző még sincs egyedül. Újabb és újabb kollégák fedték fel titkos rajongásukat a sci-fi, a fantasy vagy a horror és ezek tudományos elemzésének lehetőségei iránt. Szemináriumok, előadások, író-olvasó találkozók sora igazolta vissza, hogy szórakozva is lehet tanulni, és hogy másokat is érdekelnek a jól ismert képzelt világok addig ismeretlen összefüggései. Hogy az emberek nemcsak mernek, de szeretnének is új, merész és kritikus szemmel tekinteni ezekre a popkulturális alkotásokra.

A könyv azóta sorozattá bővült, amely hűséges és értő olvasóközönségnek örvend. Eddig négy kötetben összesen harmincnyolc szerző foglalkozott az elképzelt világok szinte áttekinthetetlen rengetegével. Ahogy a szerzői gárda bővült, úgy nyílt ki a sorozat a témák egyre szélesebb tárháza felé: a társadalomtudományi értekezések mellett idővel természettudományos munkák is felbukkantak. A legújabb, immár ötödik kötetben megközelítésünk relevanciáját már a napjainkban különösen aktuálissá vált témák sora – robotok és mesterséges intelligencia, álhírek és áltudományok, tömeges megfigyelés és digitális diktatúra, etnikai konfliktusok és a szabadság lehetőségei – jelzi. Úgy tűnik, ez a játék tényleg több játszadozásnál: valós igény mutatkozik arra, hogy valóságunkat a fikció tükrében próbáljuk megérteni.

Az utóbbi években egyre többször kaptam meg a kérdést: nem lehet, hogy a valóság mára utolérte az elképzelt világokat?

Ha négy évvel ezelőtt az volt a kérdés, van-e értelme komolyan boncolgatni nem létező, meseszerű világok rejtett társadalmi-politikai rétegeit, mostanra nem fordult visszájára ez a dilemma? Napjainkban, amikor egyre többször érezzük, hogy mintha valami sci-fiben (vagy olykor egyenesen horrorban) élnénk, mi értelme egyáltalán könyvekbe és filmekbe merülnünk, ha korábban elképzelhetetlen, „futurisztikus” és meghökkentő problémákat szeretnénk vizsgálni? Ma már talán elegendő lenne körülnéznünk a való világban. Lehet, hogy többé nem a valóság elől akarunk majd a fikcióba menekülni, hanem épp ellenkezőleg: egyre kétségbeesettebben fogjuk keresni a valóságba visszavezető utat?

Ez a kötet valamennyire talán ezekre a kérdésekre is választ ad. 

Szó lesz itt orkokról – de a koronavírus-járványról is.

Előkerülnek az emberiséget leigázó szuperrobotok – és a napjainkban már köztünk járó, jogokat követelő kiborgok is. És végre ránk, magyarokra is reflektorfény vetül; azokra a fantáziavilágokra, amelyekben a legváratlanabb pillanatokban hangzik el magyar szó, vagy ahol a szereplők magyar háttere valami különös, egyedi tartalommal színesíti a fiktív univerzumot. Hadd figyelmeztessem az olvasót: nem lesz mindig könnyű szétválasztani saját élményeinket a mások által megálmodott világoktól. Képzelet és valóság úgy gabalyodik menthetetlenül egymásba, mint az a két galaxis, amelynek ütközését a NASA űrteleszkópjának tavaly sikerült rögzítenie.

Az ötödik kötet elején így most csak egyetlen dolgot kívánhatok az olvasónak: jó utazást! A kötethez és a valósághoz egyaránt.

Tizenkét parszeknál nem tart majd tovább.

Tóth Csaba

Tartalom

  1. CSILLAGOK ÉS HÁBORÚK

 

Scheirich Zsófia

Én leszek az új Luke Skywalker…

vagy inkább az új Darth Vader?

Identitásformálás az új Star Wars-trilógiában 

 

Kiss László

Az exobolygók és az élet lehetősége a közeli csillagok körül

Meddig jutottunk a Kapcsolat óta? 

 

Polyák Gábor

Megvezetett szuperhősök

Álhírek és dezinformáció a Marvel-univerzumban

 

Lőrincz Andrea

Stephen King íróinak áldozati oltáránál

 

  1. JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE LEHET

 

Kánai András

Nyakunkon a jövő, főnök!

Megjósolta-e a jövőt a Különvélemény?

 

Hefter Estilla

Mechanikus evolúció

Robotok, kiborgok és emberek a Terminátor

és a Ghost in the Shell világában

 

Nagy Ádám

„Segíts magadon, akkor Seldon törvényei is megsegítenek”

Tévedett-e Seldon professzor a pszichohistóriával,

vagy egyszerűen csak sarlatán volt? 

 

  • ORKOK ÉS MAGYAROK

 

Kunetz Zsombor–Nagy Ádám

People in White – a magyar egészségügy

és a Men in Black világa

 

Keserű József

Emberi, túlságosan is emberi?

Orkok Középföldén és Azerothon

 

 

Pál Gábor

A mágikus magyar glóbusz

Kalandozások egy hazai fejlesztésű szerepjáték-univerzum

társadalmi-politikai világában

 

Nagy Ádám–Erőss Gábor

A titokzatos idegen – magyarok

a sci-fi és a fantasy világában 

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]

Hálózatok Éjszakája
...
Nagy

Barabási Albert-László szerint idén márciusban kezdődött a 21. század

Melyik hálózatképből lett először műalkotás, mit jelent a vizualizáció a kutatásban, és milyen következményekkel járhat, ha egy globális hálózat túlontúl besűrűsödik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is szóba kerültek Barabási Albert-László és Valuska László beszélgetésén.

...
Hírek

Barabási: Felégettük azt az egészségi tőkét, amelyért tavasszal megdolgoztunk

Az újbóli maszkviselésre buzdít friss posztjában Barabási Albert-László, a hálózatkutató ugyanis ijesztőnek tartja a friss megbetegedések magas számáta, de szerinte még megelőzhető a nagyobb baj.

...
Hírek

Barabási: A vírus állandóan a nyomunkban fog ólálkodni

Barabási Albert-László hálózatkutató szerint egyszer vége lesz a jelenlegi járványhelyzetnek, de az életünk szerinte utána sem fog visszatérni a régi mederbe.