Miért gondolja bárki, hogy gyereknek lenni jó?

Miért gondolják a felnőttek, akik megélték a gyerekkort, hogy nem lehet máshogy csinálni, mint az ő szüleik? És miért nem teszik könnyebbé a saját utódaiknak a megismerést és a megértést, amiről a felnövés szól? Lana Bastašić Tejfogak című könyve tizenhárom novellában beszél a gyerektapasztalatról, arról a nézőpontról, amire nosztalgikusan szokás gondolni. Gyereknek lenni sok jó dolog mellett alapvetően borzasztó nehéz: a felnövés egyenlő az idegenség megismerésével.

Lana Bastašić
Tejfogak
Helikon Kiadó, 2024
-

Egyáltalán nem könnyű ajánlani a Margó Könyvek sorozatában megjelent Tejfogak című elbeszéléskötetet, mert minden bizonnyal nagyon kevesen kíváncsiak olyan szövegekre, amelyek szembesítenek minket saját gyerekkorunkkal.

Az olvasás a legtöbbek számára menekülés a mindennapok valóságából valahová máshová, leginkább egy sokkal izgalmasabb, érzelmesebb helyre. A boszniai Lana Bastašić elbeszéléskötete ezeknek pont az ellenkezője: egyszerű, minimalista szövegeken keresztül mutatja meg, milyen gyereknek, vagyis kiszolgáltatottnak lenni.

Mi a gyerekkor?

A kérdésre a nem hivatalos definíció: újabb és újabb események, történések megélése, megértése és feldolgozása. A felnövés folyamatos munka, és egyáltalán nem lényegtelen, mennyit segítenek a szülők vagy a felnőttek, és hogy milyen mintákat mutatnak.

Bastašić nem mesél, nem nosztalgiázik, nem keres metaforákat az elbeszéléseihez, hanem a tapasztalást mondja el, a munkát.

Azokat a történéseket, amikre senki nincs felkészülve, pláne nem egy gyerek.

„Gyakran ment üzleti útra, annyira gyakran, hogy időnként mondtad neki: Apa nélkül nő fel a gyereked! A hangsúly az apa szón volt, és mindig így mondtad, a gyereked, hogy legalább abban a mondatban közelebb hozd hozzám, és persze magadhoz. Apám gyereke voltam, de apa nélkül nőttem föl. De ez is a játék része volt - egy téves lépés, csönd, az első mondat, a drámai fejlemény, egészen a csúcspontig, amely mindig azonos volt -, apám gyereke voltam, apa nélkül” (105. oldal) – ez egy általános tapasztalat, ami bár az egyik novellában szerepel, mégis kiterjeszthető az egész kötetre: hogyan és mennyire vannak jelen a szülők?

A tizenhárom novella egy egységes univerzumot ábrázol, egy nézőpontot mesél el: a gyerekekét. Akik nem látszanak, nem hallatszanak, akik kisebb vagy nagyobb történeteken keresztül kapnak betekintést a felnőttek világába, minden esetben bármiféle segítség, támogatás vagy empátia nélkül.

A világ megismerése

Bastašić nézőpontválasztása önmagában véve is értékválasztás, a novellákban nem foglalkozik a jóval és a rosszal, csak a dokumentálással, amit felnőttként végez el. Ez az elbeszélői technika segít a gyerektapasztalások elmondásában, és ez hozza létre azt a távolságot, amit nem homályosít el a nosztalgia.

Nem az ártatlanság elvesztéséről szólnak a szövegek – ezt fontos hangsúlyozni –, hanem a minket körülvevő kapcsolatokról és hatásokról, amelyek sokszor az unalmas, hétköznapi családi életben történnek.

Ezek a gyerek nézőpontjából általában súlyos történetek, amiket egész életükre magukkal visznek.

Viszünk, mert a Tejfogak hiába a gyerekek nézőpontjából mesél az életről, minden elbeszélés másik fele a felnőttekről szól, akik a hatalmat birtokolják, a szabályokat előírják, és akik úgy hozták létre a világot önmaguk számára, mintha semmit sem tanultak volna a saját gyerekkorukból. Lana Bastašić történetei kis túlzással bármikor és bárhol történhetnének, mert a Tejfogakban a világ alapvetően a négy fal között, a családban zajlik.

Az idegen nézőpontja

„Sokáig tartott, mire megfojtottam apát” – ezzel a mondattal kezdődik a kötet és Az erdő című novella (olvasd el). Az apa egyedül jár az erdőre, kiszellőztetni a fejét, így mondja. A faluban is beszélnek már róla, és a feleségéről is, mert a férj viselkedéséből egyértelműen következik, hogy otthon nincs minden rendben: „Apa depressziós volt, csak akkoriban ezt a szót még nem használták”. Semmi sem érdekelte a férfit, az sem, hogy a gyereke esetleg követi őt az erdőbe, ahol lehúzza a cipzárját és magához nyúl. Hogyan reagál erre a gyerek?

A gyerek ilyen és ehhez hasonló jelenetekkel szembesül a Tejfogakban, és olvasóként mi is ezt a nézőpontot vesszük fel:

egy idegenét, aki kíváncsi, és meg szeretné érteni, mi történik körülötte.

Az elbeszélésekben gyerekek vannak meg felnőttek, nevek nincsenek.

A konfliktusok egy iskolai rajzórán is elindulhatnak, ha a fiú azt mondja a padtársának, hogy „a rajzod faszt se ér”. Mindketten a Holdat rajzolták le, a kislány mosolygósan, sapkában, a kisfiú kráterekkel és egy pöttyel, ami az ember volt. Az érdekesen és jó értelemben kedvesen építkező történet itt fordul át, később családon belüli erőszakhoz vezet, mert a pofon és a nadrágszíjazás bizony az.

A kiszolgáltatottak fájdalma

Semmivel sem könnyebb feleleveníteni azt a pillanatot, amikor a nagynéni meghal. És ami előtte történik: családi készülődés, majd rokonsági és testi határok felrúgása. Itt olvasható a könyv egyik legerősebb leírása: „Anyának olyan az illata, mint egy gyöngyvirágos bureknak”. A fordító, Rajsli Emese munkája szűk, nehéz, levegőtlen teret teremt, ahol bármi megeshet: szétroppantott, nyálkás halak, pszichológusnő, fogtündér, háborúból visszatérő apa, uszoda, vérzés. És ott vannak a teljesítménykényszeres szülők is, akik elvárásokat támasztanak a gyerekek felé, nem pedig megérteni akarják őket.

Rengeteg a fájdalom. Az utószót író Láng Orsolya is azt emelte ki, hogy 

„különböző hangok szólalnak meg ugyan, de mind ugyanazt mondják: nagyon fáj”.

„A gyerek kiszolgáltatott, mindig és minden körülmények között a felnőtt önkényuralom áldozata. Úgy kell elfogadnia mindent, ahogy van, benyelnie azt a maszlagot, amivel a felnőttek etetik, esetenként pont az ő rosszul felfogott érdekében. Ám a gyerekben van önérzet, van ébredő öntudat, ezért lázad. Lázad gondolatban, és lázad cselekedetben. Lázad úgy, hogy ellentmond, és lázad úgy, hogy engedelmeskedik. Lázad nyíltan, és lázad titokban. Irgalommal lázad a kíméletlenség ellen. Kárt tesz, mert jobbítani akar, ki akar törni az adott keretek közül” – írja Láng Orsolya.

A Tejfogak-kötet természetesen a felnőttekről is sokat beszél, akik a gyerek nézőpontjából soha nem látszanak sem biztos pontnak, sem segítségnek. A novellák ügyesen építik fel a gyerekek és a felnőttek közös, mégis szétválasztott világát, ami rávilágít, hogy egy felnőtt se tanult a saját gyerekkori történeteiből, és ezért nem is akar másnak segíteni a megértésbe.

Minden gyerek magára van hagyva a saját történetében.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Láng Orsolya: A gyerek mindig a felnőtt önkényuralom áldozata [MARGÓ KÖNYVEK]

Olvasd el Láng Orsolya utószavát, melyet Lana Bastašić Tejfogak című novelláskötetéhez írt. Ezekben a traumákkal teli történetekben a gyerekeknek ritkán adatnak olyan szülők, biztonság és szeretet, amilyet megérdemelnének.

...

A gyerekek egy sötét, erőszakos világban válnak felnőtté a Balkánon – Olvasd el Lana Bastašić novelláját! [MARGÓ KÖNYVEK]

A szerb Lana Bastašić Tejfogak című novelláskötetével folytatódik a Margó Könyvek sorozat. Most elolvashatod az egyik elbeszélést, melyben egy kislány drasztikus megoldást talál a családja problémáira.

...

Ruff Orsolya: A belső buborék belakása keveseknek adatik meg [MARGÓ KÖNYVEK]

Silvester Lavrík regényéhez Ruff Orsolya írt utószót, mely a belső emigráció egy lehetséges változataként értelmezi a könyv történetét. 

Olvass!
...

„Puszta mechanika vagyok, egy síró-, baszó-, emésztőgép” – Olvass bele Závada Péter új verseskönyvébe!

Ki vagy mi az Éngép, aki vagy ami Závada Péter verseit írja? 

...

Neked mit jelent felnőttnek lenni? Olvass bele Boldizsár Ildikó felnőtteknek szóló mesekönyvébe!

Boldizsár Ildikó meseterapeuta a világ számos népmeséjét gyűjtötte össze, hogy megvilágítsa a felnőtté válás problematikáját.

...

Egy kétségbeesett apa nyomozni kezd a leendő veje után – Olvass bele Jason Rekulak thrillerébe!

Jason Rekulak feje tetejére állítja a klasszikus szerelemféltő történetet, és a sértett szerető helyett most az apuka nyomoz a jövendőbeli férj múltjában, ahol sötét titokat talál.

Kiemeltek
...

Litkai Gergely podcastjának könyvajánlója: 2 könyv a fák erejéről

Ezeket olvasd, ha többet megtudnál a fákról.

...

Karin Smirnoff, Christoph Ransmayr, Clare Leslie Hall: mutatjuk, mit olvass az idei PesTextre

A PesText idén immár hetedik alkalommal hozza el Budapestre a világirodalom népszerű szerzőit. Könyveket ajánlunk a programokhoz.

...

Suzanne Collins, Jonathan Franzen, Philip Roth: íme, az elmúlt 30 év legjobb könyvei a Los Angeles Times szerint

Íme, az elmúlt 30 év legjobb 30 regénye az amerikaik szerint. Neked melyik a kedvenced?

SZÓRAKOZÁS
...

Tinihorror, kapuzárásos robotok és igaz szerelem – Májusi streamingajánló

Bálkirálynők és gyilkosok, világháborús dráma, öntudatra ébredő robotok, szerelmes ária, és még rengeteg adaptáció.

...

Bejelentették Az éhezők viadala új előzményfilmjének színészeit

Már tudjuk, ki bújik a fiatal Haymitch Abernathy bőrébe az Az aratás hajnalában, és kik alakítják majd barátait és ellenségeit.  

...

Scorsese filmre vette a pápa utolsó interjúját, hamarosan dokumentumfilm lesz belőle

Scorsese dokumentumfilmet készít a pápa fiatalokkal foglalkozó alapítványáról, ami nem mellesleg filmes lehetőségeket is nyújt feltörekvő filmeseknek. A filmben állítólag a pápa utolsó interjúja is szerepel majd.

Listák&könyvek
...

Elena Ferrante, Roberto Bolano, Kazuo Ishiguro: íme, az elmúlt 30 év legjobb könyvei a Los Angeles Times szerint– 2. rész

...

Döntsd a tőkét, olvass könyvet! – 7 könyv a munka világáról

...

Hogy lehet terápia az olvasás? – Ezeket a könyveket olvasd, ha érdekel az irodalomterápia