A világ darabokra hullik körülöttünk, ahogy a figyelmünk is szétesik, az igazságon túli világban élünk, ahol információk és vélemények azért versenyeznek egymással, hogy uralják a Nagy Elbeszélést. Amikor kupleráj van otthon, rendet rakunk, és így tesz Darvasi László is - Magyarországon. Ha szétesik a világ, ő elkezdi összerakni: rendet, és így világot teremt.
Nem a gyönyörök kertje
Egy kertet építtet a vidéki (törökszentmiklósi) kastély grófja, miután meghalt a felesége. A bibliai értelemben vett kertet lehetetlenség megvalósítani. A helyet, ami mindent túlél, ami örömöt, nyugalmat és biztonságot ad. Mégis ez lesz az egyik fontos, folyamatosan változó, alakuló helyszíne a regénynek, olyan középpont, ahonnan elindulva feltárul a világ. Szolnoktól 20 kilométerre éljük át a politikai vagy ideológiai változásokat. Például ebbe az elég zárt és 19. századot idéző világba érkezik vissza a gróf lánya, a Marx-rajongó Karolina Bécsből a szocializmus gondolatával, felforgató frissességgel.
A három generáción átívelő elbeszélés megmutatja a szegényeket és gazdagokat, a vidékit és a városit, a zsidót és magyart, vagyis különböző világokat, amelyek között lehet átjárás, de mindenki hordozza a családja sorsát, lehetőségeit.
A Neandervölgyiek fantasztikus tabló (olvass bele!), amihez minél közelebb hajolunk, annál több részletet fedezhetünk fel a közösségek és kultúrák együttéléséről, a hithez való viszonyról, egy-egy korszak tárgyi emlékeiről, világok megszűnéséről.
Négy százalék neandervölgyi
Eredetileg Halhatatlanok címen kezdte el írni Darvasi László a regényét, majd rátalált a Neandervölgyiek címre (ami nem nagy kedvencem, viszont megmozgatott.
Interjúkban a szerző elmondta, hogy az emberben állítólag 4 százaléknyi neandervölgyi maradt, de a Neandervölgyiek cím ebben az esetben egy civilizációs váltást igyekszik láthatóvá tenni. A nacionalizmus kialakulása, a nemzetállamok létrejötte, az ipari forradalom felpörgése, majd később ezekből következő kapitalizmus, a túlnépesedés, a háborúk, a versenyek, a technológiai forradalom és az egyre jobban összekapcsolt világ.
Ez nem fejlődés, hanem folyamatos változás az ember számára, amivel nehéz tartani a tempót. Ezt a sebességet is érzékelteti a regény, ami nem kis dolog.
A nagyregény idejének ötven éve alatt, illetve az ezekbe beágyazott visszaemlékezések következtében rengeteg szereplő bukkan fel hosszabb vagy rövidebb időre. Darvasi annyira demokratikus, hogy a gróf, a munkavezető vagy a zsidó kereskedő is hasonlóan fontos szereplők, nincsenek különbségek.
Az özvegy grófon keresztül az eltűnőben lévő arisztokrata világot ismerjük meg, illetve a nála dolgozókon keresztül pedig a vidéki munkásvilágot, vagy a városi értelmiséget. A grófi kastély a hálózat csomópontja, sokféle közösség válik láthatóvá.
Az egyik nagy kedvencem az indulatkezelési problémákkal küzdő, szinte tarantinói figura, Lackó, aki a kertépítés művezetője: erőszakos, kis hatalmát bátran gyakorló, a férfiasság intézményében őszintén hívő alak, aki megjárja az első világháborút és megtörik. Leegyszerűsítve a megtörés a 20. század története.
Az ő felesége lesz a kastélyban dolgozó Erna, aki ebben az előbb vázolt nagy szereplői egyenlőségben valahogy önálló erőre kap, és talán a szerzői szándék ellenére válik főszereplővé.
Ezt nevezzük mi történelemnek?
A Neandervölgyiek nem történelmi regény – számomra egyértelműen nem az.
A mi 2024-es olvasói nézőpontunkból, amikor már tudjuk, mi történt a Monarchiával, hogy robbant ki az első világháború, hogyan vagonírozták be a második világháborúban az emberi civilizációt, mit művelt Horthy Miklós vagy Rákosi Mátyás, talán történelmi regénynek is tűnhet, de a regény idejében ez a jelen, a hétköznap, az aktualitás, a Facebook-fal, a politika.
Darvasi nagyregényében természetesen a politika és az egyén viszonya nehéz és bonyolult, de máshogy működött a nyilvánosság, mint ma. A hatása viszonyt ugyanaz: az egyén, akár Budapesten, akár Törökszentmiklóson, nem alakítója a politikának, hanem elszenvedője. A Neandervölgyiek elsősorban fantasztikus, érző, dühös, csalódott, meghurcolt, szerető, szórakozó karakterekre koncentrál, nem a Történelmet akarja megfejteni.
Azt a hétköznapokban nem megfejteni kell, hanem túlélni.
A történelem elbeszélői konstrukció, ami eltávolítja az olvasót a hétköznapoktól, vagyis az emberitől. Más a tétje.
A Neandervölgyiekben a 20. század első fele egy civilizációs krízis, ami sokkoló katasztrófában végződik, és az utána következő világ se ígér sok jót.
Darvasi a regényben kerül mindenféle okoskodást és értelmezést a történelem változásairól, úgy tartja a háttérben, hogy eligazodjunk - az író bízik az olvasó alaptudásában.
A könyvben minden szereplő kizárólag a saját sorsáért felelős, és már ez se konfliktusmentes.
Léptékváltás: egyetemes történet
Az elbeszélés nagy trükkje az egyszerűsége: elindulunk 1908-ban, megállunk 1957-ben, lineárisan folynak az események, ugrálunk egyik szálról a másikra, nem is fejezetek építik a történetet, hanem jelenetek és vágások, gyorsan és izgalmasan, végig fenntartva a figyelmet.
Darvasi a kicsiből, a kertből, a családból indul, de amennyiben Magyarországot önálló univerzumnak tekintjük, és miért ne tennénk, mégis univerzális figyelemmel.
Az időkezelés szempontjából az tűnik fontosnak, hogy érezhetően mindig az elbeszélés jelen ideje a lényeg, a történelmi léptékkel szemben a hétköznapi, hogy összeálljon az 1712 oldal alatt Magyarország 20. századának első fele. A léptékváltás nagy erénye a könyvnek.
Ezt a nagy léptéket három másik olvasmányélménnyel tudom érzékeltetni: Jón Kalman Stefánsson Menny és pokol-trilógiája, Cixin Liu A háromtest-problémája és Karl Ove Knausgard Hajnalcsillag-sorozata (az első és második kötetről is írtunk) is hasonló élményeket adott, hiszen minden esetben a személyes történetekből valami ezeken túlmutató, egyetemes állt össze.
Nem a méret
A Neandervölgyiek 2024 egyik legizgalmasabb és legnagyszerűbb olvasmánya, azzal együtt, hogy mindig, mindenhol szóba kerül a vastagsága. Ne a méretről beszéljünk, annak a kornak vége, mivel semmi sokkoló nincs benne: a Breaking Badet 60, a Trónok harcát 74 óra alatt lehet megnézni. Egyik sem kevés, mégis nagyszerű történetek.
Látszólag értelmetlennek tűnik a Neandervölgyieket nagy formátumú tévésorozatok hosszával hasonlítgatni, csak azt akarom érzékeltetni, hogy nem kell félni, ha valaminek adunk időt és figyelmet, mert a jó elbeszélésekkel írásban és képernyőn is könnyű menni, ha a történetnek megvan a saját hangja és teremtett világa, amiben minden hitelesnek tűnik, és a dramaturgiával teljesen leköti a figyelmünket.
Mi van a mesén túl?
Darvasi életművét tekintve a regény egyik legszebb része, hogy mi történik a mesével. A válaszokat egy (eddig) háromkötetes nagy történet elbeszélésén keresztül vizsgálja az író, aki az első publikált könyve megjelenése óta mesél. A kezdetek kezdetén a korszak nagy hatású irodalomkritikusa, Balassa Péter azt írta, hogy „Te Laci, itt valaki nagyon jól mesél. Vigyázz, Laci, mondom szeretettel és becsüléssel”.
Ez a mondat a nyolcvanas években a magyar irodalomban dominánssá váló, a történetmeséléssel szemben a nyelvet a középpontba helyező prózafordulat után, a kilencvenes években született. Darvasi ebben az irodalmi közegben is a mesét kereste, azt az elbeszélési formát, ami lehetőséget adott a hétköznapok örömeinek és tragédiáinak, ami a prózában is élt a költészet eszközeivel és ami megmutatta a csodákat.
A könnymutatványosok legendája vagy a Virágzabálók is a Darvasi-életmű csúcsteljesítményei, de vállalását tekintve a Neandervölgyiek sokkal izmosabb, még akkor is, ha a korábbi regények elemeit meghívja az új világába is.
Szóval, mi történik a mesével?
Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, de Darvasi ezt a nem könnyen ábrázolható változást a nyelv szintjén is megragadja: máshogy beszélnek a szereplők a Monarchia szétesésekor, mint a holokauszt irtózatos tragédiájában, vagy utána. Más a sztorizás, más a vicc. A elbeszélői nyelv nem lehet 1700 oldalon keresztül ugyanolyan, hiszen természetszerűleg folyamatosan változik. Még pontosabban mi, emberek változtatunk rajta használat közben, folyamatosan reflektálva a körülöttünk zajló politikai, társadalmi, ideológiai vagy gazdasági hatások mentén.
Három kötet, megálló
A Neandervölgyieknek nincs vége. Nemcsak abban az értelemben, hogy egy történetet sem lehet lezárni, mert bármilyen eseménynek a hatásai továbbélnek, hanem a szó legszorosabb értelmében: 1957-ig jutottunk el ebben a három kötetben, de Darvasi írja tovább és tovább, jön a Kádár-korszak, a rendszerváltás, majd a 2000-es évek.
Ne is legyen soha vége a regénynek.
