Darvasi László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj presztízsértéke abban rejlik, hogy a pályatársak szavazzák meg a legjobbnak tartott kötetekért: irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság dönt a díjazottakról minden évben.

A bizottság tagjai idén Báthori Csaba, Bazsányi Sándor, Grecsó Krisztián, Margócsy István, Reményi József Tamás, Szilágyi Zsófia és Szörényi László. A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László és Bereményi Géza részesültek az elismerésben. A díjakat 2023. június 5-én, a Magyar Zene Házában adják át a zenei Artisjus díjakkal együtt.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Darvasi László kapja - Az év légiutas-kísérője című novelláskötetéért, valamint teljes írói életművéért. A Babérkoszorús és József Attila-díjas magyar író, Darvasi László 1962-ben született Törökszentmiklóson. Az Élet és Irodalom című irodalmi folyóiratnak 1993 óta főmunkatársa, írói álneve Szív Ernő. Számos regény, novella, elbeszélés és dráma és mesekönyv szerzője.  A Könnymutatványosok legendája című regényéért – a német fordítás alapján - a jelentős, berlini alapítású Brücke-díjban részesült 2004-ben. A Virágzabálók című nagyregénye elnyerte a Rotary- díjat. „Az immáron Artisjus-nagydíjas kötet nemcsak mutatja a ma magyar valóságát, de szagolja, érzi, öleli és érti is. A novellákat »mesterdaraboknak« nevezi a könyv kiadója, és a kiadás évében hatvanéves szerző valóban semmit sem bízott a véletlenre. Nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne lenne jelentése vagy jelentősége később. Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novellatermésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában” – írja laudációjában Grecsó Krisztián.

Darvasi hétköznapi hősei mást sem akarnak, csak visszanyerni a kontrollt az élet – vagy a halál felett

Az ukrajnai háború, a koronavírus-járvány és a menekültválság is fel-felvillan Darvasi László új novelláskötetének lapjain, Az év légiutas-kísérője ugyanakkor soha nem a jelenségek mélyét, hanem mindig a mélyen emberit kutatja. Egy porszívóügynökké lett egykori szerelmes, a Sinatra-dalt újra és újra lejátszó haldokló, vagy a felborult kocsiból kimentett ételhordóval hazabotorkáló öregasszony látszólag nagyon más halmazban mozog, Darvasi prózavilágában ugyanakkor mégis jól megférnek egymás mellett. Ennek oka talán nem más, minthogy a hétköznapi groteszk pillanatok mellett mindannyiuk törékeny életében akad valami nagyon emberi, ez pedig nemcsak őket köti össze, de történeteiken keresztül talán a saját választásainkra, elvágyódásainkra és reménytelenségeinkre is rácsodálkozhatunk. Az év légiutas-kísérője a hét könyve.

Tovább olvasok

Babics Imre Dérkristályok Növekvő Sóhajából című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. A József Attila-díjas magyar költő 1961-ben született Budapesten, 1979-ben érettségizett, 1999 óta Bakonyszücsön él. 2011 óta a Napút kulturális folyóirat versszerkesztője. „Babics Imre kötete szokatlan formai alakzatával, a DNS-spirál képének sejtetésével mintegy szédítgeti, az antik forma sulykolásával ugyanakkor meg is nyugtatja olvasóját. Műve bravúros módon egyszerre érzékeltet valamit a körülöttünk lezajló természeti és erkölcsi apokalipszis súlyosságából, tehát az emberi-természeti pusztítás tragikus méreteiből, de ugyanakkor művét valamely önfeledt reménység ragyogása itatja át” – írja Báthori Csaba a kötetről szóló méltatásában. 

Visky András a Kitelepítés című könyvéért kapja idén az Artisjus-díjat. A József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár 1957-ben született Marosvásárhelyen. „Nem lényegtelen, mi mindent írt, dramatizált, kutatott mindezidáig Visky András – és háttérbe szorul mégis sok és fontos alkotása, mivel minden a Kitelepítés árnyékába kerül. Visky meg tudta csinálni azt a könyvet, amelyre egész írói pályáján készült, talált hozzá nyelvet és formát, felidézett, megformált és keresett hozzá emlékeket, teremtett emlékezetes irodalmi alakokat, nehezen felejthető családot és lágerközösséget. Mert hiába az ő családja ez, most már az olvasóké is – a személyes története pedig arra késztet minket, kezdjünk beszélgetni a regénnyel, gondolkozzunk vele együtt sorsról és megbocsátásról, bosszúról és szerelemről, erőről és gyengeségről” – írja méltatásában Szilágyi Zsófia.

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint  a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya és a család hű segítője, az önkéntes fogságot választó székely nő történeteivel.  A regény egy megrendítő történelmi helyzetben mesél egyfelől a kitelepítésről, száműzöttségről és a semmiben lebegésről, másfelől a család, a szeretet és a gondviselés megtartó erejéről. Szabadságról, elveszettségről, Isten arcairól és az egyházak történelmi felelősségéről is beszélgettünk.

Fotó: Valuska Gábor

Tovább olvasok

Bene Sándor A harmadik szirén – Zrínyi Miklós költészete című monográfiájáért kapja idén az Artisjus- díjat. Bene Sándor, irodalomtörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz Osztályának főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem Régi és Klasszikus Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője. „Bene Sándor mintegy folytatja és igazolja Arany János befejezetlen akadémiai székfoglalójának tételét, mely szerint Zrínyi valóban irodalmi nagyság, akit nem szégyen Tassóval összehasonlítani. A monográfia megrajzolja azt az utat is, amely Aranyt elvezethette a felismeréséhez, vagyis, hogy képes volt együtt hasznosítani a magyar Zrínyi-interpretáció két, egymástól igencsak különböző alapító atyja, Kazinczy és Kölcsey értékelését. A könyv hatalmas terjedelme mellett sem óhajt teljes monográfia lenni; tisztában van azzal, hogy a teljes Zrínyi-képhez hozzátartozik prózájának elemzése is” – méltatja a díjazott munkáját Szörényi László.

Herczog Noémi a Kuss! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban című monográfiájáért kapja a díjat. A Bécsy Tamás-díjas kritikus, színházesztéta Budapesten tanult, Budapesten és Kolozsváron dolgozik. A Színház folyóirat szerkesztője, az Élet és Irodalom színikritikusa, oktató a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán.  Első könyve, a Kuss! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban 2022-ben jelent meg. „Herczog Noémi alapos elemzéseknek veti alá a Kádár-korszakban kitört (vagy elhallgatott) színházi és kritikusi botrányok történetét, árnyaltan próbál különbséget tenni a feljelentésként születő, feljelentésnek minősülő, vagy informálisan feljelentésnek tekintett (negatív) kritikák között – mind a kritikusi-szerzői szándék, mind pedig a kritika által kiváltott kultúrpolitikai vagy adminisztratív intézkedések, továbbá a színházi életben kiváltott visszhangok területén” – méltatja a díjazott munkáját Margócsy István.