Szilasi László moderálta az estet, és az első perctől egészen családias hangulat lengte be a termet. Nem is csoda, hiszen Darvasit csupa pályatárs és egyben barát vette körül. Azonnal érezni lehetett a levegőben az egymás iránti mély tiszteletet, de ekkor talán még senki nem gondolta (talán maguk a szerzők sem), hogy az elkövetkező két órában mindenki meghatódik és a magyar kortárs irodalom nagyjai együtt sírnak majd a színpadon.
„Darvasi gyerekkorában örökké verte a feleségemet” – kezdte ugyanakkor egy meghökkentő emlékkel Szilasi, és ezzel a szerzők gondolatban visszarepültek az időben, amikor nyaranta a törökszentmiklósi Nosztalgia kocsmában, a pultot támasztva elmélyült eszmecseréket folytattak arról, milyen is az író, ha regényt ír. „Egy író mesélni akar a másiknak, amikor egy hatalmas szövegtesttel kell birkóznia.
Jó ilyenkor, ha van valaki, akinek a vállán kisírhatod a bánatod”
– folytatta Darvasi, aki máig műveli a törökszentmiklósi kertet. Szilasi volt felesége és Darvasi gyerekkori szomszédok voltak, majd a két család kapcsolata még szorosabbra fűződött a közös nyaralásokon és a bulgáriai nudistastrandon. Szilasi ekkor ironikusan megjegyezte, hogy olykor már úgy érezte, túl sok a jóból. „A volt feleségem azt mondta, szereti Darvasit” – elevenítette fel Szilasi, majd hozzátette, nem tudta, hogyan kell értelmezni ezt a kijelentést. Darvasi ennek kapcsán az egyik kedvenc városáról mesélt egy vicces történetet. „Berlinből mindenkinek szoktam képeslapokat küldeni. Vettem Erikának is (szerk. Szilasi volt felesége), megírtam a lapot és feladtam. Négy év múlva ismét Berlinben jártam, gondoltam, küldök megint néhány levelet. Kiderült, hogy ugyanolyan képeslapot vettem Erikának, mint négy éve, és ugyanazt a szöveget írtam rá, mint először. Most már érted, hogy miért szeret?” – kérdezte Darvasi nevetve, mire Szilasi azt felelte: „Sajnos már értem”.
Fotó: Kotschy Gábor / Müpa
Az írók ezután felelevenítették a bulgáriai nyaralásukat, ahol két hétig egy nudistastrandra jártak fürdeni.
Darvasi szerint az ember valójában örökké meztelen,
nem csak a nudistastrandon. A szerző szerint a meztelenség az arcunkra van írva, hiszen az minden megmutat, amit az ember képvisel.
Darvasi a kilencvenes évektől Szív Ernő néven (is) publikál. A szerző alteregója hírlapíró, aki időről időre beszámol az olvasóknak arról, hogy mi történik a nagyvilágban vagy a sarki kisboltban. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogyan ír Darvasi. Szilasi szerint bárhogyan. Nem zavarja semmi, zúghat a rádió, üvölthet a tévé, Darvasi csak ül, és már korán, reggeli előtt veri a klaviatúrát. Ekkor Bíró Kriszta felolvasott egy részletet Darvasi Halhatatlanok című művéből, Harsányi Attila pedig a 2020-as Libri irodalmi díjra jelölt Magyar sellőből.
Ezután Parti Nagy Lajos egy Darvasihoz írt verssel köszöntötte a szerzőt, Závada Pál pedig annak járt utána, hogyan ír Darvasi. Závada szerint olykor évekig ül egy mondaton, máskor folyik belőle a szó. Kitalál, kölcsönvesz, a kérdés csak annyi, hogyan és miből. Závada szóba hozta Szegedet, amit Darvasi életreszólóan berendezett magának, akár egy nagyregény jól kidolgozott helyszínét, majd hozzátette, hogy az író mégsem következetes. A történelmet laza támpontként kezeli, mert nem tud megálljt parancsolni határtalan fantáziájának.
Závada szerint vannak Darvasi-vízjeles mondatok,
és megjegyezte, ha gyászról van szó, irigylésreméltóan intim és kitárulkozó.
Darvasi Áron színművész, a Kultúrkör zenekar frontembere is felköszöntette édesapját, aki elárulta, hogy korábban még nem látta koncertezni a fiát. Darvasi Áron erre csak annyit mondott, még nem sikerült megértenie apja legfontosabb tanítását, amit úgy szól: „Kisfiam, csak egy baj van veled, az, hogy földig ér a lábad”.
Fotó: Kotschy Gábor / Müpa
Végül Szilasi is felolvasta Darvasi születésnapi köszöntőjét, amiben bátran és nyersen elevenítette fel az agydaganata utáni éveket. A felolvasások egytől egyig csordultig voltak meleg baráti szeretettel, és nemcsak Darvasi sírta el magát a kedves szavak hallatán, de Szilasi is elérzékenyült. A meghitt este végén a szerző fia felolvasta Az árnyékos oldal című novellát Az év légiutas-kísérőjéből, ami a hét könyve volt nálunk.
Miután az író úgy gondolta, ennél több érzelem már nem törhet fel belőle, megérkezett az este meglepetésvendége, és Turi Tímea író-költő, a szerző szerkesztője is felköszöntötte az írót Darvasi László tökéletes élete című szövegével. A köszöntő a szerző Fernando Asahar tökéletes élete című novellájára rezonál, és szintén azt fejtegeti, milyen a jól megszerkesztett Darvasi-mondat. Turi Tímea szerint olyanok, mintha az író mondatai figyelemzavarosak lennének, majd hozzátette, hogy Darvasitól megtanulhatjuk, hogy
nem adhatjuk más kezébe az életünk elmesélésének a jogát.
Darvasi az őszi Margón mutatta be Az év légiutas-kísérője című új novelláskötetét, amiről bővebben ITT olvashatsz, a kötetről készült kritikánkat pedig IDE kattintva olvashatod el. Magyar sellő című kötetéről tavaly az Összekötve című podcastunkban beszélgettünk a szerzővel, amit ITT hallgathatsz meg.
