„Nem vagyok író. Olvasó vagyok, aki naiv kérdéseket fog feltenni” – mondta a Darvasi László Neandervölgyiek című, háromkötetes, a 20. századi magyar történelem öt évtizedét elmesélő nagyregényéről szóló beszélgetés felvezetéseként Sz. Bíró Zoltán. És a ruszista, filozófiatörténész ennek megfelelően elsőként a saját olvasói élményét osztotta meg a CEU Nádor utcai épületében összegyűlt közönség tagjaival. Megtudtuk, hogy két hét alatt, másfél nappal a kötetbemutató előtt ért végig a közel 300 szereplőt mozgató szövegen. Teljesítményét elismerő tapssal jutalmazta a publikum.
„A sorssal nem lehet spórolni”
Sz. Bíró először azt kérdezte, vajon milyen indítékkal, mi okból kezd el valaki egy ilyen hosszúságú sztorit. Darvasi hangsúlyozta, hogy fals cél, ha az ember azt tűzi ki maga elé, hogy ír egy nagyregényt. Őt leginkább a történet érdekelte, ami időről időre máshonnan mutatta magát, így pedig egyre hízott. Az író azt tapasztalta, hogy a szereplői „elkezdték mondani a magukét. A sorssal pedig nem lehet spórolni.” És míg „hallgatta”, vagyis hát írta a mondandójukat, egyszer csak rájött, hogy ezúttal a nagyformával van dolga.
„Úgy értem – tette hozzá – a nagyon naggyal”.
Sz. Bírót ezt követően az érdekelte, hogy mi jelentette a regény írása közben Darvasi számára a legnagyobb kihívást. Az író röviden válaszolt: „a türelem”. Ami szerinte nemcsak a szövegekkel való munkának, hanem az emberi életnek is a legfontosabb aspektusa. Egy ekkora regény – fogalmazott – nem kevés áldozatot követel. Nap-nap után ott kell ülni a billentyűzet fölött és „egyszerre kell alázatosnak lenni, valamint szörnyetegnek is”.
Az ösztönös szerző közbelép
Az est moderátora ezen a ponton elárulta, hogy az 1. és a 2. kötet cselekményének helyszíne egy Szolnok és Kenderes közelében található grófi kastély, a 3. részben pedig az is kiderül, hogy az épület a szerző szülővárosában található. És igaz ugyan, hogy a Neandervölgyiekben felbukkan számtalan figura, viszont összesen három-négy család életére fókuszál a szöveg. A kastélytulajdonos arisztokratákon kívül megismerjük egy alulról érkező família, valamint a városi zsidóság történeteit. A nagyregény vázának felskiccelése után pedig
Nagy-Kálózy Eszter tolmácsolásában megszólalt a trilógia központi alakja, Erna is.
Az elhangzott részletet a szöveg elejéről választották ki. Erre reagálva Sz. Bíró Zoltán azt mondta, úgy érezte, kezdetben megfontolt tempóban bontakozik ki a cselekmény, aztán pedig nagyobb fokozatba kapcsol a regény. Darvasi ezt azzal magyarázta, hogy az 1940-es vagy az 1950-es években gyorsabb volt az élet, mint a századelőn, de azért a sebességre íróilag is rásegített egy keveset. Elárulta, hogy bár nem volt könnyű feladat éppen annyit mondani a történelmi kataklizmákról, hogy a lényeg benne legyen, de ne beszélje túl azokat – végső soron ösztönösen érezte meg, miből mennyi kell.
A melankólia, a pokoljárás és a kiút
Szóba kerültek ezután a Neandervölgyiekben megidézett írók, így Esterházy Péter, Mészöly Miklós, Závada Pál és Rubin Szilárd, valamint azok a szereplők és motívumok, akiket és amelyeket Darvasi korábbi műveiből már ismerhetünk, de felbukkannak ezúttal is. Köztük A könnymutatványosok legendájának három központi alakja, akiket a szerző a kelet-közép-európai melankólia letéteményeseinek nevez.
Kifejtette továbbá, hogy íróként látni és láttatni szeretné a magyar történelem évszázadait, a szerzői programját pedig úgy jellemezte, hogy az „expanzív, bedaráló jellegű”.
A friss regénytrilógia szerinte pokolra viszi a figurákat, de Darvasi biztosított arról is, hogy lesz kiút.
A beszélgetés vége felé Sz. Bíró a folytatás lehetőségeiről kérdezte az írót. Aki megerősítette: készül majd egy negyedik kötet, hiszen a nagy sorozatokhoz hasonlóan igyekezett úgy lezárni a regényt, hogy folytathatók legyenek a szálai. („Ahogy most van befejezve, úgy nem lehet befejezni egy nagy mesét”.)
A formálódó új szövegről pedig azt árulta el, hogy miután nagyformában végigbotorkált már több évszázadot, szeretné megmutatni a Kádár-rendszer arcát, illetve napjaink világát. Igaz, a fejében van egy, az első magyar költőről szóló kötet terve is, szóval a folytatásról az anyag kiszámíthatatlan természete fog dönteni. Az viszont mindenképpen ígéretes, hogy bár Sz. Bíró Zoltánon kívül egyelőre még csak kevesen gyürkőztek neki a Neandervölgyiek fejezeteinek, Darvasi a 4. részből is megírt már néhány részletet.
