A Hail Mary-küldetés a „fehér szoba” klasszikus alaphelyzetével indul, amelyben a történet főhőse zárt helyen ébred, nincs tisztában a környezetével, a benne elfoglalt helyével, sőt, jelen esetben, önmagával sem. Azonban
a tudomány pont a nagy ismeretlennel való szembenézés során szolgál mankóul a modern ember számára, aki néhány alapvető tárgy, a fejébe vert matematikai tudás és a józan ész segítségével zseniális következtetések levonásával képes meghatározni a helyét a társadalomban és az univerzumban.
Hogy ez így kevés? Aláírom. Mindenesetre nagyobb kaland a főhőshöz hasonló homályban belekezdeni ebbe a történetbe, úgy, hogy még a fülszöveget sem olvassuk el. Bár merész könyvet így kézbe venni, Andy Weir már az első regényével, A marsival megszolgálta ezt a bizalmat.
A marsi írója elmondta, szerinte mennyire hat a járvány a sci-fikre - Könyves magazin
Andy Weirt a Salon kérdezte a kedden megjelenő, Project Hail Mary című új regénye kapcsán az írói módszereiről, elveiről és a fantasztikus irodalom jövőjéről a járvány után.
A marsi megjelenésekor zajos sikert aratott; a sci-fi rajongókat egy emberként vette le a lábáról a tudomány és a humor sajátos párosítása Mark Watney történetében, aki a Mars Robinsonjaként próbálta meg túlélni a vörös bolygó mostoha körülményeit. A regényből nagysikerű film is készült Mentőexpedíció címmel Ridley Scott rendezésében, Matt Damon főszereplésével. Weirt pedig piedesztálra emelte a tudományos-fantasztikum, és nem kell ahhoz fizikusnak lennünk, hogy tisztában legyünk vele: minél magasabban vagy, annál fájdalmasabb a pofára esés.
A hirtelen jött siker után látatlanban leszerződött vele a kiadó a következő könyvére. Hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát egy többkötetesnek szánt, epikus, űrbe vizionált Trónok harca-történetbe Zhek munkacímmel, hogy aztán egy évvel, és hetvenezer leírt szóval később (összehasonlításképp A marsi kb. százezer szavas) rádöbbenjen, hogy a végeredmény pocsék lett. „Megpróbáltam George R.R. Martin lenni, de végül olyan lettem, mint a négyéves, aki elmondja neked a napját, miközben húsz különböző irányban tombol”, nyilatkozta Sam Danisnek adott interjújában.
Andy Weir-interjú: Magányos marsi robinzonád tudományos háttérrel - Könyves magazin
A marsi a tavalyi év nagy könyves sikersztorija volt Amerikában. Andy Weir még 2012-ben, a saját blogján, ingyen kezdte publikálni a történetét Mark Watney asztronautáról, aki nem azért ment botanikusnak, hogy füvet termesszen, aki utálja a diszkót és aki nem érti, hogy Aquaman hogyan parancsolhat a bálnáknak, ha egyszer azok emlősök, nem pedig halak – ja, és aki egyedül, szűkös erőforrásokkal ott ragad a Marson. A humorral és szarkazmussal bőven fűszerezett túlélő-sci-finek aztán olyannyira híre ment, hogy nemsokára kopogtatott a szerző ajtaján a világ egyik legnagyobb kiadója és Hollywood egyik legnagyobb stúdiója.
Újabb év türelmet kért a kiadótól, és előállt az Artemis című regényével, amely az emberiség első olyan városáról szólt, amelyik nem a Földön, hanem a Holdon található. Weir azonban elkövetett egy hibát. Regényeiben a tudományos dolgokból igyekszik csak annyit megmagyarázni, ami a megértéshez feltétlenül szükséges. Nehéz ezt belőni, gyakran esik át a ló túloldalára. Valahol érthető ez egy olyan embertől, aki a tudomány mélyén elmondatlan történeteket lát. „Az olvasó mindent megbocsát, amíg vicces”, nyilatkozta valahol, és pont erre cáfol rá az Artemis fogadtatása. A hiteltelen karaktert és az inkoherens sztorit sem képes kompenzálni a megkapó humor és a holdváros tudományosan megalapozott gazdasági és társadalmi berendezkedése.
A marsi cselekményorientált sztorijában Mark Watney csak térben és időben jut el A-ból B-be, jellemfejlődést nem produkál. Az Artemisben Weir már próbálja árnyalni a történet kulcsfiguráját, ám a végeredmény korántsem kielégítő. Nemhogy az olvasójának, valójában az írójának sem nyeri el a tetszését. Mindkét regény főhősét a szerző saját magáról mintázta. Az új könyvében már nem követi el ezt a hibát. A valahol a semmiben felébredő Ryland Grace kezdetben mintha A marsi Mark Watney-je lenne, és a sztori robinzonád jellege is ráerősít, hogy egy A marsi-klónnal van dolgunk. Azonban a cselekmény egyrészt később zsánert vált, másrészt a regény kettős idősíkja visszaemlékezések formájában a karakterfejlődést a történet kulcsmomentumává emeli. Így
a konfliktuskerülő, a helyzetekre inkább csak reagáló Ryland Grace-nek idővel nemcsak fizikailag, hanem lélekben is ki kell mozdulnia a komfortzónájából. Ezzel pedig a szerző Weir szintet lép a regényírásban.
A lét elviselhetetlen nehézsége a Marson - Könyves magazin
Ami korábban sokak számára elképzelhetetlen volt, mostanra valóság. A crowd-funding és a self-publishing az internet kövér szegmensévé nőtte ki magát, alkotók tömegeinek lehetővé téve, hogy szélesebb körben válhassanak ismertté. A kézirattal való keserves kopogtatás helyét - durván leegyszerűsítve - egy gomb vette át, amely segítségével bárki megjelentethet bármit legyen az arany vagy közönséges vaskovand. Andy Weir nem is gondolva ilyen lehetőségekre, egyszerű hobbiként kezdett az írásba és saját blogján osztotta meg az elkészült fejezeteket.
A kukázott Zhek sem bizonyult teljesen vakvágánynak: számos használhatónak ítélt ötlete vált alapjává a Hail Mary-projektnek. Ilyen például az egyik fontos, feminim karakter, aki akkora tekintéllyel bír, hogy fejet hajtanak előtte a földi kormányok. Vagy a csillagközi űrhajó meghajtása, amely a szerzőt kérdések feltevésére ösztönözte: mi lenne, ha az üzemanyag nem technológia, hanem életforma lenne? Mire kellene egy organizmusnak ennyi energia? Hogyan tárolná? Hogyan alakítaná tömeggé és fordítva? Weir így a kvantumfizika berkeibe is elvezeti olvasóit, szubatomi részekre bontva a világát. Nem csoda, hogy a szerző a regényírás folyamatából a kutatást élvezi a legjobban. Neki is a google a legjobb barátja. Gyerekes lelkesedéssel veti bele magát egy-egy problémakörbe, és szinte eufórikus örömöt érez, amikor a tudományos tényekből kikerekedik a történet.
Magát az írást viszont a háta közepére kívánja. Az írás olyan számára, mintha köveket hordana az udvar egyik végéből a másikba. Az első vázlatot összerakni a legnehezebb, a szerkesztés folyamatával már jobban ki van békülve: ”Sokkal könnyebb festeni a házat, mint megépíteni.”
A Hail Mary-küldetés filmjogaira rögtön lecsapott az MGM. A rendezői székben a Jump Street és A Lego-kaland rendezőpárosa, Phil Lord és Christopher Miller fog helyet foglalni, a forgatókönyvet a többek közt A marsit is adaptáló Drew Goddard írja, a főszereplő Ryland Grace-t pedig Ryan Gosling fogja eljátszani. A forgatás vagy a premier időpontjáról még korai beszélni.
Weir gyengéje a magányos tudós száműzött figurája: az emberiség most is elveszejt egyet közülük a világűrben, aki mégis kész megmenteni az egész univerzumot. Az amnéziás főhős kényszerű űrodüsszeiája és a jelenét új megvilágításba helyező visszaemlékezései révén sodródik egy egészen pazar végkifejlet felé. Fegyvertára a Föld összes tudása és a józan ész. Meg a fizika csatarendbe állított törvényei.
Az ember nem isten, és a magában való állandó kétkedése miatt talán sosem válhat azzá. De ha van isten, ő legalább annyira hisz a teremtményében, ahogy mi bízunk a regényhőseinkben: egy törékeny lélekvesztővel a mérhetetlen semmiben az ember töredéknyi tudással felvértezve is kész megtalálni a kiskaput az univerzum megmásíthatatlanul dübörgő szabályai közt, hogy megalapozza a saját létezését.
Andy Weirnél a tudományt egy csipetnyi fantasztikum csak még igazabbá teszi.
És mi egy csillagközi utazás, ha attól jobb emberré válhatunk? Ugye nem is olyan nagy távolság ezért egy tucat fényévet magunk mögött hagyni?
Felhasznált - vigyázat, spoileres! - források: space.com, Audible.com
