Első mondat: „Erre rábasztam.”
Ami korábban sokak számára elképzelhetetlen volt, mostanra valóság. A crowd-funding és a self-publishing az internet kövér szegmensévé nőtte ki magát, alkotók tömegeinek lehetővé téve, hogy szélesebb körben válhassanak ismertté. A kézirattal való keserves kopogtatás helyét - durván leegyszerűsítve - egy gomb vette át, amely segítségével bárki megjelentethet bármit legyen az arany vagy közönséges vaskovand. Andy Weir nem is gondolva ilyen lehetőségekre, egyszerű hobbiként kezdett az írásba és saját blogján osztotta meg az elkészült fejezeteket. Ahogy a történet lezárult, egyre többen kezdtek el panaszkodni, hogy a formátum nem elég olvasóbarát, és kérték, hogy tegye elérhetővé könyvét az Amazonon. Weir természetesen engedett a nyomásnak, rövid idő alatt egy nagyobb kiadó és Hollywood is felfigyelt rá, a film jogai pedig Ridley Scotthoz kerültek, aki még ebben az évben, Matt Damon főszereplésével vászonra is viszi a sztorit.
Andy Weir: A marsi
Fordította: Rusznyák Csaba, Fumax Kft., 2014, 344 oldal, 3222 HUF
Hősünk, Mark Watney egy szerencsétlen baleset következtében válik a Mars egyetlen lakójává, egy nem túl távoli jövőben, ahol már a harmadik marsi expedícióját tapossa az emberiség. A küldetések célja, hogy általános adatokat gyűjtsenek a Marsról, előkészítve ezzel a bolygó majdani terraformálását. A hatodik Marson töltött napon járunk, amikor egy hirtelen támadt vihar veszélyezteti a felszállást, így kénytelenek idő előtt megszakítani a küldetést. A menekülés során Mark szkafandere átszakad, elveszíti az eszméletét, a legénység pedig halottnak hiszi és hátrahagyja őt. Egyedül. A Marson.
A legtöbb kritika talán azzal kapcsolatban érte az írót, hogy figyelmen kívül hagyta egy ilyen trauma pszichés hatásait; az elhagyatottság, a tökéletes elszigeteltség mintha meg sem kottyanna az asztronauta szuperhősnek, aki képes a legkilátástalanabb helyzetben is mérlegelni, és tudásának megfelelően mindent megtenni az életben maradásért. Weir mindezt nem is tagadja, sőt, állítása szerint kifejezett célja volt idealizálni az űrhajósokat, és inkább más természetű problémák foglalkoztatták. Problémákból pedig van bőven.
A cselekmény igazi érzelmi hullámvasút, ami folyamatos feszültségben tartja az olvasót, újabb és újabb problémákat gördítve főhősünk elé. Egy évre elegendő élelem és víz áll rendelkezésére, a legnagyobb gond viszont az, hogy a következő küldetés négy év múlva érkezik majd. Az expedíció többi tagjához hasonlóan Mark is két szakmával rendelkezik, botanikus és gépészmérnök egy személyben. Hat szem burgonyából próbál három évnyi minimál kalóriát kisajtolni magának, közben baktériumok segítségével igyekszik termékennyé tenni a marsi földet, és vizet szerezni hozzá az üzemanyag elégetéséből. Egy idő után, ahogy a NASA-nál is megtudják, hogy életben van, a földi eszmefuttatások Mark naplóbejegyzései közé ékelődnek, megtörve ezzel a Mars nyújtotta lehetőségek kopárságát. A túlélésre való törekvés helyét átveszi egy őrült mentőakció ötlete; elkeseredett próbálkozások sorozata indul, és bár a kommunikáció a Mars és a Föld között igen nehézkes, Mark mégis képes megőrizni humorérzékét és a többiekkel ellentétben sosem ragadtatja el magát. Csodálatos példáját láthatjuk az emberi összefogásnak, ahogy a média is tudomást szerez az esetről és a képernyők előtt mindenki lélegzetvisszafojtva követi az eseményeket, egy emberként aggódva Mark Watney életéért.
A fordítás Rusznyák Csaba, a Könyvesblog állandó szerzője munkáját dicséri, aki könnyedén ülteti át a szakmai és tudományos kifejezéseket. A borító hű marad az eredeti kiadáshoz, egyszerűségével sikeresen ábrázolja Mark kilátástalanságát, a nagyrészt egyszemélyes kamaradrámaként működő történet nagyszerűségét.
Weir hihetetlenül profi, mérnöki pontossággal számítja ki a cselekmény minden egyes négyzetcentijét, de mit is várhatnánk egy tizenöt éves kora óta megszállott programozótól, aki csak azzal rengeteget dolgozott, hogy a lehető leghitelesebben leszimulálhassa az űrhajó pályáját a Földtől a Marsig. Szenvedélyes rajongása a hard science fiction iránt becsülendő dolog, büszke rá, hogy egy apró ferdítésen kívül minden tudományos részlet megfelel a valóságnak, arra pedig még büszkébbnek kellene lennie, hogy mindezt a laikusok számára is élvezhetővé tette.
Szerző: Magócs Dávid
