Michelle Icard Hogyan beszélgess vele? – 14 téma és rengeteg hasznos ötlet, ami segít kapcsolódni a 14 évesekhez című könyve fontos és kényes témákra összpontosít, mint például a barátság, a szexualitás, az impulzív viselkedés és a technológia használata, de körüljárja a kreativitás, a személyes higiénia, a pénz, a kiváltságok és a családi élethez való hozzájárulás témakörét is.
Fordította: Bosnyák Gabriella, Partvonal Kiadó 2022, 344 oldal
Icard egy egyszerű, ötlépéses kommunikációs modellt javasol a szülő és a gyerek között zajló beszélgetések lefolytatásához, valamint szellemesen, együttérzéssel segít túljutni a leggyakoribb akadályokon.
Michelle Icard: Hogyan beszélgess vele? – 14 téma és rengeteg hasznos ötlet, ami segít kapcsolódni a 14 évesekhez (részlet)
Ne vidd túlzásba az információmegosztást!
Lehet, hogy készen állsz rá, hogy megnyílj, és felnőttebb beszélgetéseket folytass a gyerekeddel, de bizonytalan vagy, mert nem tudod, mi a helyénvaló ezen a ponton. Honnan fogod észrevenni, ha túlzásba vitted az információmegosztást? Egy trükk jut erről az eszembe, amit az óvodapedagógusok szoktak bevetni, hogy elejét vegyék a szüntelen árulkodásnak. Elmagyarázzák a gyerekeknek, mi a különbség az árulkodás és a közlés között:
„Ha azért jelentesz valamit, hogy a másikat bajba sodord, akkor az árulkodás. Ha azért jelented, hogy ne sérüljön meg, akkor az közlés.”
A közlés hasznos. Az árulkodás nem. Amikor személyesebb kapcsolatot akarsz kialakítani a kiskamasz gyerekeddel, hasonlóképpen megvizsgálhatod a motivációt is. Ha azért mesélsz el valamit, hogy kapcsolatot építs vele, vagy hogy semleges, érzelemmentes információval lásd el, ami segíthet neki abban, hogy megfontoltabb döntéseket hozzon, akkor folytasd. Ha viszont azért osztasz meg egy információt, hogy az érzelmekre hatva befolyásold a gyermeked döntését (például hogy lenyűgözd, megijeszd vagy manipuláld), akkor fogd vissza magad.
A következő lista további támpontot ad, mikor nem szabad valamit megosztanod.
Ne akarj félelmet kelteni! „Középiskolás koromban egyszer annyit ittam, hogy teljesen kiütöttem magam, és egy vadidegen verandáján ébredtem a saját hányásomban, szóval tapasztalatból mondom, hogy légy óvatos. Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én.” Azok a szülők, akik ezt a megközelítést alkalmazzák, kétségbeesetten próbálják betartani a szabályokat, mert pontosan tisztában vannak azzal, milyen traumával járhat egy rossz döntés. A hiba abban rejlik, hogy azt gondolják, a gyerekeik majd nagyobb valószínűséggel hoznak jobb döntéseket, ha tudják, hogy a szüleik rosszul döntöttek, holott ennek vajmi kevés hatása van, vagy pont visszafelé sül el. Tinédzser gyereked bizonyára kisebb jelentőséget tulajdonít a hibáidnak, és az összes rólad gyűjtött bizonyíték fényében értékeli. „Ja, de nem nagy ügy. Nem ment tönkre az életed, vagy ilyesmi.” Ráadásul a tinik nem hiszik, hogy ugyanolyanok lennének, mint a szüleik. Sokkal valószínűbb, hogy a történetedet hallva azt gondolják:
„Ez velem sosem fog megtörténni, mert én teljesen más vagyok, mint te.”
Ne akard lenyűgözni! „Egyszer a barátaimmal óriási bulit csaptunk az erdőben, de aztán megjelentek a zsaruk, engem meg egy hét szobafogságra ítéltek a szüleim.” Látod, olyan vagyok, mint te! Nem csak egy könyvelő vagyok, akit kizárólag az adónemek érdekelnek. Régebben menő voltam, és ebből a történetből te is láthatod, hogy egy kicsit még mindig az vagyok. A szülők úgy osztják meg ezeket a történeteket, mint akik egy privát pókerpartira szeretnének bebocsátást nyerni. Nem kell kiérdemelned, hogy komoly témákról beszélgethess a gyerekeddel, nem kell bizonygatnod, hogy saját tapasztalatból tudod, mit csinálnak a tinik, amikor a felnőttek nem figyelnek.
Ne ossz meg túl személyes, múltbeli információkat! Dr. Melisa Holmes és Trish Hutchinson, a népszerű Girlology.com egészségnevelési program társalapítói és a Csajológia című könyv szerzői elmondják a szülőknek, hogy a gyerekeknek nem kell ismerniük a szüleik szexuális múltját ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a saját intim kapcsolataikkal kapcsolatban. Lehet, hogy a gyerek megkérdezi a szülőt, „Hány éves voltál, amikor először…”, de dr. Holmes és Hutchinson szerint a legjobb válasz erre az, hogy: „Az a dolgom, hogy segítsek neked jobb döntéseket hozni, és nem szabad, hogy a döntéseidet mások választásai befolyásolják.” Egyetértek, és úgy gondolom,
a személyes információk megosztása inkább elhomályosítja a gyerek gondolkodását, mintsem segítene a döntéshozásban.
Akkor… mit osszak meg?
Oszd meg az érzéseidet! Hasznos lehet, ha elmondod a kiskamasz gyerekednek, hogyan érzel azzal kapcsolatban, amit te tapasztalsz (nem pedig azzal kapcsolatban, amit ő tapasztal). Stresszes vagy egy közelgő családi esemény miatt? Aggódsz egy politikai ügy miatt? Féltékeny vagy egy munkatársadra? A gyereked nem a bizalmasod, de nem kell minden bonyolult érzésedet elrejtened előle. Hasznára válik, ha látja, hogyan navigálsz az érzelmi életedben, és így megtanulhatja, neked mi segít a negatív érzések kezelésében és a pozitívak megélésében.
Oszd meg az értékrendedet! Nem ritka, hogy a fiatal serdülők megkérdőjelezik a szüleik értékrendjét. Minél többet harcolsz a gyerekeddel ez ügyben, annál inkább ellenkezni fog, de ha meg tudod osztani, miért fontosak számodra az értékek, amelyekben hiszel, anélkül, hogy rá akarnád erőltetni őket, akkor nagyobb valószínűséggel fogod kiérdemelni a figyelmét, amikor a meggyőződésed tiszteletben tartásáról lesz szó. „Tudom, hogy a legtöbben már nem írnak köszönőkártyát manapság, én viszont hiszek abban, hogy a hála a boldogság kulcsa, és remélem, az erőfeszítésem megmutatja, mennyire értékelem mások kedvességét.”
Oszd meg az emlékeidet! Bár nem javaslom, hogy megoszd a gyermekeddel a kamaszkorod kemény, durva részleteit, úgy gondolom, hogy a kamaszkori kapcsolataidról, kalandjaidról és élményeidről szóló történetek elmondása remek módja lehet a kapcsolatteremtésnek.
Hogyan döntsd el, melyik emlék alkalmas arra, hogy megoszd a kamasz gyerekeddel?
Ugye, azt szoktuk javasolni nekik: „Ne ossz meg magadról olyasmit az interneten, amiről nem akarod, hogy a nagymamád vagy a tanárod is lássa!” Az én tanácsom a szülőknek az, hogy ne meséljenek a tizenéves gyereküknek olyan személyes történeteket, amelyeket nem mondanának el egy új munkatársuknak vagy egy új ismerősüknek.
Ossz meg hétköznapi dolgokat! Hát nem úgy alakul ki a közelség, hogy olyan apróságokat tudunk a másikról, amit mások nem? Anélkül, hogy percről percre átbeszélnétek az egész napotokat, válasszatok ki néhány személyes pillanatot, amit megosztotok egymással. Mit vettél észre munkába menet? Hallottál egy vicces történetet egy podcastben? Mit ettél ebédre? A kevesebb több, ugyanakkor fontos bemutatni a családunknak a napunk néhány olyan részletét, amit általában nem látnak, függetlenül attól, hogy elsőre mennyire érdektelennek vagy jelentéktelennek tűnnek.
Én a fedélzeten vagyok, de a gyerekem leugrott a hajóról
Sok kedves olvasóm most úgy érzi, nyitott kapukat döngetek. Szeretnél beszélgetni a kiskamaszoddal, ám a válasz rendszerint csak annyi, hogy „Oké”, „Jól van” és „Végeztünk?” Már mondtam korábban is, és most újra elmondom:
ez egy hosszú játék.
Megvan annak a módja, hogyan lehetünk nyitottak és befogadóak anélkül, hogy rászorulónak tűnjünk. Minél többet gyakorolsz, annál inkább az lesz a kamaszod meggyőződése, hogy könnyű veled beszélgetni a jelentéktelen dolgokról – végül pedig a jelentőséggel bíró dolgokról is. Számíts arra, hogy ez bizonyos esetekben évekig is eltarthat. Ne akadj ki, ha a gyereked nem veszi be rögtön, csak maradj a pályán! A következetesség a bizalom elnyerésének a kulcsa.
Minden fejezetben először áttekintem a témát, aztán egy-két példán keresztül bemutatom, hogyan hangozhat egy beszélgetés az adott témában a fiatal serdülő gyerekeddel. Ebben a részben teremtjük meg a terepet a többi beszélgetéshez, ezért az alábbi párbeszédminta egy kicsit más lesz. A BRIEF (rövid) mozaikszó soha nem volt még ennyire helyénvaló.
Ha bebizonyítod, hogy gyorsan bele tudsz kezdeni egy beszélgetésbe, és gyorsan tovább is tudsz lépni, azzal leveszed a nyomást a gyermekedről, és nagyobb valószínűséggel fog megnyílni.
Lássuk, hogyan fejlesztheted a szülő-gyermek kapcsolatodat a kiskamaszoddal!
KEZDD békésen! (B)
Szülő: Szia, el akarok mesélni valamit, amiről ma olvastam. Van két perced?
Gyerek: Ja.
Szülő: Remek! Abban a könyvben volt, amelyik a szülők és a kiskamaszok kapcsolatáról szól.
Gyerek: Oké. [Szemforgatás]
KAPCSOLÓDJ a gyermekedhez! (R)
Szülő: Tudom, ez nem olyan könyv, ami téged érdekelne, de adott pár ötletet, amitől könnyebb lenne az életed, szóval ettől egy kicsit talán érdekesebbnek hangzik.
Gyerek: Az van benne, hogy vegyél nekem új telefont?
Szülő: Haha! Nem… semmi ilyesmit. De még nem értem a végére!
KÉRDEZZ, és gyűjts adatokat! (I)
[Mindig mondom, hogy a rugalmasság a kulcs, és ehhez a BRIEF-beszélgetéshez, úgy gondolom, nem kell kérdéseket feltenned. Ugord át ezt a lépést!]
FOGLALD ÖSSZE, amit hallottál! (E)
[Mivel átugrottad az interjú részt, nincs mire reflektálnod. Ez a beszélgetés még a BRIEF-nél is rövidebb, egyszerűen csak BRF.]
JELEZZ VISSZA! (F)
Szülő: Nos, azt az érdekes dolgot olvastam, hogy a te korodban a kapcsolatunk elkezd megváltozni. Kezdesz felnőtté válni, úgyhogy a beszélgetéseink már kevésbé fognak arról szólni, hogy én megmondom, mit tegyél, sokkal inkább arról, hogy együtt átbeszéljük a döntéseidet. Az én feladatom az, hogy meghallgassalak, és segítsek neked olyan döntéseket hozni, amelyek a legjobbak az egészséged és a boldogságod szempontjából. A te feladatod pedig az, hogy beszélj velem arról, mi történik veled, hogy támogatni tudjalak. Jól hangzik?
Kevesebbszer mondom meg, mit tegyél, és többször beszéljük meg együtt a döntéseket.
Gyerek: Igen, és hol a csapda?
Szülő: Okos vagy, hogy ezt kérdezed. Nincs csapda, de fontos különbséget tennünk. Ha a közvetlen biztonságodról van szó, még mindig én vagyok a főnök. Biztosnak kell lennem abban, hogy nem követsz el olyan hibát, amely állandó veszélybe sodorhat. Ezért amikor más dolgokat kell megoldanod, a barátaidtól az iskolai ügyekig mindennel kapcsolatban, akkor olyan vagyok, mint egy támogató személyzet… mintha én lennék a menedzserasszisztensed. Tudom, hogy néha olyan döntéseket hozol majd, amelyekre büszke lehetsz, néha meg olyanokat, amiket később megbánsz. Ez teljesen normális. Ez nem arról szól, hogy mindig tökéletesen döntsünk. Ez arról szól, hogy megtanulj olyan döntést hozni, amelyről úgy érzed, a legjobb, és én itt leszek, hogy segítsek átgondolni. Csak szólj, és segítek, amikor szükséged van rá.
Lényegében ennyi. Meg akartam ezt osztani veled, hogy egy oldalon álljunk. Most van egy kis dolgom, de fél óra múlva ráérek, ha szeretnél lógni egyet, vagy elmenni vásárolni, vagy ilyesmi…
Ha szerencséd van, a gyereked többet akar majd beszélgetni arról, mit olvastál, mire számíthat, és így tovább, de annak is megvan az esélye, hogy kezdetnek megelégszik ennyivel.
Ez a példa nagyszerű előkészítés a jövőbeni beszélgetésekhez, mert a gyerekek meg akarnak felelni az elvárásainknak, ha azokat dicséret formában fogalmazzuk meg. Ha azt mondod a gyerekednek, hogy: „Hű, már fiatal felnőtt vagy, és felnőtt módjára kell beszélgetnünk egymással”, az sokkal inspirálóbb, mintha úgy fogalmazol: „Ha azt akarod, hogy felnőttként kezeljelek, akkor kezdj úgy beszélni velem, mintha az lennél.”
