Nagy létszámú hadoszlop indult el a Moszkva által támogatott szakadárok ellenőrzése alatti Donyeck városából a Donyec-medencei frontvonal felé, vagyis az ukrán fegyveres erők állásai irányába - közölték szemtanúk hétfő este az ukrán Szabadság Rádióval.
Egy helybeli azt mondta a rádiónak, hogy több mint száz egységből állt a hadoszlop, amely Donyeck központjából indult, ráhajtott a Donyeck és Makijivka közötti autópályára, és feltehetően Jaszinuvata település felé tartott.
Más szemtanúk szerint a harckocsikból, egyéb páncélozott járművekből és katonákból álló oszlop Donyeck központján kijevi idő szerint este tíz óra körül haladt át, és északnyugati irányba tartott, azaz a frontvonal felé. A donyeckiek azt mondták, hogy az elmúlt nyolc év alatt nem láttak ennyi katonát a város utcáin. A szemtanúk elbeszéléseiből nem derült ki, hogy a szakadár erőkhöz tartozó vagy Oroszországból frissen érkezett páncélosokat láttak-e.
Az ukrán fegyveres erőknél az Ukrajinszka Pravda hírportál érdeklődésére azt mondták, hogy több forrásból is értesültek haditechnika és mozgósított férfiakból álló csapatok mozgásáról több irányból a frontvonal mentén. Egyebek között több ezer mozgósított embert vittek a szakadárok az általuk ellenőrzött Makijivka településen egy üzem területére, ahol fegyvereket és ruházatot osztottak ki nekik.
A hírportál szerint szemtanúk a nap folyamán láttak nagyszámú haditechnikából álló konvojokat Donyeck különböző kerületeiben és a város peremvidékén is.
2018 februárjában életbe lépett a Donyec-medence Ukrajnába történő visszaintegrálásáról szóló ukrán törvény, amely Oroszországot "agresszornak, megszálló államnak", a szakadár ellenőrzés alatti településeket pedig "Oroszország által ideiglenesen megszállt területeknek" minősítette.
Ebben a helyzetben érdemes (ismét) elővenni Sz. Bíró Zoltán könyvét, ami a 2019-es kiadás ellenére nem vesztett az aktualitásából:
Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa
Különbözik-e egymástól, és ha igen, akkor miben, Putyin első két elnöki ciklusa és a harmadik, illetve a negyedik periódusa? Mi a magyarázata Putyin hosszú időn át tartó rendkívüli népszerűségének és az utóbbi évben mért népszerűség-vesztésének? El lehet-e fedni külpolitikai sikerekkel a belpolitikai és gazdasági problémákat? Milyen következményekkel járt a Krím annektálása? Ki járt jól és ki rosszul Oroszország nyugati kapcsolatainak megromlásával? Van-e esély arra, hogy ezek a kapcsolatok Putyin elnöki mandátumának lejárta előtt javuljanak? Putyin negyedik ciklusának lejártakor kockázatmentesen távozhat-e az elnöki székből? Miben különbözik a jelenlegi helyzet az 1999-estől, amikor Jelcin helyére Putyin lépett, és a 2008-astól, amikor Putyint átmenetileg Medvegyev váltotta fel? Milyenné vált mára az orosz politikai rendszer? Miben hasonlít, és miben különbözik a magyarországitól? Milyen viszonyt kellene kialakítani Magyarországnak a jelenlegi Oroszországgal? A könyv többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.
