Az Angyalok kenyere című memoár apropóján a HVG interjút készített Patti Smith költővel, énekessel, de természetesen szóba került barátsága a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóval is.
November 4-én, a világpremierrel egyidőben magyarul is megjelent Patti Smith új memoárja, az Angyalok kenyere Vereckei Andrea fordításában. Korábbi nyilatkozatai szerint 10 évig dolgozott a könyvön, az amerikai kiadója szerint ez Smith eddigi „legintimebb és legkiemelkedőbb” műve.
A megjelenés egybeesik a Horses című lemez 50. évfordulójával, amire az énekes egy külön turnéval készül. Az új kötet egyszerre tekinthető a National Book Award-díjas Kölykök előzményeként és folytatásaként, avagy testvérkönyveként.
A szerző végigvezeti az olvasót a gyerekkorán, amit egy lebontásra ítélt lakótelepen töltött, majd tinédzserkorán, amikor Arthur Rimbaud és Bob Dylan lettek a példaképei, ahogy abba is betekintést ad, hogy milyen volt, amikor először kezdett el verseket, majd dalszövegeket írni.
Nálunk a Magvető gondozásában megjelent könyv szövegén a szerző az utolsó pillanatban is változtatott. „A világpremiernek vannak előnyei és hátrányai, különösen, ha egy szerző nehezen engedi el a szöveget, és még az utolsó pillanatban is eszébe jut valami” – írta korábban Rostás Eni, a kiadó világirodalmi szerkesztője. Erről itt olvashatsz többet.
Nem volt pénzük, de boldog gyerekkora volt
A memoárban gyerekkora nehéz időszakáról is ír.
„Küzdelmes életük volt a szüleimnek, mindent megtettek, hogy legyen mit enni a három gyereküknek.
A mindennapi betevő jelentette a legnagyobb gondot, nagyon kevés pénzünk volt. Lehet, hogy hiányt szenvedtünk anyagiakban, de boldog gyerek voltam, egész nap a földeken, az erdőben játszottunk” – fogalmazott erről a HVG interjújában.
Patti Smith Krasznahorkai Lászlóról is szót ejt: régóta tartó barátság az övék, itt írtunk arról, hogyan köszöntötte a magyar írót az irodalmi Nobel-díj odaítélésekor.
„Nagyon büszke vagyok, hogy László elnyerte a Nobel-díjat.
Épp utazás közben ért a hír, egy repülőtéren voltam, amikor üzent egy ismerősöm, hogy »a barátod, László épp most nyerte meg az irodalmi Nobelt«. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Gyorsan írtam is neki. Nagyon kemény munka áll mögötte” – mondta az interjúban.
Arról is beszélt, hogy lenyűgözi, magával ragadja a tudatfolyam, ami Krasznahorkai könyveire jellemző, úgy olvassa őket, mint Finnegan ébredését Joyce-tól: csak kinyitja az egyiket valahol, és elmerül a szöveg sodrásában. Azt is elárulta, hogy jelenleg a Seiobo járt odalent című könyvet olvassa újra Krasznahorkaitól, ami rögtön eszébe juttatta a közös velencei kávézásukat.
Az interjú a HVG oldalán olvasható az előfizetéssel rendelkező felhasználók számára.
Nyitókép forrása: Wikipedia
