Mit jelent az otthon? - ez a kérdés foglalkoztat azóta, hogy elolvastam Tompa Andrea Haza című regényét, amit a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatott be. A Haza érzékenyen járja körbe a főszereplő író életén keresztül az otthon fogalmát, ami nemcsak lakást, várost jelenthet, hanem nyelvet, kultúrát, identitást, vagyis a hovatartozást és a biztonságot. Tompa regénye nem politizál, viszont jó értelemben politikus könyv, amely rengeteg mikrotörténeten keresztül reagál a körülöttünk lévő problémákra. Azóta a hírekben is azt látom, hogy a problémák kapcsolatba hozhatóak azzal, ahogyan az otthonról gondolkodunk. Ez persze általános, leegyszerűsítő válasz, de kísérletet teszek ennek bemutatására.
A Haza egy roadregény, főszereplője sikeres íróként kell visszatérjen szülővárosába, hogy az osztálytalálkozón beszédet tartson. A regény a nyelv és az otthon elválaszthatatlannak látszó kapcsolata köré szerveződik:
“A nyelvet vissza kell foglalnia, hogy otthon legyen benne. Az egyetlen lakható tér a nyelv, ha elveszíti, meghal”,
(erről bővebben írtunk kritikánkban). A szövegben az ország és a város nincs meghatározva, így válik univerzálissá az otthontalanság élménye.
Tompa Andrea a vele készített interjúnkban azt mondta, hogy
"ez a történet már nemcsak a fiataloké, a száműzötteké, nemcsak a háborús övezetből érkezőké vagy a határon túliaké, hanem egy univerzális tapasztalat.
Azt mutatják ezek a történetek, hogy a kényszerű vagy választott elmozdulás bármikor és bárkivel megtörténhet. Egy olyan kontextus-változásban zajlik az életünk, olyan sok a bizonytalansági faktor, hogy egyszer csak azoknak is el kell költözniük, akik addig a világ legstabilabb figuráinak hitték magukat".
Tompa regénye abban az általános közhangulatban jelent meg, amikor identitáspolitikai harcok közepette az otthon fogalma átalakult, sokak számára elveszett. A politika kommunikációban a csoportidentitás meghatározása mindig fontos volt, és ebben kiemelt szerepet kap az, hogy mit jelent egy egyén vagy egy közösség számára az otthon fogalma. Ezt igyekeznek néha pozitív üzenetekkel erősíteni, de a példák azt mutatják, hogy negatív állításokkal még könnyebb: azt nehéz megmondani, mi kik vagyunk, de azt sokkal könnyebb, hogy kik nem vagyunk, kikkel nem akarunk azonosulni. Itthon ez évtizedek óta megy, két Magyarország áll szemben egymással. Az otthonról nem szoktunk politikai, kulturális, nyelvi vagy társadalmi kérdésként gondolkodni, de Tompa Andrea Haza című regénye felajánlja ezeket az olvasatokat is. Ez a cikk a Haza olvasása után indul, alapvetően nem a regényről szól, de igyekszem megmutatni, miért átpolitizált kérdés az otthon fogalma.
Kivándorlás
Az elmúlt években több százezren hagyták el Magyarországot, hogy munka, tanulás, család vagy egyszerűen egy boldogabb élet reményében új életet kezdjenek. Elhagyták az otthonukat, ahogy Tompa főszereplője, akinek ezzel a hiánnyal kell együttélnie.
Gondoljunk bele, hogy ezeknek az embereknek biztonságosabbnak tűnik egy idegen világban új életet kezdeni, mint elfogadni az itthoni fojtogató levegőt.
Lemondani az otthonról a legnehezebb döntések egyike lehet, mert azzal az idegenségben találja magát bárki: nyelvek és kultúrák között ragadni az átmenetiségben. A regényből ide vág Ágó története, aki külföldön futott be tudományos karriert, és hiába beszél jól angolul, ha megszólal, tudják róla, hogy más, ráadásul mintha nyelvi zárványba is került volna, már az anyanyelvén sem jutnak eszébe egyes szavak. A Haza című regénynek ez a legfontosabb témája: hogyan veszítjük el a gyökereinket, ez milyen nehézségeket jelent. És persze az ellenpont is érdekes, amit a regényben a főszereplő volt, nyelviskolát elindító osztálytársán keresztül kaphatunk képet: mi lesz azokkal, akik maradnak, akik úgy érzik, hogy barátaik álmaikat valósítják meg külföldön? Mit lehet kezdeni a kiüresedő városban jelentkező hiánnyal?
Menekültválság
Az elmúlt évek állandó, szétplakátolt témája a migráció volt. Tömegek hagyták el az otthonukat, hogy megkeressék az új élet lehetőségét maguknak vagy a családjuknak. Miközben a hazai és az európai közbeszédet uralta a téma, azzal a problémával alig-alig foglalkoztunk, hogy sok százezer ember a saját és családja életét kockáztatva országokon át gyalogolva vagy a tengeren lélekvesztőkön hajózva igyekszik új otthont találni.
Ahogy megérkeznek, szinte lehetetlenné válik, hogy új otthont alapítsanak: idegenek, nem beszélik a nyelvet, nincs szociális háló körülöttük.
Mi, a többségi társadalom nem próbáljuk megérteni, mit jelent az otthon elhagyása, Tompa regénye után jobban értem: egy várost, egy nyelvet, egy kultúrát nem lehet elhagyni, ahogy például egy lakást vagy várost.
A menekültek otthontalanok, akik a biztonságot keresik önmaguknak és családjuknak. Amikor megérkeznek egy idegen kultúrába, akkor természetesen olyan közegbe érkeznek, ahol a többségi társadalom a saját életét vagy életmódját érzi veszélyben, hiszen az idegenek az otthonukba kopogás nélkül nyitnak be (ld.: Michel Houellebecq: Behódolás). Minden elbizonytalanodik, és mivel az otthonnak saját hagyománya, szabályrendszere, kultúrája van, ezért az idegenek az otthon-élményünket kérdőjelezik meg. Ez könnyen átváltható politikai sikerre, rosszabb esetben alkalmas a gyűlöletkeltés felerősítésére, a bizonytalanság szélesebb körű terjesztésére.
Black Lives Matter
Amerikában a fekete George Floyd nyakán nyolc percen át térdelt egy fehér rendőr, amíg meg nem fojtotta. Az eset után tüntetések, zavargások indultak, a Tompa-regény szempontjából pont azért, mert a fekete kisebbség se történetileg, se kulturálisan nem érzi otthon magát a fehér amerikai társadalomban.
Amikor szobrokat döntenek, akkor úgy viselkednek, mint akik évtizedek óta úgy élnek egy szépen berendezett lakásban, hogy nem merik a vázát elajándékozni, a bútorokat lecserélni, a falat átfesteni.
Van lakásuk, de nincs otthonuk, és a szobrok azok a vázák, amiket végre eltüntethetnek, hogy otthonosabban érezzék magukat. Hiába van demokrácia, ha Amerikában (és a nyugati társadalmakban) a fehér, heteroszexuális férfiak a saját ízlésük és jólétük figyelembevételével alakították ki otthonukat. Amerika mint otthon látszólag befogadó, de ha leülünk a nappaliban és kicsit figyelünk, akkor kiderül, hogy mindazok számára, akik nem fehér, heteroszexuális férfiak, ez nem otthon, csak lakás.
Tompa Andrea: Nincsenek nagy miértek a történetek mögött - Könyves magazin
Tompa Andrea író hőse sok év távollét után egy osztálytalálkozóra tart haza a szülővárosába. A Haza című regény szereplői pontosan tudják, hogy az otthonosság nem a négy fal között, hanem a nyelvben, egy pohár vízben vagy akár a jól megválasztott tárkonyban is fellelhető.
Me too
A fentiből következik, hogy a fehér férfiak által kialakított otthonokban fehér férfiak voltak az urak, akik bármit megtehettek. Gondoljunk Harvey Weinsteinre, Jeffrey Epsteinre vagy Márton Lászlóra, vagy mindazokra, akikre a metoo-mozgalom ráirányította a figyelmet. Otthon a négy fal között azt csinálunk, amit akarunk, hangzik el sokszor, de nem mindegy, hogy ezt az otthont ki tervezte meg. Virginia Woolf 1929-ben arról írt, hogy neki pénz kell és egy saját szoba, hogy írhasson, semmi más. Híres esszéje plasztikusan ábrázolja, mi a viszony az otthon és a nő saját céljai és lehetőségei között. Csak egy kicsi, biztonságos, érintetlen szabad tér kell, amiben nem jelenik meg a férfi. A metoo-mozgalom ebből a nézőpontból az otthon újragondolása, kialakítása, hatalmas porszívózás, ablakmosás, a bútorok lecserélése.
A metooban, hasonlóan a Black Lives Mattershöz, iszonyúan fontos, hogy az otthont úgy lehet megteremteni, ha szabadon lehet használni a nyelvet (és nem a fehér férfiak nyelvét), mert az alapvetően fontos a biztonságérzet megteremtésében.
Tompa Andrea hőse mindig otthonról tart haza - Könyves magazin
A első ránézésre egy roadregény, amelynek hőse a világ felfedezése helyett hazafelé veszi az irányt - nem mintha az az út kevésbé lenne kihívásokkal teli. Hazamenni ugyanis nemcsak fáradságos (araszolás, erőfeszítésekkel teli menetelés, térden csúszás, ahogy Tompa Andrea hőse fogalmaz), de igencsak kényelmetlen is.
Brexit
Az otthon problematikája körbejárható az évek óta folyamatban lévő Brexiten is: Nagy-Britannia ki akar lépni az Európai Unióból, nem fizetné a közös költséget, de a lakását megtartaná a társasházban. A gazdasági és társadalmi problémáikra egy olyan választ találtak, hogy magukra zárják a lakást, néha kinyitják az ablakot, és akkor azt nevezik otthonnak. Nagy-Britannia a bezárkózást választotta egy politikai helyzet megoldásaként, a Brexit megszavazása óta pedig csak kapkodják a fejüket az angolok, mert minden korábbi berögződést felülírnak az új szabályok.
Tompa Andrea tíz évig érlelte magában a Haza című regényét - Könyves magazin
Tompa Andrea negyedik regénye, a Haza egy országváltás és egy hazatérés története. Középkorú író főhőse egy osztálytalálkozó miatt látogat vissza rég elhagyott szülővárosába. A könyv egy hazulról haza vezető út elbeszélése, mely a haza fogalmát járja körül, az otthon jelentését próbálja értelmezni. Az a hazánk, amit felnőttként, magunk építettünk fel, vagy az, ahol megszülettünk és eszmélni kezdtünk?
Környezet
A járvány gyorsan lesöpörte a napirendről a környezetvédelem nagy, átfogó problémáját, pedig a probléma magja mindenképp közös: hogyan élünk a közös otthonnak nevezett Földön. Alaposan kicsináljuk a környezetünket, megoldás nem látszik, majd az unokáink megoldják. Túlságosan nagy és felfoghatatlan a probléma, hiába nem kérjük a műanyag szívószálat vagy zacskót, hiába eszünk kevesebb hamburgert, hiába szokunk hozzá a természeti katasztrófákhoz.
Marie Kondo egy világot tanított meg arra, hogyan rakjunk rendet otthon, és attól hogyan lesz jobb az életünk. Hogy milyen legyen az ideális otthon, azt nem tudom, és Tompa Andrea regénye is csak bonyolultabbá teszi az erről való gondolkodást, mert az otthon nem a rendről vagy a felszínről szól, hanem arról, amit nem lehet elbeszélni könnyen, mert benne van egy család vagy egy ország története is, nyelvi akadályok, traumák, szép és rossz történetek, traumák.
Az otthon egyszerre hordoz mindent, nincs az a Marie Kondo, aki rendet tudna rakni.
A fenti sort még lehetne folytatni, de helyette érdemes inkább Tompa Andrea regényét olvasni, ami egy nagy utazás időben, térben és nyelvben, és aminek a vége nekem leginkább azt adta, hogy elkezdjek az otthon kérdésén agyalni. Az otthon már nem biztonságos többé számomra, mert a regény azt mutatta meg, hogy nem tettem fel a kérdéseimet, hanem adottnak vettem. Viszont a Hazában sokszor megidézett Odüsszeuszhoz hasonlóan én is egy életet teszek fel arra, hogy ezt az otthont megtaláljam.
A Margó Olvasókörben júliusban Tompa Andrea Haza című regényét olvassuk, lehet csatlakozni, augusztus 1-jén kibeszéljük.
