Mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei?Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Kemény Zsófi, Szöllősi Mátyás, Háy János, Lackfi János, Erdős Virág, Berta Ádám, Szabó Borbála és Karafiáth Orsolya után most Gurubi Ágnes válaszait adjuk közre: 

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak, és miért éppen ezeket?

Az első Petőfi vers, ami igazán megérintett a Jövendölés volt. Tizenhat éves voltam, színészmesterséget tanultam a gimnázium mellett, sok verset olvastam, de Villon, Pilinszky vagy József Attila mellett nem rúgott labdába Petőfi, túl egyszerűnek tartottam őt, mondjuk akkor még nem hallottam Szabolcska Mihály költészetéről. Egy alkalommal az egyik srác elszavalta a Jövendölést, és egy pillanatra megfagyott a levegő a színházteremben. Engem onnantól, hogy meghallottam ezeket a sorokat „Mondád, anyám, hogy álmainkat / Éjente festi égi kéz; / Az álom ablak, melyen által / Lelkünk szeme jövőbe néz”, meggyőzött Petőfi. Az „Anyám, az álmok nem hazudnak” sorról már nem is beszélve.

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

Én is azok közé tartozom, akik Jankovics Marcell János vitéz rajzfilmjén nőttek fel. A kedvenc jelenetem az volt, amikor Kukorica Jancsi és Iluska, a két árva Tündérországban újra találkoznak. A legmeghatározóbb emlékem pedig, amikor a nagymamámtól a ballagásomra egy 1888-as kiadású Petőfi-összest kaptam, gyönyörű kötet, azóta is nagy becsben tartom a könyvespolcomon.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Szerencsétlen Petőfire annyi mindent projektált rá az ország, a történelem, az oktatás, az irodalom, a tanárok, hogy 200 év terápia is kevés lenne lehámozni róla ezt a sok mindent, ami nem ő. Biztos vagyok benne, hogy mint alkotó, tud érvényes lenni a mai fiataloknak is, csak jól kell megközelíteni őt, szükséges egy szemléletváltás – elszakadni a megszokott értelmezésektől, leporolni a rátapadt koszt.

Melyik Petőfit érzi legközelebb magához? A forradalmárt, a hitvest, az Alföld szerelmesét vagy valami mást?

Egyértelműen a forradalmárt, bennem is volt/van forradalmi lelkület, nem is értem, hogy miért nem a Nemzeti dal a magyarok himnusza.

Sugárzik a szövegből az erő, a tenni akarás, a tisztánlátás.

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

A házasságáról faggatnám. Mert az tiszta sor, hogy beleszeret egy nőbe, aki hozzá hasonló lázadó, aki szivarozik és nadrágot hord, sőt, Andersent fordít. De mi történt velük a hétköznapok során? Miután megszületett a fiuk és jöttek a nehézségek. Vajon mennyire tartotta tiszteletben Sándor Szendrey Júliát mint alkotót, mennyire támogatta őt? Hagyta, hogy kiteljesedjen vagy inkább úgy tartotta, hogy egy nőnek elsősorban az anyaság az életcélja?