Berta Ádám: Petőfi egy közvetlen csóka [Petőfi200]

Mit jelent Petőfi ma? Hogyan viszonyul a szövegeihez a mai olvasó? Milyennek látjuk, hogyan értjük vagy értjük félre? Ki az a Petőfi Sándor és aktuálisak-e még a versei? Hogy mindezt megvizsgáljuk, öt rövid kérdést tettünk fel kortárs íróknak és költőknek, és talán a válaszokból megelevenedik és feltámad poraiból ez a középiskolai tankönyvek lapjai közé rekedt izgalmas életmű és személyiség. Mindenkinek másképp, de mindenképpen 2023 perspektívájából.

Kemény Zsófi, Szöllősi Mátyás, Háy János, Erdős Virág és Lackfi János után most Berta Ádám válaszait adjuk közre:

Melyeket tartja Petőfi legizgalmasabb sorainak, és miért éppen ezeket?

Nem tudom, ez-e a legizgalmasabb, de holtbiztos, hogy először ez a levélrészlet jut eszembe: „Mikor Toldi alszik s szájából a nyál foly, ezért sokan le fognak téged köpni, de én megcsókollak.” Ha olyanokkal beszélgetek, akik nem sok magyar verset olvastak, örömmel szoktam megemlíteni, hogy az alvás, a tátva maradó száj, a kicsurranó nyál a magyar költészetben versmotívumként is megállják a helyüket. Édesanyám sokat idézte kiskoromban az Arany Lacinak című verset. Ennek a címét sokáig nem tudtam helyesen értelmezni, talán mert anyám öccsét is Lacinak hívták. Éveken át úgy képzeltem, maga a vers az, ami aranyból van, aranyból készült ajándék, amit a szöveg formájában nyújt át a költő a vers címzettjének, bizonyos Lacinak.

Mi a legkorábbi vagy legmeghatározóbb emléke a költővel kapcsolatban?

Iskolával vittek bennünket valami nézhetetlen filmre március tizenötödike alkalmából. Szegeden a nyolcvanas években három mozi volt, a Vörös Csillag, a Szabadság és a Fáklya. Ez utóbbit később egy az egyben lebontották. Nagyon izgalmas épület volt egyébként, erkélyes vetítőteremmel, a nézőtérre vezető, sötét, tekervényes folyosókkal, imádtam barangolni benne. A kesztyűmet, hogy ne veszítsem el, szalagon belefűzte anyám vagy nagyanyám a dzsekibe, belül az akasztón átbújtatva, a gallértól jobbra-balra, végig a kabát ujján át. Vagy talán éppen hogy nem fűzték még bele, és a Fáklyában elhagytam fél pár kesztyűt, aztán ezért találták ki a zsinóros rögzítést, hogy engem mentálisan tehermentesítsenek. Jó tíz év múlva – ezt előfordulhat, hogy csak álmodtam –, a Westel rádiótelefon hőskorában szintén a Fáklyában láttam először egy embernél két mobilt. Egyik a jobb kezében, másik a balban: hibátlan westernhős. Talán ezért is kár volt a Fáklyát lebontani. Vittek bennünket a tanárnénik osztállyal a filmre, sütött a nap, nem volt hideg, a Széchenyi tér járdáin olvadt a félrekotort hó.

Viszonylag tökéletes volt minden.

Aktuális-e (akár részeiben, akár egészében) ma?

Eleve amiatt, hogy fiatalon halt meg, friss maradt az alakja, hiszen csak a megélt életkorához tudunk viszonyulni. Nem látjuk magunk előtt szőrösen, túlsúlyosan, mint Mikszáthot, nincs róla időskori portrénk, mint Jókairól, nem ő a haza bölcse, mint Deák. Petőfi nem hangyásodott meg Döblingben, mint Széchenyi. Egy közvetlen csóka, alaposan megfigyelte, hogyan halad a juhász a szamáron, ritkán volt pénze, talán az alkoholt se bírta, paprikás természetű, befordult a konyhába stb.

Kis túlzással olyan keretek között gondolunk rá, mint a saját mindennapi életünkre.

Melyik Petőfit érzi legközelebb magához? A forradalmárt, a hitvest, az Alföld szerelmesét vagy valami mást?

Mindig is érdekelt a topográfia az irodalomban, saját ötleteim rendszerint inspiráló helyszínekből bontakoznak ki. Előbb töprengek a narratíva által létrehívott téren, mint a karakteren vagy a konfliktuson. Petőfinek is a tájleíró szövegei foglalkoztatnak leginkább, élesnek, szemléletesnek tartom, iskolában, amikor memoritert kellett tanulni, könnyen boldogultam vele.

Mit kérdezne tőle, miről beszélgetne vele, ha visszamehetne az időben?

Az ismeretségeiről, emberi kapcsolatairól kérdezném. Ha pedig Petőfi szellemével hozna össze a sors, nem cinikusan, de ha tehetném, valódi kíváncsisággal mégis rákérdeznék, biztos megérte-e a kalandvágy. Milyennek bizonyult elesni a segesvári csatamezőn? Egyáltalán miket látott a halála előtti órákban? Elmondanám neki, milyen sokan járnak terápiába manapság a nyugati világban, biztatnám, fejtse ki, mi erről a véleménye. Természetesen az is foglalkoztatna, mik Petőfi nézetei a napi politikáról, arról, ahogyan az egyenlőtlenség és a propaganda megmérgezi az emberek életét.