Beszéde kezdetén Orvos-Tóth Noémi mindjárt Jón Kalman Stefánssont, a Könyvfesztivál díszvendégét idézte arról a távolságról, ami egymáshoz elvileg közel álló emberek között lehet: „az ember, akivel együtt élünk, távolabb lehet, mint a Mars, annyira távol, hogy azt már sem űrhajó, sem távcső nem képes áthidalni”.

A pszichológus szerint az emberek közötti nemértésnek ára és következménye van. Soha nem éltünk még ennyien a bolygón (8 milliárdan), és járványszerűen terjed a magány.

Milyen lenne egy elég jó társadalom?

Orvos-Tóth Noémi szerint sokat segítene a helyzetünkön, ha lennének „elég jó anyák meg apák, elég jó családok, elég jó kombinációban, ha lenne egy elég jó társadalom, valami olyan, amiben mindenki számít, amiben mindenkinek van esélye, létezik az esélyek egyenlősége, amiben szakadékok helyett maximum könnyen átléphető kis repedések vannak közöttünk, amiben megértenénk, hogy 

nincs te bajod, meg én bajom, mert a baj, előbb-utóbb közössé válik.”

Viszont mivel nem foglalkoztunk a múltunkkal és a kapcsolatainkkal, a fent vázolt ideál elég messze van: „A generációk óta feldolgozatlan egyéni és kollektív traumák, az elhallgatott és elhazudott múlt, a háborúk pusztításai, az üldöztetések, a diszfunkcionális családok, a titkok és tabuk, az igény szerint narrált jelen, éppen a jövőnket temetik maguk alá. Azt a bizonyos lehetőségekkel teli jövőt.”

Az ilyen társadalmakban ugyanis „az egyének és a csoportok indulatai könnyen feltüzelhetőek. Az önreflexió és az érzelemszabályozási kapacitás hiánya miatt, 

játszva taszíthatók a szélsőségek irányába.”

Az olvasás mint a gyógyulás eszköze

„Azoknak a szülőknek, akik naponta olvastak hat- és tizennyolc hónapos gyermekeiknek, alacsonyabb volt a stresszszintjük, jobban értették gyermekeik szükségleteit, és melegebben bántak velük. Az olvasás erősítette az érzelmi kötődést szülő és gyerek között, az alacsonyabb stresszszint pedig a türelem, a tolerancia és az empátia növekedéséhez vezetett” – idézett Orvos-Tóth Noémi egy 2020-as tanulmányt, hogy alátámassza, mennyire sokat hozzátesz az olvasás a szülő-gyerek kapcsolatokhoz és a gyerekek fejlődéséhez.

Az olvasás viszont egész életünk során fejleszt bennünket, a mentalizáció jelensége miatt (az olvasott események kvázi valóságszimulációként futnak az agyunkban). Ez azt jelenti, hogy „a szereplőkön keresztül megtanuljuk magunkat kívülről, a másikat pedig belülről látni, megérteni a sajátunktól eltérő vágyakat, gondolatokat, érzéseket és szándékokat. 

A történetek tulajdonképpen gyakorlófelületet biztosítanak számunkra, hogy könnyebben eligazodjunk az emberi kapcsolatok sokszor kusza útvesztőiben.

Minél több szépirodalmat olvas valaki, az agyában annál több idegi kapcsolat alakul ki a mentalizációért és az empátiás megértésért felelős régiókban.”

A teljes beszédet elolvashatod Orvos-Tóth Noémi Facebook-oldalán.

Fotó: Budapest Nemzetközi Könyvfesztivál - Facebook