James Baldwin
“Hetente legalább három-négyszer elmentem [a New York-i Közkönyvtár 135. utcai fiókjába], és végül mindent elolvastam. Úgy értem, minden egyes könyvet abban a könyvtárban. Valamilyen vak és ösztönös módon tudtam, hogy ami a könyvekben történik, az körülöttem is történik. Próbáltam kapcsolatot teremteni a könyvek és az élet között, amit láttam, amit éltem.”
James Baldwin regényei halála után is aktuálisak. Olyannyira, hogy a New York Times olvasói Baldwin öt regényét is az elmúlt 125 év legjobb kötetei közé sorolták, sőt Nádasdy Ádám egy vele készített korábbi interjúnkban azt mondta, bárcsak ő írta volna a Giovanni szobája című regényét. Magyarul még a Ha a Beale utca mesélni tudna című kötete olvasható, ami nálunk is a hét könyve volt, Barry Jenkins pedig Holdfény címmel forgatott filmet a regényből. A harlemi szerző bátran foglalkozott a rasszizmussal és a férfiassággal, amire előtte nem igazán volt példa. Összeszedtünk 5 olyan érdekességet, amit eddig talán nem hallottál a szerzőről.
Tovább olvasokNeil Gaiman
“Gyerekkoromban (...) a szüleim munkába menet eldobtak a helyi könyvtárba. Kezdetben a gyerekkönyvtárba mentem, és hátul kinyitottam a kártyás katalógust, ami téma szerint listázta a könyveket - szellemeket, varázslatot, idő- vagy űrutazást kerestem. Ha találtam egy könyvet, ami tetszett, mindent elolvastam a szerzőtől. Rájöttem, hogy a könyvtárközi kölcsönzésnek hála, a könyvtárosok olyan könyveket is meg tudnak szerezni nekem, amik nálunk nem voltak meg, és ezt meg is tették. A könyvtárosoknak csak egy újabb ügyfél voltam, és olyan szintű tisztelettel bántak velem, amit sehol máshol, az iskolában sem tapasztaltam. ”
![Gaiman univerzuma szüntelen hódolat a történetmondás gazdag öröksége előtt [Visszapillantó]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/3/32709/fe_229_160_konyves_honlap_cover_90.png)
“Az Óceán az út végén misztikus, varázslatos, katartikus és felemelő, mindenképpen a szerző egyik legérettebb, legkerekebb műve. Egy szinte felfoghatatlanul eposzi hátterű fantasy-történet összehajtogatva bensőséges, lírai és nosztalgikus mesévé barátságról és felnőtté válásról, áldozathozatalról és emlékekről, a világ felfedezéséről és megértéséről. Az év talán legszebb könyve” – írtuk 2013-ban, amikor az év végi top50-es listánkon Neil Gaiman regénye a 15. lett. Az Óceán az út végén a szerző saját bevallása szerint is “a legszemélyesebb és legintimebb” könyve, ami egy, a feleségének szóló novellából nőtte ki magát – Gaimant is meglepve – regénnyé. Visszapillantó-sorozatunk részeként egy-egy hangsúlyos motívumon keresztül nézzük meg, milyen erős szálakkal kötődik a regény Gaiman életművéhez és a saját emlékeihez.
Tovább olvasokAmy Tan
“Minden tündérmesét elolvastam, amit a közkönyvtárban találtam. Csodálatos világ volt, ahova elmenekülhettem. Szándékosan mondom, hogy “menekülni”, mert visszanézve úgy érzem, otthon minden olyan feszült volt gyerekkoromban, és így elmehettem valahova máshova. Persze ezekben a történetekben is volt veszély, feszültség, de ezek nem hozzám tartoztak. És a végén általában megoldódtak.”
Angie Thomas
“Gyerekkoromban nem tudtam utazni, mert a családom nem engedhette meg magának. A könyvek viszont megmutatták, mennyivel nagyobb a világ, mint a szomszédságom. A könyvek sokféle módon mentették meg az életem, és csak a könyvtárakban jutottam hozzájuk.”
A Time összeszedte minden idők száz legjobb ifjúsági könyvét. A legnagyobb hatású YA-könyveket összegyűjtő listán olyan szerzőket találunk, mint Louisa May Alcott, L. M. Montgomery, J. D. Salinger, Meg Cabot vagy John Green.
Tovább olvasokRay Bradbury
“Könyvtárosok neveltek fel. Nem hiszek a főiskolákban és az egyetemekben. A könyvtárakban viszont igen, mert a legtöbb diáknak nincs pénze. A nagy gazdasági világválság idején fejeztem be a középiskolát, és semmi pénzünk nem volt. Nem tudtam főiskolára menni, úgyhogy tíz évig heti három nap a könyvtárba mentem.”
A világ bő egy éve ül a koronavírus-járvány miatti karanténban, és az elmúlt egy évben rengeteget beszéltünk és írtunk arról, hogyan dolgozta fel az emberiség a nagy járványokat - a legfrissebbek közül a Dekameron-projekt című könyvet lehetne kiemelni, ami most épp a hét könyve nálunk. Legutóbb bő száz éve söpört végig egy nagyszabású járvány a világon, ez volt az 1918-as spanyolnátha, amelyet Sam Weller, Ray Bradbury életrajzírója az íróval folytatott beszélgetései alapján idézett most fel.
Tovább olvasokOctavia Butler
“Mikor hatéves koromban végre könyveket kaptunk olvasni az iskolában, elképesztően unalmasnak találtam őket; Dick és Jane-kötetek voltak. Kértem anyámtól egy könyvtárjegyet. Emlékszem az arcára: meglepettnek és boldognak látszott. Azonnal elvitt a könyvtárba, utána az lett a második otthonom.”
Ursula Le Guin
“A könyvtár egy közösség központja, szent helye, a szakralitása pedig az elérhetősége, a nyilvánossága. Mindenkié. Bizonyos könyvtárakra élénken és örömmel emlékszem - az életem legjobb részéhez tartoznak.”
Isaac Asimov
“Az iskolában megkaptam az alapvető oktatást, de az nem volt elég. Az igazi műveltségem, a szuperszerkezet, a részletek, a valódi architektúra a közkönyvtárakból származik. Egy olyan szegény gyereknek, akinek a családja nem engedhette meg magának, hogy könyveket vegyen, a könyvtár ajtó volt a csodák és nagy teljesítmények világába, így soha nem lehetek elég hálás, hogy volt elég eszem, hogy bemenjek azon az ajtón és a legtöbbet hozzam ki belőle.”
A sci-fi író ráadásul született komédiásnak bizonyult, David Letterman alig tudott lépést tartani vele.
Tovább olvasok
