Szicíliában karácsonyozik az elbeszélő Gerlóczy Márton tavaly megjelent Fikció 1. - A katlan című regényében, a barátnőjét várja, miközben beindul egy borzasztóan magányos bolyongás a kis olasz utcákon és a családtörténetben. Gerlóczy Márton író regénye nyomozati munka: keresi önmagát abban a családtörténetben, ami alapvetően tűnt kerek történetnek. A Fikció állítása az, hogy a családot a közös történetek hozzák létre, mert egyáltalán nem mindegy, hogy az egyes generációk történetei hogyan öröklődnek át: mi marad ki, mi lesz kiszínezve, mit radíroznak ki vagy mit hangosítanak fel.
A család egy nagy elbeszélés, fikció, ami alakít minket, állítja Gerlóczy Márton tavaly júniusban megjelent regényében, ami egy többkötetes projekt első része: Fikció - A katlan. 
Gerlóczy fikciót ír abból a fikcióból, amit mások családnak neveznek, és ami az önazonosságunkat adja. De mi történik a szerzővel, ha a kanonikus családtörténetéről kiderül, hogy nem úgy van, ahogy? Ha az alaptörténetünk összeomlik, akkor ott a világkép és a nyelv is a mélybe zuhan, aminek a helyére újat kell építeni. És a család ki van teregetve, azonosíthatóak a szereplők, ami nyilván senkinek se könnyű. Erről Gerlóczy azt mondta, „lehet, hogy utána, majd ha visszanézek, nem fog tetszeni, hogy ezt megírtam, sokaknak már most sem tetszik, de majd elvonulok egy kis faluba, és ott megvárom, míg mindenki meghal.”
Gerlóczy Márton Fikció I. – A katlan című regénye is felkerült a Libri irodalmi díjak rövidlistájára. Az író a jelölés kapcsán egy videóban mesélt arról, miért kellett megírnia a családtörténetének ezt a szegletét, és hogy miért nem volt más választása, mint hogy az olvasók elé tárja.
Miközben az elbeszélő nemcsak a családjában, hanem életében is elszigetelődik, csak várja Samuel Beckett karaktereként Zsófit, a barátnőt, aki segít mindazt visszaépíteni majd. A regény a családtörténeti nyomozás mellett hangulatos útinapló is a Scicli nevű olasz városról, metázás az írás lehetetlenségéről. „A Fikció-regényfolyamnak tétje van: megismerhető-e annyira a családtörténet, hogy az író az elbeszéléssel uralni tudja. Lehet-e Gerlóczynak saját verziója ebben a sokszereplős, folyamatosan alakuló családtörténetben? Olvasóként ez a voyeurködés annak ellenére működik, hogy sokszor zavarba hoz, de hát a kultúránk is ezekről a rövid villámbetekintésekről szól a közösségi oldalakon vagy a médiában is. Gerlóczy íróként végzi el a feladatot, hogy darabjaira szedje és maga köré újraépítse a családot, ami olvasóként kifejezetten tanulságos: a saját családtörténeteinket nemcsak elő kell hozni a mélyből, hanem kritikusan kell vizsgálnunk, mert generációkon keresztül vihetjük ezeket magunkkal” - írtuk a regényről.
