Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent

Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent

Új könyvében Karafiáth Orsolya hol dívaként, hol haldokló hattyúként, hamvas kamaszként vagy épp festett démonként jelenik meg a színen, hogy súlyos de kacagtató emlékeit lapozgatva észrevétlenül vezessen be minket saját önismeretünk labirintusába. Újabb öntárlatvezetését olvasva nem leszünk automatikusan jobb emberek, és nem kerül a helyére semmi sem az életünkben, de remek példa és egyben lebilincselő olvasmány a szembesülésről. Karafiáth Orsolyával jó tükörbe nézni. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 30. |

„Az egyik legnagyobb szerelmembe belebicsaklott a lírám. Bele a gondolataim is. Sosem sikerült megértenem, mi történt, és miért, talán ezért sem tudtam úgy megírni, ahogy akartam. Kerülgettem a lényeget, úgy tettem, mint aki belehalni próbál, pedig épp nem belehalni akartam, hanem élni, megélni, átélni.”

Minden szerelem értékes és épít, még ha utólag csalódásként, elszalasztott lehetőségként, egyszóval szánalmas csetlés-botlásként rögzíti is a kegyetlen emlékezet… Fel kell lapozni a régi naplókat, előkotorni a telekörmölt fecniket, a szakítós SMS-eket, hogy a tükörbe nézve aztán jóízűen röhöghessünk az egészen. Hogy egyáltalán a tükörbe tudjunk nézni.

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya: Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent – Avagy így tanultuk a szerelmet
Scolar Kiadó, 2020, 256 oldal

Karafiáth Orsolya: Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent – Avagy így tanultuk a szerelmet (részlet)

Hétpettyes
A kiságy felett ott lógott a játékforgó, rajta a katicák. Ez meg mit keres itt, kérdeztem a házigazdát, mert megdöbbentett a kiságy a ruhatárnak befogott háló sarkában, tudtommal nem tervezel gyereket. Vagy máris van egy, és ez nem is lakásavató, hanem rögtön keresztelő? Az előző lakók hagyták itt, nevetett a házigazda, katicástul, és neki nem volt szíve kidobni, ez a szoba még csak most alakul, mindenféle vicket-vackot tárol itt, és hát tegyem a szívemre a kezem: nem aranyosak ezek az izék felette? Megböködtük a katicákat, tényleg aranyosak voltak, csupa pötty, de azért mélyebben nem kötött le a dolog, átmentünk koccintani a másik szobába. Kicsit később tértem csak vissza, amikor már a tetőfokára hágott a hangulat, és gondoltam, ideje mennem, mielőtt megint összegabalyodom valakivel, aztán reggel bánhatom. Keresgéltem a kapcsolót, hiába, noha a hálóban csak félsötét volt. Nekitámaszkodtam a falnak, lehunytam a szemem. Nem tudom, mennyi idő telt el, csak az érzés jött. Ez fura, gondoltam a részegségem halvány ködén át, valaki van itt benn velem.

Ez a valaki a kiságynál állt, és egy elemlámpával világított a katicákra, akik ebben a fura, mesterséges naplementében keringtek körbe-körbe.

Ne mozdulj, még elrepülnek, mosolygott rám Noel. Nem is tudtam volna megmozdulni: a pillantásától földbe gyökerezett a lábam. Fekete! Igazi mélyfekete, mint a katicapöttyök. Persze lehet, hogy nappali fénynél már nem az, próbáltam hűteni magam, ilyen feketeség nincs is. És a haja! Ezt nem hiszem el. Magas fiú volt, egy kilencven felett, elképesztően vékony, hosszú ujjai mint az enyémek. Megint meglökte a katicákat, játszott a fénnyel. Ki tudja, meddig maradtunk így, csöndben, figyelve a keringésüket. Kintről behallatszott a zene, valaki végtelenre állította A hűtlent. Máskor ezen sírva nevettem volna, de nem most; olyan nagyon komoly volt minden itt benn, a kiságy fölé hajolva. Később kikapcsoltuk az elemlámpát, hajnalodott, hideg és ideges fények futottak át rajtunk. 

Megyünk? Menjünk. Elindultunk.

Épp akkor kezdett el esni a hó, amint a kapun kiléptünk. Nagy, erős pelyhek, futkostak és ugráltak körülöttünk, nézd, milyen gyorsan belepik a lépteinket, mintha soha nem is jártunk volna erre. Mintha soha nem is találkoztunk volna. Ne mondj ilyet, néztem rá, bele a fekete a szemébe, ami még mindig szénfekete volt, gyönyörű. A csontos arca, az érdekes, egyszerre kisfiús és lányos és mégis valahogy nagyon markáns vonásai lenyűgöztek. A gödör az állán. A kicsit ferde mosolya. Ritkán mosolyog, ritkán nevet, milyen piros a szája, milyen hófehérek a fogai! Én is komoly leszek mellette, hallgatagon megyünk a hóesésben, hová menjünk? Menjünk a Tabánba, aztán menjünk a Duna-partra;

te jó ég, milyen fáradt vagyok, mennyire nem vagyok fáradt; nem akarom, hogy holnap legyen, mert elrepül ez az egész, jönnek a törökök, sós vízbe tesznek, és ki tudja, kivesznek-e.

Végül hazakísért. Itt alszol? Szívesen. Bocs, rendetlenség van. Mindegy. Fura volt, hogy nem voltunk zavarban, moss előbb te fogat, itt egy póló, tessék, huh, de csontos a vállad. Belefúrtam a fejem az erős szálú, fekete hajába, aztán már aludtam is. Mint a gyerekek. Délig. Reggel főztem egy kakaót, úgy éreztem magam, mint hatévesen a barátnőmnél, ültünk az ágyon, ő pólóban, én pizsamában, és nem sokkal később kiengedtem, mert hú, elfelejtette, milyen nap van, mennie kellett volna dolgozni. Nem kérte el a telefonszámom. Nem tudtam szomorkodni: akárhányszor eszembe jutott, hatalmas mosolyra húzódott a szám. 

Mint az óvodában.

Másnap a lépcsőházban ülve várt rám, tiszta hülye vagyok, mondta olyan komolyan, hogy már ettől mosolyognom kellett, elfelejtettem elkérni a számod. Gyere be, húztam fel, mióta ülsz itt, hajnali kettő van. Á, kilenc körül érkeztem, nem nagy ügy. Át volt fagyva egy kicsit, átöleltem, és furcsa volt, most már igazán furcsa, hogy itt van, eljött, mégsem akar még csak megcsókolni sem, na gyere, gyere, de csak sután tartott a karjaiban, és megint csak ledőltünk, és aludtunk. Reggel megbeszéltük: találkozunk délután. Sosem volt dolgom ilyen emberrel. Mintha nem is erről a világról való volna, mintha azt sem tudná, mit jelent kettesben maradni. Nem az zavart, hogy nem közeledett egyből, hanem az, hogy még csak fel sem merült benne. Nem volt a levegőben vibrálás, nem volt semmi kétértelműség. Holott tudtam, hogy nem csak játszótársként gondol rám: reggel otthagyott egy hosszú levelet, a hűtőben találtam meg, akkor írta, amikor várt rám. 

Olyanokat írt benne, hogy búcsúzóul megette egy kihullott hajszálamat. Hogy így kerüljön fizikai kontaktusba velem.

Legközelebb sikerült még inkább zavarba hoznia. Felvetettem, hogy mivel nálam nem valami otthonos a nagy rendetlenség miatt, mehetnénk hozzá is. Hát jó, vonogatta a vállát, az anyukámhoz vagy az apuhoz menjünk? Huh, nevettem el magam, az apukád izgalmasabban hangzik. Azt hittem, viccel, de tényleg az apukájához vitt. Nagyon kellemetlen volt, de már nem tudtunk visszajönni Szentendréről, inkább az anyut kellett volna választanom, aki a belvárosban lakott, és akkor egyből felvehettem volna a nyúlcipőt. Mert amikor most már elég határozottan meg akartam csókolni, elhúzta az ajkát.

Hogy ő fél. Neki ez nem megy. Ő még sosem csókolózott.

És nézett azokkal a hihetetlen szemeivel, és én megijedtem az egésztől, már nem akartam annyira kislány lenni, hiszen nem voltam már kislány, és egyre világosabbá vált számomra, hogy nem fogok bírni vele. Szép kisfiú. Nem tudok éveket várni. Kértem tőle egy képet, és én is adtam neki egyet. Miért? Már nem tudom. Talán reméltem, ő sem akar elfelejteni.

Pár év múlva jött tőle egy levél. Hosszú.

„Emlékszel, hogy adtál nekem egy fényképet magadról? No, azon nagyon meg voltam lepődve, talán akkor néztem fel igazán először, helló, világ, te is itt vagy? Kíváncsivá tesz, hogyan láttál engem; mulattató vagy szomorú látvány egy Bőröndfejű Ember? (Bőrönd, benne kicsi, aprólékosan kidolgozott mesevilág, félfelnőttmese, fejét beledugja, úgy néz körül a világban, így tetszik, gázolni mások lábain, nem (meg)hallani nyöszörgést, röhögést.) Rózsák és pipacsok, felváltva szirmoztak az arcomon. Jó hír, a nyakamon viszont nem dagadtak erek. Üdvözlettel egy ex ex Unalomig Önreflexív N.” És én újra megnéztem a képet, azt, amit csak a fejemben őriztem, a fiúét a katicákkal a félhomályos hálóban. Olyan akartam lenni, mint azok a bogárkák. Mennyit játszhattunk volna! Ma már vállalnám. De ma már el sem kezdődnek ilyen történetek…

Kapcsolódó cikkek
...
Podcast

Karafiáth Orsolya: A másik ember révén tudunk csak létezni [PODCAST]

Ismét egy izgalmas előadás, a Jordán Adél és Dobri Dániel zenei betéteivel teljessé vált produkció keretében mutatta be legújabb könyvét Karafiáth Orsolya. Az Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent című kötetéről Valuska László kérdezte az írót az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. 

...
Összekötve

A Tíz kicsi díva időtlen női sorsokat mutat be - Összekötve Péterfy Borival és Karafiáth Orsolyával

Tíz kicsi díva címmel Karafiáth Orsolya korábbi könyvét átdolgozva Péterfy Borival indított websorozatot a szerző. Az egyedülálló projekt megálmodóival a sorozat megalkotásának folyamatairól, a történet időtlenségéről beszélgettünk, sőt beavattak abba is, hogyan változtatta meg életüket a karantén.

...
Nagy

Karafiáth Orsolya: Minden belefér, és akkor sem nyom agyon [Ady 100]

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Hírek

Orbán Viktor a mindennapos olvasásra buzdít

...
Hírek

Libri-díj, Nick Cave-doksi, Irodalmi Diszkó [Programajánló]

...
Hírek

Betilthatták Orwell 1984-ét Fehéroroszországban

...
Hírek

Amanda Gorman írt előszót Martin Luther King kötetéhez

...
Hírek

Krúdy és Radnóti dedikált köteteire is licitálhatnak a gyűjtők

...
Szórakozás

Love, Death & Robots: A Netflix megosztott egy epizódot premier előtt

...
Hírek

Szenzációs kiadvánnyal ünnepli a Marvel Pókember 60. születésnapját

...
Szórakozás

A Disney új feldolgozást készít a Különleges Úriemberek Szövetségéből

...
Hírek

Versterápia: „Estére megölöd a verset”

...
Hírek

Élőben követheted a Libri-díj átadóját

...
Szórakozás

Sok feszültséget ígér az Ahol a folyami rákok énekelnek új előzetese!

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.

Olvass!
...
Beleolvasó

Vigh Bori könyve hasznos tanácsok sorával segít turistából utazóvá válni

A Túl a plafonon podcastsorozat májusi vendége Vigh Bori digitális nomád, akinek az utazás az élete. Olvass bele Hogyan menjünk világgá című könyvébe!

...
Beleolvasó

A Dominus a Római Birodalom aranykorába vezet, amikor keletről egy új szekta terjed el

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lesújt az istenek haragja, amikor egy boszorkány beleszeret Lokiba

A megindító, elsöprő erejű történet újragondolja az északi mitológiát. Olvass bele!

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

Megtörni a hallgatást [Ms. Columbo Olvas]

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét