Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent

Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent

Új könyvében Karafiáth Orsolya hol dívaként, hol haldokló hattyúként, hamvas kamaszként vagy épp festett démonként jelenik meg a színen, hogy súlyos de kacagtató emlékeit lapozgatva észrevétlenül vezessen be minket saját önismeretünk labirintusába. Újabb öntárlatvezetését olvasva nem leszünk automatikusan jobb emberek, és nem kerül a helyére semmi sem az életünkben, de remek példa és egyben lebilincselő olvasmány a szembesülésről. Karafiáth Orsolyával jó tükörbe nézni. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. november 30. |

„Az egyik legnagyobb szerelmembe belebicsaklott a lírám. Bele a gondolataim is. Sosem sikerült megértenem, mi történt, és miért, talán ezért sem tudtam úgy megírni, ahogy akartam. Kerülgettem a lényeget, úgy tettem, mint aki belehalni próbál, pedig épp nem belehalni akartam, hanem élni, megélni, átélni.”

Minden szerelem értékes és épít, még ha utólag csalódásként, elszalasztott lehetőségként, egyszóval szánalmas csetlés-botlásként rögzíti is a kegyetlen emlékezet… Fel kell lapozni a régi naplókat, előkotorni a telekörmölt fecniket, a szakítós SMS-eket, hogy a tükörbe nézve aztán jóízűen röhöghessünk az egészen. Hogy egyáltalán a tükörbe tudjunk nézni.

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya: Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent – Avagy így tanultuk a szerelmet
Scolar Kiadó, 2020, 256 oldal

Karafiáth Orsolya: Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent – Avagy így tanultuk a szerelmet (részlet)

Hétpettyes
A kiságy felett ott lógott a játékforgó, rajta a katicák. Ez meg mit keres itt, kérdeztem a házigazdát, mert megdöbbentett a kiságy a ruhatárnak befogott háló sarkában, tudtommal nem tervezel gyereket. Vagy máris van egy, és ez nem is lakásavató, hanem rögtön keresztelő? Az előző lakók hagyták itt, nevetett a házigazda, katicástul, és neki nem volt szíve kidobni, ez a szoba még csak most alakul, mindenféle vicket-vackot tárol itt, és hát tegyem a szívemre a kezem: nem aranyosak ezek az izék felette? Megböködtük a katicákat, tényleg aranyosak voltak, csupa pötty, de azért mélyebben nem kötött le a dolog, átmentünk koccintani a másik szobába. Kicsit később tértem csak vissza, amikor már a tetőfokára hágott a hangulat, és gondoltam, ideje mennem, mielőtt megint összegabalyodom valakivel, aztán reggel bánhatom. Keresgéltem a kapcsolót, hiába, noha a hálóban csak félsötét volt. Nekitámaszkodtam a falnak, lehunytam a szemem. Nem tudom, mennyi idő telt el, csak az érzés jött. Ez fura, gondoltam a részegségem halvány ködén át, valaki van itt benn velem.

Ez a valaki a kiságynál állt, és egy elemlámpával világított a katicákra, akik ebben a fura, mesterséges naplementében keringtek körbe-körbe.

Ne mozdulj, még elrepülnek, mosolygott rám Noel. Nem is tudtam volna megmozdulni: a pillantásától földbe gyökerezett a lábam. Fekete! Igazi mélyfekete, mint a katicapöttyök. Persze lehet, hogy nappali fénynél már nem az, próbáltam hűteni magam, ilyen feketeség nincs is. És a haja! Ezt nem hiszem el. Magas fiú volt, egy kilencven felett, elképesztően vékony, hosszú ujjai mint az enyémek. Megint meglökte a katicákat, játszott a fénnyel. Ki tudja, meddig maradtunk így, csöndben, figyelve a keringésüket. Kintről behallatszott a zene, valaki végtelenre állította A hűtlent. Máskor ezen sírva nevettem volna, de nem most; olyan nagyon komoly volt minden itt benn, a kiságy fölé hajolva. Később kikapcsoltuk az elemlámpát, hajnalodott, hideg és ideges fények futottak át rajtunk. 

Megyünk? Menjünk. Elindultunk.

Épp akkor kezdett el esni a hó, amint a kapun kiléptünk. Nagy, erős pelyhek, futkostak és ugráltak körülöttünk, nézd, milyen gyorsan belepik a lépteinket, mintha soha nem is jártunk volna erre. Mintha soha nem is találkoztunk volna. Ne mondj ilyet, néztem rá, bele a fekete a szemébe, ami még mindig szénfekete volt, gyönyörű. A csontos arca, az érdekes, egyszerre kisfiús és lányos és mégis valahogy nagyon markáns vonásai lenyűgöztek. A gödör az állán. A kicsit ferde mosolya. Ritkán mosolyog, ritkán nevet, milyen piros a szája, milyen hófehérek a fogai! Én is komoly leszek mellette, hallgatagon megyünk a hóesésben, hová menjünk? Menjünk a Tabánba, aztán menjünk a Duna-partra;

te jó ég, milyen fáradt vagyok, mennyire nem vagyok fáradt; nem akarom, hogy holnap legyen, mert elrepül ez az egész, jönnek a törökök, sós vízbe tesznek, és ki tudja, kivesznek-e.

Végül hazakísért. Itt alszol? Szívesen. Bocs, rendetlenség van. Mindegy. Fura volt, hogy nem voltunk zavarban, moss előbb te fogat, itt egy póló, tessék, huh, de csontos a vállad. Belefúrtam a fejem az erős szálú, fekete hajába, aztán már aludtam is. Mint a gyerekek. Délig. Reggel főztem egy kakaót, úgy éreztem magam, mint hatévesen a barátnőmnél, ültünk az ágyon, ő pólóban, én pizsamában, és nem sokkal később kiengedtem, mert hú, elfelejtette, milyen nap van, mennie kellett volna dolgozni. Nem kérte el a telefonszámom. Nem tudtam szomorkodni: akárhányszor eszembe jutott, hatalmas mosolyra húzódott a szám. 

Mint az óvodában.

Másnap a lépcsőházban ülve várt rám, tiszta hülye vagyok, mondta olyan komolyan, hogy már ettől mosolyognom kellett, elfelejtettem elkérni a számod. Gyere be, húztam fel, mióta ülsz itt, hajnali kettő van. Á, kilenc körül érkeztem, nem nagy ügy. Át volt fagyva egy kicsit, átöleltem, és furcsa volt, most már igazán furcsa, hogy itt van, eljött, mégsem akar még csak megcsókolni sem, na gyere, gyere, de csak sután tartott a karjaiban, és megint csak ledőltünk, és aludtunk. Reggel megbeszéltük: találkozunk délután. Sosem volt dolgom ilyen emberrel. Mintha nem is erről a világról való volna, mintha azt sem tudná, mit jelent kettesben maradni. Nem az zavart, hogy nem közeledett egyből, hanem az, hogy még csak fel sem merült benne. Nem volt a levegőben vibrálás, nem volt semmi kétértelműség. Holott tudtam, hogy nem csak játszótársként gondol rám: reggel otthagyott egy hosszú levelet, a hűtőben találtam meg, akkor írta, amikor várt rám. 

Olyanokat írt benne, hogy búcsúzóul megette egy kihullott hajszálamat. Hogy így kerüljön fizikai kontaktusba velem.

Legközelebb sikerült még inkább zavarba hoznia. Felvetettem, hogy mivel nálam nem valami otthonos a nagy rendetlenség miatt, mehetnénk hozzá is. Hát jó, vonogatta a vállát, az anyukámhoz vagy az apuhoz menjünk? Huh, nevettem el magam, az apukád izgalmasabban hangzik. Azt hittem, viccel, de tényleg az apukájához vitt. Nagyon kellemetlen volt, de már nem tudtunk visszajönni Szentendréről, inkább az anyut kellett volna választanom, aki a belvárosban lakott, és akkor egyből felvehettem volna a nyúlcipőt. Mert amikor most már elég határozottan meg akartam csókolni, elhúzta az ajkát.

Hogy ő fél. Neki ez nem megy. Ő még sosem csókolózott.

És nézett azokkal a hihetetlen szemeivel, és én megijedtem az egésztől, már nem akartam annyira kislány lenni, hiszen nem voltam már kislány, és egyre világosabbá vált számomra, hogy nem fogok bírni vele. Szép kisfiú. Nem tudok éveket várni. Kértem tőle egy képet, és én is adtam neki egyet. Miért? Már nem tudom. Talán reméltem, ő sem akar elfelejteni.

Pár év múlva jött tőle egy levél. Hosszú.

„Emlékszel, hogy adtál nekem egy fényképet magadról? No, azon nagyon meg voltam lepődve, talán akkor néztem fel igazán először, helló, világ, te is itt vagy? Kíváncsivá tesz, hogyan láttál engem; mulattató vagy szomorú látvány egy Bőröndfejű Ember? (Bőrönd, benne kicsi, aprólékosan kidolgozott mesevilág, félfelnőttmese, fejét beledugja, úgy néz körül a világban, így tetszik, gázolni mások lábain, nem (meg)hallani nyöszörgést, röhögést.) Rózsák és pipacsok, felváltva szirmoztak az arcomon. Jó hír, a nyakamon viszont nem dagadtak erek. Üdvözlettel egy ex ex Unalomig Önreflexív N.” És én újra megnéztem a képet, azt, amit csak a fejemben őriztem, a fiúét a katicákkal a félhomályos hálóban. Olyan akartam lenni, mint azok a bogárkák. Mennyit játszhattunk volna! Ma már vállalnám. De ma már el sem kezdődnek ilyen történetek…

Kapcsolódó cikkek
...
Podcast

Karafiáth Orsolya: A másik ember révén tudunk csak létezni [PODCAST]

Ismét egy izgalmas előadás, a Jordán Adél és Dobri Dániel zenei betéteivel teljessé vált produkció keretében mutatta be legújabb könyvét Karafiáth Orsolya. Az Amikor Szécsi Pál a csöveken keresztül üzent című kötetéről Valuska László kérdezte az írót az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. 

...
Összekötve

A Tíz kicsi díva időtlen női sorsokat mutat be - Összekötve Péterfy Borival és Karafiáth Orsolyával

Tíz kicsi díva címmel Karafiáth Orsolya korábbi könyvét átdolgozva Péterfy Borival indított websorozatot a szerző. Az egyedülálló projekt megálmodóival a sorozat megalkotásának folyamatairól, a történet időtlenségéről beszélgettünk, sőt beavattak abba is, hogyan változtatta meg életüket a karantén.

...
Nagy

Karafiáth Orsolya: Minden belefér, és akkor sem nyom agyon [Ady 100]

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Olvass!
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok