- Bori ötlete volt, hogy valamelyik szöveghez kapcsolódva indítsanak közös projektet. Orsi olyan szöveget keresett, amelyet nem csak felolvasni lehet, hanem színészileg is kihívást jelenthet. Mindketten egyetértenek abban, hogy mostanában kevés olyan regény van, amely kellő mélységgel, igazi nő sorsokat ábrázol. Számukra különösen fontos volt, hogy egy ilyen jelentőségteli történetet dolgozzanak fel.
- Orsi régóta tervezte A Maffia-klub című, 2008-ban megjelent regényének átírását, az adaptáció ötlete most erre is alkalmat adott. A kötet nemcsak címével, hanem szerkezetében is az egykor népszerű maffia játékra utal. Sokáig engedte kiadóinak sem engedte szövegei meghúzását, minden apró részlethez foggal-körömmel ragaszkodott. Mostanában máshogy áll hozzá írásaihoz: úgy látja új és régi szövegeinek egyaránt előnyére válhat a szerkesztés.
- Jóllehet korábbi műveihez fűződő viszonya az évek során átalakult, a elsőre csak izgalmas kriminek tűnő regényben felvetett témák most is aktuálisak. Valójában a párkapcsolatok, a szerelem lényegéről szól a történet: a hősei által tapasztalt kételyek, érzések, fájdalmak időtlenek. A felmerülő kérdések nem változnak, legfeljebb a rájuk adott válaszok kicsit mások lesznek: a kötet azt kutatja, honnan jön és hogyan hat a fájdalom.
A regényben kibomló iszonyú női sorsok teszik időtlenné a történetet, a szereplők életének egyes mozzanataiban pedig mindannyian magunkra ismerünk.
- A produkció igazi csapatmunka eredménye: az Orsi által küldött leírások alapján Bori építette fel a karaktereket, szintén színész barátnőjük, Boros Anna pedig a mindenkori női olvasó szerepében narrálja az epizódokat, illetve fejezeteket összefoglalásában is közreműködött. A felvételeken szintén mind a hárman részt vesznek. Az egyes szereplőket külsőleg is igyekeztek elkülöníteni egymástól: szerencsére, egy barátjuknak köszönhetően, ipari mennyiségű parókából válogathattak, ezekkel pedig Orsi személyére is visszautalnak.
- A karantén mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatta. Színpadi emberként, az írással szemben, Bori tevékenysége kiszakíthatatlan az időből. Leginkább a flow, a speciális idegállapot hiányzik neki. Közönség nélkül most új kreatív kisülési lehetőségeket kell találnia. Ennek ellenére látja a sajátos szituáció pozitív oldalait is: ez a helyzet nemcsak olyan pihenési lehetőséget biztosít, amit egyébként soha nem engedett volna meg magának, hanem rákényszeríti arra is, hogy a szerepek nélküli önmagát megismerje. Orsi ugyan nem színházi személy, mégis sokat szerepel: beszélgetéseken, felolvasásokon vesz részt, moderátorkodik, előadásokat szervez. Most úgy érzi, mintha kirántották volna a lába alól a szőnyeget, élete egy részét akarata ellenére vesztette el. A személyes visszajelzéseket, visszacsatolásokat hiányolja leginkább. Amennyire lehetséges, mégis mindketten alkalmazkodnak a jelenlegi helyzethez. A kreativitás egy visszafoghatatlan erő, egy korlátokat nem ismerő ösztön, amely most a Tíz kicsi dívában is megmutatkozik.
