Száz éve, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom kikerülhetetlen alakja. Költőket, írókat kértünk meg, hogy válasszák ki a kedvenc Ady-versüket és kommentálják döntésüket. Az ady100 címke alatt gyűjtjük a cikkeket. Karafiáth Orsolya mutatja be kedvenc versét.
Ady Endre: Kocsiút az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
A Kocsiút az éjszakában az egyik kedvenc versem, már gyerekkorom óta. Zsigeri hatással volt rám, már első hallásra is, pedig akkor még nem is igen érthettem. A lüktetése! A zeneisége, a mozgása és a mozdulatlansága. Ha őszinte vagyok magammal, ez a ‘minden láng csak részekben lobban’ vezetett el oda, hogy töredékekkel dolgozzak, élekkel és darabkákkal. Ez a kicsike vers, gondoltam, melyben mégis annyi minden megfér! Látványosak a díszletek, a futásról tudjuk, hogy zötyögés, a Holdat mindenhogy akarjuk. Etűdszerű, picike, ezért szeretem - élt bennem évekig. Aztán rájöttem, hogy épp azért monumentális alkotás, mert lekicsinyítve mutatja meg, amitől egész életünkben rettegünk, csak hogy elviselhetővé tegye. És akkor a vers megnőtt. Olyan lett, mint amilyenek a monumentális festmények. Mert ugye ekkor nem a méretről beszélünk, mert egy monumentális festmény lehet egészen picike is, hanem arról, hogy végtelenre nagyítható, és ugyanúgy működik, sosem érezzük, hogy elveszitette volna a léptékét és az arányait. Ekkor már ezért szerettem. Mert rájöttem, minden belefér, és még akkor sem nyom agyon.
***
Karafiáth Orsolya elküldött egy irodalomtörténeti jelentőségű fényképet arról, amikor ő maga is Adynak öltözött: