Karafiáth Orsolya: Minden belefér, és akkor sem nyom agyon [Ady 100]

Száz éve, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom kikerülhetetlen alakja. Költőket, írókat kértünk meg, hogy válasszák ki a kedvenc Ady-versüket és kommentálják döntésüket. Az ady100 címke alatt gyűjtjük a cikkeket. Karafiáth Orsolya mutatja be kedvenc versét.

A Kocsiút az éjszakában az egyik kedvenc versem, már gyerekkorom óta. Zsigeri hatással volt rám, már első hallásra is, pedig akkor még nem is igen érthettem. A lüktetése! A zeneisége, a mozgása és a mozdulatlansága. Ha őszinte vagyok magammal, ez a ‘minden láng csak részekben lobban’ vezetett el oda, hogy töredékekkel dolgozzak, élekkel és darabkákkal. Ez a kicsike vers, gondoltam, melyben mégis annyi minden megfér! Látványosak a díszletek, a futásról tudjuk, hogy zötyögés, a Holdat mindenhogy akarjuk. Etűdszerű, picike, ezért szeretem - élt bennem évekig. Aztán rájöttem, hogy épp azért monumentális alkotás, mert lekicsinyítve mutatja meg, amitől egész életünkben rettegünk, csak hogy elviselhetővé tegye. És akkor a vers megnőtt. Olyan lett, mint amilyenek a monumentális festmények. Mert ugye ekkor nem a méretről beszélünk, mert egy monumentális festmény lehet egészen picike is, hanem arról, hogy végtelenre nagyítható, és ugyanúgy működik, sosem érezzük, hogy elveszitette volna a léptékét és az arányait. Ekkor már ezért szerettem. Mert rájöttem, minden belefér, és még akkor sem nyom agyon.

***

Karafiáth Orsolya elküldött egy irodalomtörténeti jelentőségű fényképet arról, amikor ő maga is Adynak öltözött: