Finlay Donovan író és anya, egy napon pedig felkérik egy gyilkosságra

Finlay Donovan író és anya, egy napon pedig felkérik egy gyilkosságra

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány, amiben a főhős egyszer csak azzal szembesül, hogy megbízzák egy gyilkossággal. A könyvről cikkünket itt találod. Most olvass bele!

Könyves Magazin | 2022. április 09. |
Elle Cosimano
Finlay Donovan ölni tudna
Ford. Török Krisztina, Agave, 2022, 368 oldal
-

Finlay Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Mit tesz a krimiíró, ha egyszer valóban ölni kell?
Mit tesz a krimiíró, ha egyszer valóban ölni kell?

A Finlay Donovan ölni tudna címszereplője egy különösen zaklatott napon nem éppen hétköznapi szituációban találja magát: valaki fel akarja bérelni, hogy ölje meg a problémás férjét. A dolog már csak azért is meghökkentő, mert a krimiíró Finlay addig legfeljebb csak a könyveiben szaporította a hullák számát.

Tovább olvasok

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva - hogy semmi se legyen egyszerű - Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano: Finlay Donovan ölni tudna (részlet)

Fordította Török Krisztina

ELSŐ FEJEZET 

Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna. Azon a bizonyos október nyolcadikán, kedden reggel én a magam részéről már háromnegyed nyolckor készen álltam rá. Akinek még soha nem kellett egy nyakig juharszirupban ázó kétévest pelenkáznia, miközben a négyéves nővére még gyorsan ovi előtt úgy dönt, hogy ideje egy papírvágó ollóval új frizurát alkotni magának, és csak hogy ne legyen unalmas, a szitter is késik, ráadásul a pult csupa kávé, mert a kialvatlanság ködén át korábban elfelejtett filtert tenni a kávéfőzőbe… szóval azok kedvéért hadd fejtsem ki részletesebben. 

Ölni tudtam volna. Mindegy, kit. Akárkit. 

Késésben voltam. 

Az ügynököm Washingtonba tartó szerelvénye már kigördült a New York-i Grand Centralról, hogy elvileg egy, a pénztárcámhoz kicsit sem illő helyen villásreggelizzünk, ahol átbeszéljük, pontosan mennyire is vagyok elmaradva a regényemmel, aminek már háromszor futottam neki, és amivel szerintem soha nem fogok elkészülni, mert… jesszuska, elég csak itt körbenézni. Alsó hangon minden négyzetcentin van egy jó kifogás. 

Amikor a találkozót megbeszéltük, a tíz óra még elfogadhatóan hangzott a zöldövezeti, egész pontosan South Riding-i kétszintes házamtól a belvárosig. Ami egyébként meglepő módon ugyanolyan elfogadhatóan távol esik ugyanattól a belvárostól, hogy az egyébként épeszű kisvárosi emberek beszerezzék a felfújható, életnagyságú gumibabát, amivel a telekocsisávban sunnyoghatnak, és mégsem kapnak mérföldes büntetéseket, illetőleg nem puffantja le őket a hozzánk hasonló, őrjöngő páriák egyike, aki még nem adta el a lelkét az ördögnek a felfújható, életnagyságú gumibabáért. 

A félreértések elkerülése végett: én kedveltem South Ridingot. Még a válásom előtt. Amikor még nem tudtam, hogy a férjem összefekszik az ingatlanügynökünkkel, aki mellesleg a Háztulajdonosok Egyesületében is bizottsági tag. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy amikor háznézőben itt jártunk, és a hölgy kedélyesen körbevezetett bennünket, ennek a zöldövezeti Mekkának a kellemes „kisvárosi” miliőjét dicsérve, nem feltétlenül erre a részletre utalt. A prospektus tele volt boldog családokkal, akik bájosan régies verandákon bújnak össze családiasan meghitt ölelésben. Meg olyan szavakkal, hogy idillikus és békés, mert hiszen egy ingatlanügynökség színes, fényes kiadványa nem kukkant be a házak ablakán át, vagyis senki sem láthatja a hullafáradt anyukát, a pucér, ragacsos totyogóst, sem a padlón a hajas vérmaszatba keveredő kávét. 

– Anyu, csinálj valamit! – dörzsölgette a feje búbján Delia a kopasz foltot, amit felsebzett az olló. Vékony vérpatakocska csordogált lefelé a homlokán, és még épp sikerült egy büfiztetőronggyal letörölni, mielőtt belefolyt volna a szemébe. 

– Ezzel nem tudok mit csinálni, kicsim. Majd ovi után elviszlek fodrászhoz – nyomtam a rongyot a kopasz foltra, míg a vérzés el nem állt. Aztán az állam alá szorítottam a mobilomat, és bekúsztam az asztal alá, összeszedni a kósza hajfürtöket. A telefon közben végtelenítve kicsengett. 

– De így nem mehetek az oviba! Ki fognak nevetni! – zokogott Delia krokodilkönnyekkel. Zachary a dráma alatt pirított kenyeret masszírozott a saját, meglévő hajába, és gügyén meredt a nővérére. – Apu biztos tudna mit csinálni! 

Alulról lefejeltem az asztalt, mire a kétéves is bömbölni kezdett. Nehézkesen tápászkodtam fel kezemben a zsákmánnyal, a maroknyi finom fürttel. Amit nem sikerült begyűjtenem, az a kiömlött juharszirup kötő anyagával elegyedve ragadt a nadrágom térdére. Mivel nem óhajtottam még két hétig minden bevásárlás alkalmával a kétévesem szájából visszahallani az ide illő káromkodást, visszanyeltem, és némán hajítottam a mosogatóba a kopasztott csirke földi maradványait. 

Valamikor a negyvenhetedik kicsengést követően bekapcsolt a hangposta. 

– Halihó, Veronica, Finlay vagyok, remélem, minden rendben veled – kezdtem kedvesen, mert ki tudja, talán épp halálos balesetet szenvedett, vagy az éjszaka bennégett az ágyában. Az ember nem szívesen lenne az a seggfej, aki még egy utolsó üzenetben követelődzik és kibelezéssel fenyegetőzik, hogy aztán később megtudja, a szerencsétlen címzett akkor már rég halott volt. – Fél nyolcra vártalak, tudod, mert volna egy találkozóm a belvárosban. Ezek szerint elfelejtetted? – énekeltem vidáman, mintha nem lenne ezzel a világon semmi gond. Mintha minden csudás lenne, a világ, meg minden, amit akarsz. Pedig semmi sem volt csudás, legfőképpen én nem. – Ha ezt megkapod, hívj vissza, kérlek – tettem hozzá búcsúzóul, és mivel a kölykök is hallották, még azzal is megtoldottam, hogy: – Köszönöm –, hiszen mindent szépen meg kell köszönni. Aztán végre kinyomtam, de ékeltem is vissza gyorsan az állam alá a mobilt, hogy most meg az exemet csörgessem. Nem mintha ennek a napnak már nem lenne annyi. 

– Vero nem jön? – érdeklődött Delia, de közben változatlanul a mesterművét tapogatta és piszkálgatta, majd csodálkozva meredt a véres ujjaira. – Gőzöm sincs. 

Vero nyilván szépen az ölébe venné Deliát, és valami menő fazonba fésülné az idétlen kis haját. Vagy valami bonyolult fonattal álcázná a foltot. Abban viszont biztos voltam, hogy ha én próbálkoznék hasonlókkal, annak csak még méretesebb katasztrófa lenne a vége. 

– Miért nem hívod fel Amy nénit? 

– Nincs is semmiféle Amy nénid. 

– De van. Theresa nővére volt a főiskolán. Ő meg tudná csinálni a hajamat, ő kozmikusnak tanult. 

– Mármint kozmetikusnak. Amúgy attól, hogy a főiskolán tagtársak voltak a diákegyesületben Theresával, még nem a nénikéd. – Akkor kit hívsz? Aput? 

– Igen. 

– Jó, mert ő mindent meg tud csinálni. 

Erőltetett mosolyt varázsoltam a képemre. Steven mindent el is tud rontani. Életeket, álmokat, hitvesi hűséget. De ezt hangosan nem mondtam ki, csak a fogamat szorítottam össze, mert a gyermekpszichológusok szerint nem egészséges élmény a gyereknek, ha az anyukája az apukáját szidja előtte. Mellesleg a józan ész is ellene szól olyankor, amikor épp kicseng a telefon, és szívességet szeretnék kérni tőle, hogy ugyan jönne át vigyázni a gyerekekre. 

– Szalagragasztóval – ügetett körben a konyhában a nyomomban Delia kitartóan, míg én a reggeli romjait takarítottam össze, és a szennyes edényt tornyoztam a mosogatóba az ép elmém cafatai közé. 

– Úgy érted, ragasztószalaggal. De a hajadat ragasztószalaggal nem lehet kijavítani, kicsim. 

– Apu ki tudná. 

– Várj egy percet, Delia – intettem le, mert a néhai férjem végre fel vette. – Steven? – még alig mondta, hogy jó reggelt, máris űzöttnek hangzott. Jobban meggondolva, nem is mondta, hogy jó reggelt. – Kérnék egy szívességet. Vero elfelejtett idejönni, ahogy megbeszéltük, és én már most késésben vagyok. A belvárosban van találkozóm Sylviával. Beadnám hozzád pár órára Zachet – hadartam. A fiam ragacsos mosolyt villantott rám az etetőszék magasából, miközben fél kézzel a térdemről próbáltam egy nedves ronggyal eltüntetni a foltot. Mert nincs másik utcaképes nadrágom. Csak ez. Dolgozni is pizsamában dolgozom. – És meg is kellene fürdetni. 

– Aha – jött Steven komótos válasza: – Ami Verót illeti… Végeztem a nadrágtisztogatással, a rongyot a fal mellett heverő nyitott pelusoszacskóba hajítottam. Ismerős volt ez a hangsúly. Ugyanezzel jelentette be, hogy Theresával eljegyezték egymást. Meg a múlt hónapban azt is, hogy Theresa ingatlanos kapcsolatainak hála szárnyal a kertépítő vállalkozása, fürdik a pénzben, és már beszélt az ügyvéddel, hogy közös felügyeletet akar a gyerekekre. 

– Tegnap akartalak hívni, de Theresával jegyünk volt a meccsre, és tisztára elrepült a nap. 

– Nem – kapaszkodtam bele a mobilomba. Nem, nem és nem. – Te amúgy is otthon dolgozol, Finn. Semmi szükséged Zach mellé teljes állású szitterre. 

– Ne csináld ezt, Steven. – Erősen összecsippentettem az orrnyergemet, hogy visszaszorítsam a lassan, de biztosan rám szakadó fejfájást. Delia a nadrágomat rángatta, és a ragasztószalagról magyarázott. – Ezért felmondtam neki. 

Görény. 

– Nekem se fér bele, hogy állandóan a hónod alá nyúljak… – A hónom alá nyúlj? A gyerekeid anyja vagyok! És ez az úgynevezett gyerektartás. 

– A kocsirészletekkel is megcsúsztál… 

– Nemsokára megkapom a könyvemért az előleget, és akkor mindent kifizetek. 

– Finn. 

Csak ő tudta úgy kimondani a nevemet, mintha káromkodna. – Steven.

– Talán ideje lenne keresned végre valami rendes munkát. – Mondjuk fűmagágyúzzam körbe a környéket? – csaptam le a magas labdát. – Nekem ez a munkám, Steven. 

– Az nem rendes munka, hogy vacak könyveket írsz. 

– Romantikus thrillereket! És az előleg első részletét már megkaptam. Aláírtam a szerződést. Kötelezettséget vállaltam, nem vonhatok vállat, és dobhatom félre. Vagy fizethetem vissza a pénzt – harciaskodtam. Ekkor megszállt az ihlet, és odadöftem: – Hacsak persze nem akarsz ebben is a hónom alá nyúlni. 

Erre csak dörmögött valamit. A kávéfoltot törölgetve térdeltem a padlón, és közben tisztán láttam magam előtt, ahogy a dizájnos, makulátlan kertes házában ül a foltmentesen menő konyhájában a dugattyús kávéfőzőből frissen kiöntött lattéjával, és épp a megmaradt kevéske haját tépdesi ki. 

– Három hónap hátralékban vagy – csattant a hangja. Hallható türelmetlensége nyilván felére ritkította a feje búbján a két szál haját, de a szarkazmust inkább megtartottam magamnak, mert bébiszitterre nagyobb szükségem volt pillanatnyilag, mint arra a végtelen elégedettségre, amit a soványka férfiegója lábbal tiprása okozhatott volna. – Az háromhavi hiteltartozás a házra, Finn. 

– Akarod mondani, lakbértartozás, feléd. Na, hagyjál lógva, Steven. – És a HE is zálogjogot fog bejegyeztetni a házra, ha nem rendezed végre a számlát, amit még júniusban küldtek a rendkívüli értékbecslésről. – Ezt meg mégis honnan veszed? – kérdeztem, még ha pontosan tudtam is a választ. Elvégre az ingatlanosunkat kefélte, akinek pedig a legjobb cimborája a fazon a bankban, aki a hitelünket intézte. Onnan veszi. 

– Úgy vélem, a gyerekeknek hozzánk kellene költözniük. Hozzám és Theresához. Végleg. 

Majdnem kiesett a kezemből a telefon. Hagytam a fenébe a padlón a kávé áztatta papírtörlőt, és kiviharzottam a konyhából.

– Teljességgel kizárt! – üvöltöttem suttogva a kagylóba. – A gyerekeim nem fognak azzal a nővel élni. 

– A jogdíjaidból még kajára se futja. 

– Talán ha épp nem rúgtad volna ki a bébiszitteremet, még időm is lenne befejezni a könyvemet, amin épp dolgozom! 

– Harminckét éves vagy, Finn… 

– Nem igaz. 

Harmincegy vagyok. Csak Steven képtelen benyelni a békát, hogy három évvel öregebb nálam. 

– Nem zárkózhatsz be egész életedre abba a házba, hogy hülye történeteket irkálj. Ki kell bújnod végre a valóságba. A valóságban be kell fizetned a számlákat, meg kell oldanod a valódi problémákat. 

– Pöcs – motyogtam befelé. Mert az igazság fáj. És életem legfájdalmasabb igazsága Steven volt. 

– Figyelj rám – vett nagy levegőt –, igyekszem nem pöcs lenni. Megkértem Guyt, hogy az év végéig még halassza el ezt a dolgot, hátha akkor találsz valamit. 

Guy. A néhai kollégiumi cimborája, akiből, mit ad isten, családjogi ügyvéd lett. Ugyanaz a Guy, aki anno telefingta a kocsim hátsó ülését, és csúcsot döntött söröshordón kézen állva ivásban, most szombatonként a bíróval golfozgat, aki mellesleg hétvégére elvette tőlem a gyerekeimet. Ugyanaz a Guy, aki elintézte a bíróval, hogy a könyvemre kapott előlegem felét Theresának kelljen adnom, csak mert némileg megrongáltam a kocsiját. 

Jó, oké… 

Elismerem, hogy nem volt a legjobb ötlet részegen Theresa BMW jének a kipufogójába tömködni Delia fél gyurmakészletét. Talán találhattam volna jobb módszert, hogy feldolgozzam az eljegyzésük hírét. De hogy a férjemet is ellopta, és jutalmul ráadásul megkapta az én előlegem felét…! Mintha ecetet locsoltak volna a friss sebbe.

Az üres étkezőből kukucskáltam be a konyhába, ahol Delia tanácstalanul tekergette véres kis ujjára megmaradt hajfürtjeit, Zach pedig az etetőszéktornyában fészkelődött nyüszítve. Ha a következő három hónapban nem jutok rendes bevételhez, Guy megtalálja a módját, hogy őket is elvegye tőlem, és Theresának adja. 

– Késésben vagyok, most nincs időm erről társalogni veled. Átvihetem Zachet vagy sem? 

Nem fogok sírni. Nem fogok… 

– Ja, hogyne – mondta a volt férjem gondterhelten. De mit tud Steven a gondterheltségről? Neki mindig ott a bögre meleg kávéja, minden éjjel nyolc hosszú órát alhat egyhuzamban. – Figyelj, Finn, sajn… 

Leraktam. Nem volt annyira kielégítő érzés, mintha tökön rúghat tam volna, viszont cserébe legalább ugyanannyira gyerekes és közhelyes, gondolom, de azért egy kicsit legalább jobban éreztem magam tőle. Az énemnek az a töredéke (már ha megmaradt belőle egyáltalán néhány morzsányi), ami nem ragadt a juharsziruptól, és nem volt kolosszális késésben egy munkamegbeszélésről. 

Mindegy is. A lényeg, hogy pocsékul voltam. Totál pocsékul. Rántást éreztem a nadrágomon. 

Delia könnyes szemmel nézett fel rám, a haja nagy foltban véres tüskékben meredezett. 

– Ragasztószalag, tudom – sóhajtottam nagyot. 

Dohos, őszi levegő vágott orrba, ahogy kinyitottam a garázsba vezető ajtót. Felkapcsoltam ugyan a villanyt, a hodálynyi helyiség ennek dacára is nyomasztó félhomályban úszott. A poros Dodge Caravanomat és a Steven F–150-ese után a betonpadlón maradt olajfoltot leszámítva üres volt. A kocsim sötétített hátsó ablakára egy ismeretlen alkotó péniszt rajzolt a porba, és Delia nem hagyta, hogy letöröljem, mert szerinte olyan, mint egy virág, és igazából elég precízen jelképezte egész jelenlegi életemet. A hátsó falnál hosszú munkapad nyújtózott, mögötte szerszámtartó panel. Csak a szerszámok hiányoztak róla. Egyedül a tízdolcsis rózsaszín palántázóásómat hagyta itt, mert a többi az ő kertépítő tevékenységéhez kellett, a vállalkozása szerszámai voltak. Feltúrtam a munkapadon halmozódó kacatokat, és végül az elárvult csavaranyák, egy törött nyelű kalapács és egy majdnem üres flakon kárpittisztító társaságában találtam is egy tekercs ezüstszínű ragszalagot. Pont olyan ragacsos és hajas volt, mint odabent a gyerekeim. Bevittem. 

Delia könnyei egyszeriben felszáradtak, és ragyogó bizonyossággal nézett a ragszalagra, ahogy csak egy olyan lány tud, akinek még egy pasi sem okozott életre szóló csalódást. 

– Biztos, hogy ezt akarod? – kérdeztem még utoljára, ahogy felvettem egy nagy maroknyi szőke fürtöt. 

Bólintott. Fogtam egy kötött sapkát az előszobafogasról, és visszamentem a konyhába. Zach kimeredő kerek szemekkel lesett bennünket, mint akinek épp valami misztikus élményben van része, miközben ragacsos ujjait nyitogatta-csukogatta elmélyülten. A fejéhez egy darabka pirítós tapadt. Majdnem biztos, hogy épp a pelenkába kakilt. Remek. Majd Steven tisztába teszi. 

Az olló valahol a koszos tányérhalom alatt lapult, inkább egy kést vettem magamhoz. A ragszalag hangos sikollyal vált el a tekercsről. A levágott fürtöket Delia feje búbjára szorítottam, és közben a másik kezemmel többször körberagasztóztam az egész kis fejét, mintha valami rémséges ezüstkoronával díszíteném. Végül a haj (nagyjából) biztosan tapadt a fejéhez. A kés tompa volt, alig bírtam vele elvágni a ragszalagot. Jesszusom. 

Erőltetett mosollyal nyomtam a kötött sapkát Delia fejébe, jó mélyen, hogy eltakarja a bizonyítékot. Ő boldogan vigyorgott fel rám, pici ujjacskáival kisodorta szeméből a frankensteini frizurát. 

– Boldog vagy? – kérdeztem, és koncentráltam, hogy az arcom meg se rezzenjen: egy nagy fürt máris kivált a szerkezetből, és a vállára pottyant. A lányom bólintott. 

A kést és a ragasztót a mobilommal együtt a táskámba hajítottam, Zachet kikaptam az etetőszékből. A magasba emeltem, hogy megszimatoljam a pelusa környékét, és amint megéreztem az árulkodó szagot, elégedetten csaptam őt a hónom alá, és vágtam be magunk mögött az ajtót. 

Minden rendben, mantráztam magamban, ahogy rácsaptam a garázs falán a kapunyitó gombra. A motor egyből felzúgott, a szerkezet emelkedni kezdett, és az őszi, szürke napfény beáradt a garázsba. A gyerekek szája be nem állt, miközben én berakodtam őket az egyterűmbe. Ügyeltem, hogy Zachet csak finoman ültessem rá a gyerekülésben a teli bugyrára. Ez sem volt annyira kielégítő, mint egy jól irányzott rúgás a volt férjem érzékenyebb szervére, de ma beértem egy ragacsos, kakás pelenkás kétévesnyi bosszúval is. 

– Zach hova megy? – kérdezte Delia, ahogy ráadtam a gyújtást, és kitolattam a garázsból. 

– Zach apuhoz megy. Te az oviba. Anyu pedig… – magyaráztam, megnyomva a napellenző hátoldalához erősített távirányító gombját, hogy az ajtó becsukódjon. Nem történt semmi. 

Megálltam, kidugtam a fejem a kocsiablakon, bekukkantottam a garázsba. A motoron nem világított a kontrollfény. Ahogy a bejárati ajtónál sem a lámpa. És Delia szobájában a mindig égve felejtett olvasó lámpa sem. Kikaptam a pelenkástáskából a telefonomat, megnéztem a dátumot. 

Francba! Pont harmincnapos elmaradásban vagyok a villanyszámlával. 

A kormányhoz vertem a fejemet, fel sem emeltem többet. Kénytelen leszek Stevennek könyörögni, hogy fizesse be helyettem. Ő meg kénytelen lesz felhívni a szolgáltatót, és nekik könyörögni, hogy kapcsolják vissza az áramot… már megint. És kénytelen leszek felhívni, hogy jöjjön ide, és kézzel csukja be a garázskaput. És mire hazaérek, Guy már mindenről részletesen értesítve lesz. 

– Te hova mész, anyu? – érdeklődött Delia.

Felemeltem a fejemet. A szemem megakadt a hülye rózsaszín palántázóásón a szerszámtartó panelen. A hetek óta üresen árválkodó dolgozószobám sötét ablakán. A ház előtti járdán szaporodó gyomokon, és a küszöbön kupacba gyűlő, befizetetlen számlákon, amelyeket már oda dobál a postás, mert a levelesládába nem fér semmi. Megint rükvercbe tettem a kocsit, és figyelmesen kitolattam a beállóról, közben a gyerekeim juharszirupos, taknyos angyali arcát nézegettem a visszapillantóban. A szívem belesajdult a lehetőségbe, hogy őket is elveheti tőlem Steven és Theresa. 

– Anyu megy, és kitalálja, honnan szerezzen egy kis pénzt.

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Mit tesz a krimiíró, ha egyszer valóban ölni kell?

A Finlay Donovan ölni tudna címszereplője egy különösen zaklatott napon nem éppen hétköznapi szituációban találja magát: valaki fel akarja bérelni, hogy ölje meg a problémás férjét. A dolog már csak azért is meghökkentő, mert a krimiíró Finlay addig legfeljebb csak a könyveiben szaporította a hullák számát.

...
Beleolvasó

Mit teszel, ha a gyilkos a könyvedből kapott kedvet az öléshez?

A brutálisan meggyilkolt Julie arcába késsel titokzatos mintát vágnak. Az elborzasztó haláleset azonban más okból is felkelti az excentrikus, néha megmosolyogtató nyomozópáros, Jeppe Korner és Anette Werner figyelmét. Minden jel arra utal, hogy a lány halálát előre megírták egy még csak készülő, kiadatlan regényben. Olvass bele a Krokodilmadár című krimibe!

...
Kritika

Mit tesz a gyilkos, aki már undorodik a vérontástól?

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!

Olvass!
...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

A Hajnalcsillag-sorozat második kötetében, Az öröklét farkasai című nagyregényben Karl Ove Knausgård az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

...
Beleolvasó

A PTSD-s detektív egy megfojtott nő ügyét próbálja felderíteni ebben a mágikus krimiben

Kocsis Gergely A varjúszellem című regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva. Olvass bele!

SZÓRAKOZÁS
...
Nagy

6 érdekesség, amit nem tudsz a Netflix Ripley-sorozatáról

Huszonöt évvel azután, hogy Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével filmre vitték Patricia Highsmith thrillerét, Mr. Ripley ismét hódít, ezúttal fekete-fehérben. Összegyűjtöttünk hat érdekességet a vadonatúj Netflix-sorozatról.

...
Szórakozás

7 Oscar-díjas adaptáció, amit most láthatsz a Netflixen

Tuti befutókat néznél az este? Összeszedtük, milyen Oscar-díjas adaptációkat találsz most a Netflixen: lesz közte hard boiled krimi, izgalmas animáció, szórakoztató kaland és egy kakukktojás dráma is.

...
Szórakozás

„Ivy a kedvencem” – A Csengetett, Mylord?-enciklopédia szerzőjével beszélgettünk

Mi lehet a Csengetett, Mylord? titka, amivel ennyire betalált a magyar nézőknél? A sorozatról készült enciklopédia szerzőjét, Boromisza Istvánt kérdeztük.

...

Ezt senki nem mondta – Szabó T. Anna és Dragomán György: Azt terveztük, hogy szabad gyerekeket fogunk nevelni

...

Kemény Lili: Az életemet nem különösebben tartom érdekesnek

...

Ezt senki nem mondta – Dr. Benkovics Júlia: Mi történik a nőgyógyásszal, amikor terhes lesz?

A hét könyve
Kritika
A Kovács ikrek fergeteges családregénye sokkal többről szól, mint beszűkült parasztokról
...
Podcast

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

Ezt senki nem mondta! című podcastunk hatodik adásában Szabó T. Anna és Dragomán György voltak a vendégek, a beszélgetésükhöz pedig könyvajánló is tartozik Ott Anna válogatásában.

...
Kritika

A Bálnahullás letehetetlen thriller arról, mi van, ha véletlenül lenyel egy ámbráscet

Daniel Kraus Bálnahullás című thrillerében az óceán és egy ámbráscet gyomrának hátborzongató mélyén egy kamaszfiú küzd az életben maradásért, miközben végiggondolja apjához fűződő kapcsolatát is. Lélegzetelállítóan izgalmas könyv, melyben nemcsak az óceán, de a lélek mélységei is feltárulnak.

Szerzőink

...
Ott Anna

Anyaság, apaság, az érzések kavalkádja – Ott Anna könyvajánlója [Ezt senki nem mondta!]

...
Vass Norbert

Vérfertőző, wannabe-sátán és kölyökmedve-tulajdonos – 10 érdekesség a 200 éve elhunyt Byronról

...
Kolozsi Orsolya

Mivel pörgeti fel egy mentalista Camilla Läckberg új szektás krimijét?

Hírek
...
Nagy

Pócsik Andrea: Az én cigány irodalmam nem tankönyvízű [ROMA IRODALOM]

...
Beleolvasó

Knausgard új regényének szereplői megszállottan kutatják a múltat és a jövőt – Olvass bele!

...
Hírek

Marjane Satrapi nem akart több képregényt írni, de aztán Iránban meggyilkoltak egy nőt

...
Zöld

Ebből a sűrű, sötét erdőből csak hetekkel később bukkan fel a hajód - Olvass bele a Mitágó-erdőbe!

...
Hírek

Bereményi Vadnai Bébijének látszólag egy nő a főszereplője, valójában a város [Budapesti nők]

...
Így döntöttek ők

Nyáry Krisztián: Eszeveszett szerelem változtatta meg az életét

...
Hírek

Salman Rushdie ezt az álmot látta két nappal a merénylete előtt

...
Szórakozás

Így énekel Timothée Chalamet az új Dylan-életrajzi filmben (videó)

...
Zöld

5 könyv, amit olvass el, ha mindig ugyanúgy végződnek a párkapcsolataid