A szüzesség elvesztése a fiú számára jelentéktelen esemény volt, a lánynak felforgatta az életét

Az 50-es években, Franciaországban játszódik Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye, a Lánytörténet. A könyv helyszíne egy diáktábor, ahol a főhős elveszíti a szüzességét. A történetben olyan témák jelennek meg, mint az áldozathibáztatás, vagy az étkezési zavarok. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2020. szeptember 30. |

1958, Franciaország. A vidéki kispolgári családból frissen szabadult tizenhét éves Annie először tölt el egy éjszakát egy fiúval. A fiú számára teljesen jelentéktelen esemény felforgatja a lány életét. Annie Ernaux önéletrajzi ihletésű regénye egy nyomozás története, amelynek során a szerző kíméletlen őszinteséggel igyekszik tetten érni jelenlegi énje születését, miközben az írás folyamatát és nehézségeit is pontosan dokumentálja.

Annie Ernaux
Lánytörténet
Ford.: Lőrinszky Ildikó, Magvető, 2020, 148 oldal

Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a híreket az algériai függetlenségi háború uralta, és amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma - ám e sok szempontból távoli világ felidézése saját világunk megértéséhez is hozzásegít.

Annie Ernaux: Lánytörténet (részlet)

Három napja érkezett a táborba. Szombat este van. A hálótermekben az összes gyerek lefeküdt. Látom magam előtt, ahogy később oly sokszor láttam, amint a szobatársával leszalad a lépcsőn, farmert visel ujjatlan matrózcsíkos felsővel, a lábán fehér bőrszíjas saru. Levette a szemüvegét és kibontotta a kontyát, hosszú haja a vállára omlik. 

Rettenetesen izgatott, ez az első bulija.

Nem tudom felidézni, hogy akkor is szólt-e már a zene, amikor megérkeztek a központi épületen kívül, talán a betegszoba vagy valamelyik másik helyiségalatt lévő pincébe. Arra sem emlékszem már, ott volt-e a fiú azok között, akik a lemezjátszó körül sürgölődtek, hogy lemezeket válasszanak. Annyi biztos, hogy ő kérte fel először a lányt. Rockszám volt. A lány zavarban van, amiért olyan rosszul táncol (lehet, hogy ezt mondta is, mentegetőzésképpen). Partnere erős kézzel vezeti, ő meg széles mozdulatokkal forog maga körül, saruja csattog a pince betonján. Zavarban van, mert a fiú egyfolytában rámereszti a szemét, miközben forgatja. Még soha senki nem figyelte ilyen kitartóan. A fiú H., a gyermekfelügyelők vezetője. Magas, szőke, erős testalkatú, enyhén domborodó pocakkal. A lány nem gondolkodik azon, hogy tetszik-e neki, hogy jóképűnek találja-e. H. nem sokkal idősebb, mint a többi gyermekfelügyelő, de a lány nem fiút, hanem kész férfit lát benne, inkább a tisztsége, mintsem a kora miatt. A vezetőkhöz tartozik, akárcsak női megfelelője, a gyermekfelügyelő lányokat irányító L. Aznap délben egy asztalnál ebédeltek, és a lány rettenetes zavarban volt, mert nem tudta, hogyan kell illendően elfogyasztani a desszertnek felszolgált őszibarackot. 

Álmában sem gondolta volna, hogy érdekelheti a fiút, szóhoz sem jut a döbbenettől.

A fiú tánc közben a fal felé hátrál, és közben egyfolytában nézi a lányt. Kialszik a fény. Heves mozdulattal magához rántja, és ajkát a lány ajkára nyomja. A sötétben tiltakozás hangzik fel, valaki felkapcsolja a villanyt. A lány rájön, hogy a fiú nyomta meg a villanykapcsoló gombját. Képtelen ránézni, lelket gyönyörködtető izgalom lesz úrrá rajta. Nem akarja elhinni, ami történik. Kimegyünk?, suttogja a fiú. Igen, feleli a lány, nem flörtölhetnek a többiek előtt. Kint vannak, összeölelkezve sétálnak végig a szanatórium folyosóján. Hideg van. A refektórium közelében, a sötét park előtt a fiú a falhoz nyomja, szorosan hozzásimul, a lány a farmernadrágján keresztül érzi a hasához súrlódó domborulatot. A fiú túl gyors, a lány nincs felkészülve erre a tempóra, hévre. Semmit sem érez. Lenyűgözi a fiúban keltett vágya, ez a korlátlan, vad férfivágy – lassú és óvatos tavaszi flörtje egész másról szólt. Nem kérdezi, hova mennek. Melyik pillanatban értette meg, hogy egy szobába viszi, lehet, hogy a fiú mondta?

Az ő szobájában vannak a sötétben. Nem látja, mit csinál a másik.

Ebben a pillanatban még mindig azt hiszi, hogy tovább fognak csókolózni, és ruhástul simogatják egymást az ágyon. A fiú azt mondja: „Vetkőzz le.” Amióta felkérte táncolni, ő minden kérését teljesítette. Ami történik vele, és amit tesz, egy és ugyanaz. Meztelenül lefekszik a fiú mellé a keskeny ágyra. Nincs ideje hozzászokni a másik teljes meztelenségéhez, pucér férfitestéhez, azonnal érzi, hogy a fiú a combja közé nyomja hatalmas, merev péniszét. Erővel próbál behatolni. A lány fájdalmat érez. Védekezésként vagy magyarázatként azt mondja, hogy szűz. Feljajdul. A fiú ráförmed: „Ne rinyálj már, inkább élvezd!” A lány szeretne máshol lenni, de nem megy el. Fázik. Felkelhetne, felkapcsolhatná a villanyt, mondhatná a fiúnak, hogy öltözzön fel, és menjen el. Vagy ő is felöltözhetne, faképnél hagyhatná a fiút, és visszamehetne a buliba. Megtehette volna. Tudom, hogy nem jutott eszébe. Mintha túl késő lenne visszakozni, mintha a dolgoknak követniük kellene a maguk folyását. Mintha nem hagyhatná magára ezt a férfit ebben az állapotban, hiszen ő juttatta ide. Az általa ébresztett dühödt vággyal. Úgy képzeli, hogy a fiú az összes többi lány közül szemelte – választotta – ki.

A többi úgy zajlik, mint egy pornófilmben, ahol a férfi partnere késlekedik, nem tudja, mikor mit tegyen, mert nem ismeri a folytatást.

A férfi a helyzet kizárólagos ura. Mindig egy lépéssel előrébb jár. Lenyomja a lányt az alhasához, hogy szája a nemi szervéhez érjen. A sugárban kispriccelő sperma telibe találja, még az orrlyukát is eldugítja. Alig öt perce léptek be a szobába. 

Hiába próbálom felidézni, nem emlékszem, hogy bármit is érzett vagy főleg gondolt volna. A lány az ágyon egyszerűen asszisztál ahhoz, ami történik vele, és amiről egy órával azelőtt álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhet vele – ez minden.

A fiú felkapcsolja a villanyt, megkérdezi, melyik a lányé a mosdókagyló jobb és bal oldalán álló két kis szappan közül, lecsutakolja vele a péniszét, lecsutakolja a lányt is. Visszaülnek az ágyra. A lány a szatócsboltból hozott mogyorós tejcsokoládéval kínálja, a fiú mulat rajta, majd ha megkapod a pénzed, vegyél inkább whiskyt! A szülei nem árulnak ilyen elegáns italt, a lány egyébként is undorodik az alkoholtól.

A szobatársa bármelyik pillanatban visszatérhet a buliból. Felöltöznek. Átmennek a fiú szobájába, a gyermekfelügyelők főnökeként neki nincs lakótársa.

A lány teljesen feladta az akaratát, mindenestül átengedi magát a másikénak.

Az ő férfitapasztalatának. (Egyetlen pillanatra sem lát bele a fiú gondolataiba. A mai napig rejtély számomra, mi járhatott a fejében.)

Nem tudom, melyik pillanatban törődik, pontosabban egyezik bele abba, hogy elveszítse a szüzességét. El akarja veszíteni. Együttműködik. Nem emlékszem, hányszor próbált meg a fiú belé hatolni, és a lánynak hányszor kellett leszopnia, mert sehogy sem sikerült a dolog. A fiú engedékenyen megjegyezte, mintegy mentséget keresve neki: „Jó nagy a farkam.”

Többször is elmondja, hogy azt szeretné, ha a lány elélvezne. Nem megy, a fiú túl durván nyúl hozzá. Talán sikerülne, ha a fiú a nyelvével simogatná a csiklóját. Nem kéri tőle, egy lánynak szégyenletes dolog ilyesmit kérni. Csak azt teszi, amit a másik szeretne.

Nem a fiúnak rendeli alá magát, hanem egy megkérdőjelezhetetlen, egyetemes törvénynek, a férfibrutalitás törvényének, amelyet előbb vagy utóbb el kellett szenvednie. Akármilyen durva és mocskos is ez a törvény.

A fiú olyan szavakat használ, amilyeneket a lány még soha nem hallott, és ezáltal a trágárságokat suttogó, markukba nevető kamasz lányok világából átkerül a férfiak, vagyis a leplezetlen nemiség világába:

Ma délután maszturbáltam.

A te iskoládban mindenki kurva, nem?

 

A fiúnak beszélhetnékje van, és nyugodtan beszélgetnek egymás karjában, az ablakkal szemben, amelynek falát gyerekrajzok borítják. A Jura-hegységből származik, testnevelő tanár egy roueni szakiskolában, menyasszonya van. Huszonkét éves. Kicsit mesélnek magukról. A lány azt mondja, hogy széles a csípője. A fiú azt feleli: „Nőies csípőd van.” A lány örül. Rendes kapcsolat lett köztük. Valószínűleg aludtak egy kicsit.

Felkelt a nap, a lány visszamegy a szobájába. Amióta a fiú nincs ott mellette, megint alig tudja elhinni, ami történt. Még mindig nem tért magához a döbbenettől, és az esemény mámora is fogva tartja, beszélnie kell róla, szavakba kell öntenie ahhoz, hogy valósággá váljon. Kikívánkozik belőle, szeretne mindent elmesélni. Szobatársának, aki már megmosakodott és felöltözött, hogy lemenjen reggelizni, bejelenti: Lefeküdtem a gyermekfelügyelők főnökével.

Már nem tudom, eszébe jut-e, hogy ez egy „szerelmi éjszaka”, az ő életében az első.

Fordította: Lőrinszky Ildikó

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Pulitzer öt dollárral a zsebében érkezett Amerikába

Makón született, de az Egyesült Államokban csinálta meg a szerencséjét Pulitzer József, aki nélkül a sajtó ma nem lenne az, ami. Életéről Wisinger István írt könyvet.

...
Beleolvasó

A dánok Zalában ismerkednek a magyar valósággal

Magyarország jó hely - főleg, ha dán vagy, fiatal és bulizni akarsz. Maros András hősei vidékre utaznak, ahol sokkal többet megtudnak, mint amit valaha reméltek. Mutatunk egy részt a Két-három dán című könyvből.

...
Beleolvasó

Hogyan fér meg egymással Shakespeare és az abszurd?

Almási Miklós esztéta új könyvében az ismert Shakespeare-szereplők motivációinak és cselekedeteinek abszurd vonásait kutatja.

Polc

Csak a dzsungel van Závada Péter új verseskötetében

...

Alice Munro novelláiban a takaros előkertek mögött mindig ott a titok, a temetetlen múlt

...

Elveszve, mégis megtartva – Tompa Andrea új regényében a történelem fehér foltokkal büntet

...

Az embermentő labdarúgó ‒ dédunokája írt könyvet a válogatott első gólszerzőjéről

...
Olvass!
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

...
Könyvtavasz

A németalföldi festő megtanít arra, hogy szavak nélkül is lehet beszélni

Johannes, a néma festő a homokdűnék között találkozik egy lánnyal, de milyen esélyük lehet a boldogságra a 17. századi Hollandiában? Olvass bele Mörk Leonóra új regényébe!

Szentjánosfű című regényben

A hét könyve
Kritika
A Tél Szokcsóban nem a beteljesülés regénye, hanem az áthidalhatatlan távolságoké
...
Panodyssey

Borda Réka: Hová lettek a tárgyak az irodalomból? [Tárgydilemmák]

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.