Hogyan fér meg egymással Shakespeare és az abszurd?

Hogyan fér meg egymással Shakespeare és az abszurd?

Kutatásai során Almási Miklós mind több Shakespeare-darab kettős értelmű szövegére, valamint „szöveg alatti” drámára bukkant, csupa olyasmire, ami szerinte hasonló logikára épül, mint Beckett Godot-ja. Olvassatok bele Az abszurd Shakespeare-be!

Könyves Magazin | 2020. szeptember 23. |

Almási Miklós Széchenyi-díjas magyar esztéta, filozófus, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a drámaelmélet és a filozófia esztétika neves tudósa, aki legújabb könyvének fókuszpontjába Shakespeare-t állította. A szerző Shakespeare népszerű és gyakran játszott darabjaiban (többek közt A vihar, Szentivánéji álom, Macbeth, Vízkereszt, vagy amit akartok) a szereplők motivációinak és cselekedeteinek abszurd vonásait kutatja.

Almási Miklós
Az abszurd Shakespeare
Park, 2020, 280 oldal

A shakespeare-i drámamodell hatását vizsgálva elemzi a Bölcs Náthánt, a Borisz Godunovot és a Woyzecket, és persze kitér az ős-abszurdra, a Godot-ra. Esszéi eleven stílusukkal, újszerű szempontjaikkal és merész kérdésfelvetéseikkel a színházi olvasópróbák légkörét idézik. Az esztéta a következőket mondta Az abszurd Shakespeare-ről: „E könyvben igyekszem előbányászni Shakespeare titkos gonoszkodásait híres darabjainak sorai mögül. Kódfejtő munka, miközben titkos írásai viccekbe csomagolva kerülnek tálalásra. Kuncoghatsz, ha olvasod őket.”

Almási Miklós:Az abszurd Shakespeare - Rendhagyó olvasópróbák (részlet)

Shakespeare és a becketti abszurd színház

Mit keres az „abszurd” a Shakespeare-drámákban? – kérdezheti az olvasó. Magam is ezt kutatom és próbálom megválaszolni e kötet esszéiben. Ám még mielőtt a címben jelzett problémagombolyag kibontásába fognánk, vegyük az alcímet: mit is jelent a szó: „olvasópróba”. A színházi műhelymunkában ez afféle darabértelmező gyakorlat, tanulás-okítás, happening. A rendező és a színészek összeülnek, mindenki előtt ott a nyitott szövegkönyv. A rendező végigmegy a darabon, a jeleneteket, dialógusokat sorra véve – mivel az írott szöveg nemritkán többféleképpen értelmezhető, más-más jelentéshangsúlyokkal. A lehetséges interpretációk közül a rendező kifejti a magáét, s a továbbiakban ennek fényében olvassák-magyarázzák a színművet és benne a szereplők szavait, interakcióit. A választott értelmezés lehet hagyományos – ahogy a művet olykor már évtizedek óta játsszák – és lehet extravagáns, merészen eredeti felfogás, ami elsőre mintha szembemenne a szöveggel, és addig ismeretlen, új értelmet kölcsönöz a klasszikus soroknak.

Nos, nekem nincs színházam, rendező sem vagyok, csupán egy filozófus-esztéta, e könyvben mégis az utóbbi „értelmezési gyakorlatot” követem:

olykor őrült, máskor meghökkentő értelmezések sorát bemutatva,

ügyelve arra is, hogy a darab szövegét – klasszikusokról lévén szó – ne írjam át, ne másítsam meg. A tárgyalt drámákról itt csupa olyan összképet, sajátos értelmezést adok, amilyet színpadon még nemigen láthatott az olvasó, s amire eddig senki sem vállalkozott. Ám mégis, egyben csupa olyat, ami valójában ott lappang a Shakespeare-szövegek mélyén, mondhatnám: a második jelentésrétegben, a Chomsky-féle „deep structure”-ben – azaz a darab mélyszerkezetében.

Nem biztos, hogy olvasópróbáim mindenkor telitalálatokkal végzem, célom azonban mindvégig a rejtett és szokatlan, abszurd és képtelen – olykor „őrült” – jelentések felkutatása és elemző bemutatása volt. Csak remélem, hogy ezáltal szórakoztatóbban és talán mélyebben tárul fel majd Shakespeare és követőinek izgalmas drámavilága.

***

Megvallom, vonzódom az abszurd helyzetekhez, sorsokhoz – persze csak nézőként, az istenért se kerülnék ilyesmibe, mivel nemigen lehet jól kijönni belőle. Jól tudom azt is, hogy az abszurd drámák fénykora mára a múlté. És lám, mennyi meglepetést kínálnak mégis, ha valaki veszi a bátorságot, s egyet-egyet színre visz belőlük olykor. Manapság persze csak ritkán akad rá példa, az úgynevezett abszurd dráma valamikor a hatvanas-hetvenes években volt a csúcsán, látványosan hódító divatja sorra borította a színházi konvenciókat, aztán divatja elmúlt, és egykor nagynevű szerzőit: Ionescót, Jean Genet-t s talán még Samuel Beckettet is jórészt elfeledték. Ami azt illeti, az „abszurd” fogalmát drámaelemzéseim során magam ennél tágabb értelemben használom.

Úgy vélem, idetartozik minden, ami a napi rutintól, a megszokottól eltér: a képtelen, a meghökkentő, a hihetetlen, a rejtvény, a vicces, a megtévesztő látszatok fedte rémség stb. számomra éppúgy az „abszurd” szinonimája.

Munkámban ezek drámaépítkezésbeli sajátságait vizsgálom.

Hadd idézzem fel itt e színházi zsáner néhány jellemző vonását. Az abszurd dráma képtelen, már-már felfoghatatlan szituációkból indít. Mondjuk, Beckett A játszma vége című darabjában a két főszereplő egy-egy kukában „lakik”, emberalatti nyomorult lényekként. A néző első pillantásra felfogja, hogy ilyen nincs, e szörnyűség csupán abszurd mese lehet, ám Beckettnél ez a képtelenség maga az élet nyomasztó alaphelyzete: az öregség, a „cérna vége”, mikor a szerencsétlenek már csak a halált várják, ám az nem akar jönni. E példa kapcsán akár azt is mondhatnám: az igazán jó abszurdoknak mindig van valami, még el nem mondott, átütő erejű közlendőjük az emberi élet képtelenségéről. Éppen csak ezt felkavaró, rejtvényszerű vagy lehetetlen figurák, helyzetek sorába csomagolják.

És a shakespeare-i színház? Mi sem áll távolabb ettől a drámatípustól, gondoltam kezdetben, mikor A vihart kóstolgattam, titkait fejtegetve. Aztán egyszerre furcsán megváltozott minden. Azzal kezdődött, hogy egy egyetemi szemináriumi órámon belesültem A vihar elemzésébe. Azon akadtam fenn, hogy a darab végén Prosperónak vajon mitől megy el az életkedve. Miért jár mindegyre a varázsló eszében a halál gondolata, és miért akarja a könyveit a tengerbe hányni? Mire fel ez a furcsa fordulat, miután száműzőit mind megbüntette, és minden partit megnyert ellenük? Hiszen többé már nincs más dolga, mint élvezni visszanyert hatalmát, s vele a toszkán borokat meg a nőket…

Aztán a szöveg mélyére ásva rájöttem,

van néhány Shakespeare-darab, ami a felszínén ugyan tündérjátéknak, mesének tűnik, ám alatta-mögötte kőkemény drámák, sőt tragédiák rejlenek.

Ahogy nyilván ez a helyzet itt is: A viharban egy abszurd Shakespeare-színművel van dolgunk, s erre a „mögöttes” drámára kell figyelnünk. Caliban, a néger figura, aki a drámában mindvégig lázongva szolgál, valójában egy kisemmizett bennszülött király. Mielőtt Prosperót a tenger a szigetre vetette volna, ő volt itt minden természeti csoda ura. Prospero szépen kicsalta belőle titkait, azután rabszolgájává tette: ő, a gyarmatosító, bár művelt, olvasott fazon, kinek vannak könyvei, és ezt-azt maga is tud varázsolni. E darabnak tehát van színe és visszája, ez utóbbi pedig annál érdekesebb, mivel itt van elrejtve a korszak – Amerika felfedezése, a konkvisztádorok barbár kegyetlensége – titkos lenyomata, költői metaforákba csomagolva.

Innen indultam keresgélni, és könyvem írása közben mind több Shakespeare-darab kettős értelmű szövegére bukkantam. Mondhatnám:

megannyi „szöveg alatti” drámára, csupa olyasmire, ami hasonló logikára épül, mint Beckett Godot-ja.

„Elöl” mese, mögötte kegyetlen – történelmi – valóság. S éppen e kettős olvasat miatt oly izgalmasak az angol reneszánsz óriás drámái.

Abszurdok, még ha nem is a korábbi színházi divat értelmében. Hiszen abszurd helyzetek, jellemek, figurák mindig is a groteszk és a szatíra gondolati túlpörgetéseiből adódtak. Hadd idézzem Örkény István műfaji példázatát: ha valaki egy krétát leejt a padlóra, az realista jelenet, ám ha a plafonon köt ki a kréta, az esetben nyilván groteszkkel, abszurddal van dolgunk. Ophelia kisasszonyt szűzi teremtésként ismerjük meg a drámában, aki apja parancsára szakít szerelmével, Hamlet herceggel. Majd egy-két felvonás után tébolyult énekével lepi meg a királyi párt, s a folyóparton virágot szedve vízbe fullad. Véletlen baleset? Netán öngyilkosság? Szövegszerű utalás nincs rá, ám a kontextus, a „mögöttes dráma” azt sejteti: a lány alighanem a halálba menekült az élet kegyetlen kihívásai elől. Nemcsak apját ölték meg, szerelme dobta el, s a bátyja, ki megvédhetné, járt távol tőle, de meglehet, eközben még terhes is lett… Gondolnád? Én gondolom: talán épp ez az az abszurd momentum, ami a Hamlet-szöveg „sorai között” – mögött, alatt – rejtőzik. Én legalábbis így olvasom, mert a szöveg megengedi, jóllehet konkrét bizonyítékot az öngyilkosságra és annak okára nem találni benne. De, mondom, megengedi még ezt a sötét balsejtést is, s éppen ettől oly sokdimenziós ez a tragédia, hogy annyi felületet képes megcsillantani, akár egy jól csiszolt briliáns. Kötetem végén ráadásként az abszurdok ősmodelljét: Beckett Godot-ra várva című darabját elemzem, sokban másként, mint azt színházlátogatásaid alkalmával megismerhetted, olvasóm. Végül egy tragikus sorsú, fiatal szerző, Georg Büchner művét vizsgálom, aki Shakespeare iránti lelkesedésében Woyzeck címmel olyan darabot írt, ami ma sem hagy nyugodni: ugyan mi lehet a veleje e borzongató históriának.

Könyvemben csupa ilyen rejtélyt próbálok feltárni, megmutatni: Shakespeare és követői darabjainak mögöttes világában. Játszani fogok, ha gondolatkísérleteimre kíváncsi vagy, ám tarts velem, olvasó. Nem várom, hogy fenntartás nélkül fogadd el mindazt, ami itt következik, csupán a szokványos interpretációk keretéből akartam kilépni, a képtelenségek között keresve releváns értelmezéseket.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Shakespeare utolsó drámájának ritka kiadását találták meg Spanyolországban

Shakespeare utolsó drámájának egy ritka kiadását találták meg Spanyolországban. A Két nemes rokon című, 1634-ben kiadott színművet Shakespeare John Fletcherrel együtt írta.    

...
Hírek

Online megnézhető Shakespeare egyetlen megmaradt kézirata

Felkerült a digitális térbe William Shakespeare egyetlen olyan fennmaradt műve, amelyen olvasható a kézírása. A The Booke of Sir Thomas More című darab a 16. század végén, a 17. század elején keletkezett, mutatjuk!

...
Hírek

Patrick Stewart mindennap felolvas egy Shakespeare-szonettet

Patrick Stewart színészlegendán nem fog múlni, hogy 154 napra meglegyen a mindennapi Shakespeare-adagunk.

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

10000 Mészöly-kötetet ajándékoz a diákoknak a Libri

...
Hírek

Ilyen volt Julia Child, mielőtt a főzés világhírű nagykövetévé vált volna

...
Hírek

Eladó a szélmalom-ház, amely egykor Arthur Miller lakhelye volt

...
Hírek

Könyv készül az öreg Cyláról

...
Hírek

Május végén térnek vissza a Jóbarátok

...
Hírek

Milyen titkokat rejtenek Leonardo da Vinci jegyzetfüzetei?

...
Hírek

Ingyenes digitális könyvtárakat hoztak létre Rómában a közlekedési csomópontoknál

...
Hírek

Bereményi Géza, Grecsó Krisztián, Spiró György, Závada Péter, Csoóri-est és Rájátszás a Margó Irodalmi Fesztiválon

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Wéber Anikó: Amikor a gyerekeket alkotásra ösztönzi a művem, akkor vagyok a legboldogabb

Nekem az írás szerepjáték is - mondja Wéber Anikó, akinek olyan ifjúsági könyveket köszönhetünk, mint Az osztály vesztese és Az ellenállók vezére. Új rovatunkban írásról, gyerekkori kedvencekről, iskolai versengésekről és történelmi regényekről is beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

Jean-Claude Mourlevat: Ritkán teszem fel a kérdést, vajon tetszeni fog-e

Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat olyan szerző, aki mindig mindenben a maga útját járja, akárcsak a szereplői, akik szintén öntörvényű figurák és gyakran kilógnak az átlag mesehősök sorából. A francia írót olvasásról, vizualitásról, meghatározó könyvekről faggattuk.

...
Gyerekirodalom

Lázár Ervin 85 – A meseíró, aki a gyerekektől tanulta a legtöbbet

Nyolcvanöt évvel ezelőtt született Lázár Ervin, aki komolyan vette a meseírást, történeteit sokszor a gyerekei inspirálták, a nyelvvel pedig játszott és varázsolt egyszerre. A nagy meseíró alakját egykori interjúi révén és az Arcanum segítségével idézzük fel.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Michel Houellebecq nem egy mém, a karantén meg nem katasztrófafilm

Érdemes jobban megismerni vagy megérteni Michel Houellebecq írót? Ez a kérdés foglalkoztatott az új Houellebecq-kötet, az Intervenciók 2020 olvasása közben.

...
Nagy

15 elképesztő tény Sir David Attenborough életéről

Ma ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough, világhírű természettudós, aki arra tette fel az életét, hogy bemutassa nekünk a természet csodáit. Születésnapja alkalmából 15 érdekes tényt osztunk meg az életéről.

...
Alkotótárs

Tóth Krisztina: Aki ír, az fejben állandóan ezzel foglalkozik

Az ösztöndíjak lehetővé teszik azt, hogy az ember egy kicsit félrevonuljon - mondta Tóth Krisztina, a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj egyik zsűritagja.

...
Kritika

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

Stephen King legújabb kisregényei éppoly magával ragadóak, mint a korai regényei. Kapcsolatról, fausti alkuról, rajtunk kívül és belül állókról, valamint az önmagából kifordult világunkról mesél a Minél véresebb.

...
Nagy

Harag Anita: Anyának jókedve van (2.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg az Évszakhoz képest hűvösebb című kötetért. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez a második része.

...
Nagy

Coco Chanelnek nem tetszett az élete, alkotott egy újat [zsebró]

Coco Chanel a világ mindmáig talán legismertebb divattervezője. Azonkívül, hogy forradalmasította a női divatot, számtalan stílus- és életmódtanácsot hagyott ránk. De az igazi inspriációt sokkal inkább ő maga jelenti, hihetetlen karriertörténete pedig minimum három fontos tanulsággal is szolgál.