![Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/28192/fe_580_320_final_site_009.png "mécs anna")
Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, és kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Mécs Anna Kétszer három méter című életrajzi regényében édesapja ötvenhatos történetét szeretné majd megírni.
A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok: Kállay Eszter, Hegyi Ede.
Hogyan kezdett el formálódni a harmadik kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
Már régóta foglalkoztatott édesapám története, az ötvenhatossága, de leginkább a börtönévek és az elsőfokú súlyos, halálos ítélet. Éreztem, hogy szeretném jobban megismerni és megérteni, hogy mi történt akkor. Amikor 2020 februárjában lezártuk a Kapcsolati hiba kéziratát, akkor egyszerűen azt éreztem, hogy nem lehet másként, minthogy elkezdek ezzel a történettel foglalkozni. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy édesapám akkor már a 87. születésnapjához közeledett. Úgy éreztem, hogy
se előbb, se később nem lehet ennek nekiállni.
Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?
Nagyon új terepen járok: sose írtam még regényt (most annak nevezem, de azt is mondhatnám, hogy novellánál nagyobb terjedelmű irodalmi művet), és eddig leginkább a fikció terepén mozogtam. Így most különösképpen keresem a lehetőséget arra, hogy a formálódó kéziratról beszélgessek, visszajelzést kapjak. Például többek között ezért kezdeményeztük Bán-Horváth Veronikával a Grádicsot, egy féléves kötetíró mentorprogramot, amit szeptemberben indítottunk el a FISZ-szel. Ott Mán-Várhegyi Réka mentorálásával és a többi résztvevő segítségével sokat tudott formálódni bennem az elbeszélői mód, az elbeszélői hangok. De nagyon jó élmény volt a tavalyi, zalai Alkotótárs workshop is, amit idén is nagyon várok. És sokat adnak azok az írói barátok is, akiknek tudok részleteket mutatni, és akikkel az elakadásaimról tudunk beszélgetni.
Mit hozol magaddal az első két köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Két kötettel a hátad mögött másként állsz már egy új könyvhez?
Talán az egyik fontos tapasztalat, hogy sok mindent rá lehet bízni az olvasóra, és nem kell mindent túlmagyarázni - össze fog állni, még ha töredékes is. De azt is jó, hogy megtapasztaltam, hogy
egy ponton el kell engedni a szövegeket,
a kötetet, és elfogadni, hogy most ez a legtöbb, ami tőlem telik. Ami talán más lesz, hogy most megpróbálok még tudatosabb lenni, hogy minden a helyén legyen, és csak az legyen benne, aminek benne kell lennie - meglátjuk, mennyire sikerül.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Ahogy korábban említettem, a börtönévek és az ötvenhatos identitás lesz a középpontban. Ami fontos döntés volt számomra, hogy a jelenből mesélem el a történetet, azaz a lány perspektívája is megjelenik, hiszen az ő viszonya az édesapjához vagy a saját identitásához is nagyban épül erre a fontos történelmi és egyben családi eseményre - ami talán nem a legjobb kifejezés, de a trauma vagy a tragédia terhelt, és nem teljesen pontos meghatározás lenne. Jelenleg a kutatás, interjúzás jelentős részén túl és éppen az írás közepén vagyok.
