Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, és kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Mucha Dorka az Éhesek című készülő regényében kamaszok tervelnek ki egy gyilkosságot - erről és az első kötet tapasztalatairól is faggattuk.

A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok: Kállay Eszter, Hegyi Ede, Mécs Anna.

Mucha Dorka

Puncs

21. Század, 2019, 159 oldal

Megveszem

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Előtte egyszerűen izgatott voltam, utána viszont megviselt a figyelem, a sok elvárás. Mindnek meg akartam felelni, ami nyilván lehetetlen elképzelés volt. Nehezen éltem meg, de azóta lettek igazi, felnőtt problémáim, úgyhogy ma már elnézően gondolok vissza az akkori önmagamra.

Hogyan kezdett el formálódni a második kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Régóta írni akartam az általános iskolai élményeimről, a barátaimról, osztály- és iskolatársaimról. Mozgatni, beszéltetni akartam azokat a karaktereket. Az első pár szöveg után valahogy azt éreztem, hogy nem lehet tingli-tangli történetet írni, ezek a szereplők nem ilyenek. Úgyhogy nyilván úgy döntöttem, gyilkolni fognak.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

A Puncson Totth Benedekkel dolgoztunk, utána pedig Berta Ádám vette kezelésbe a szöveget, az ő szavukra nagyon sokat adok még mindig. A FISz szervezésében megvalósuló Grádics-programban Cserna-Szabó András csoportjába kerültem. Imádtam a közös munkát, nagyon inspiráló volt, új elbeszélői hangon teljesen újraírtam a szöveget. Már megbeszéltük, hogy ha elkészül valamelyikünk a regényével, akkor újra összeülünk, és alig várom, hogy mit fog majd szólni Bandi, Béla, Norbi és Zsolt a kész cucchoz, ha végre eljutok odáig.

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Nem tudom, hogy mennyire állunk máshogy a másodikhoz. Én várom minden nap, hogy eljussak munka után a jegyzetfüzetemhez továbbírni, vagy a gépemhez szerkeszteni. A Puncsnál bizonyítani akartam és közben a saját fejem után menni, arról és úgy írni, ahogy én akartam, nem akartam senkihez sem hasonlítani. Ma már úgy érzem, hogy elég magamnak bizonyítanom és inkább csak élvezni szeretném az írást, „lesz, ami lesz” alapon, majd később ráérek aggódni azon, hogy tetszik-e bárkinek.

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

A történetről nagyjából annyit, hogy öt tini, miután egymást már mindenhogy megkínozták és gyötörték, együtt kitervelnek és végre is hajtanak egy gyilkosságot. Tök jó lesz