![Makai Máté: A fő lökést a pozitív reakciók adták meg [Alkotótárs]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/2/28207/fe_1180_600_final_site_003.png "Makai Máté")
A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Ezúttal Makai Máté válaszolt a kérdéseinkre, aki egy olyan detektívregénnyel pályázott, amelynek főhőse egy digitális drogdíler.
A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok:Kállay Eszter, Hegyi Ede, Mécs Anna, Mucha Dorka.
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb/izgalmasabb?
A legizgalmasabb az az időszak volt, amikor megtudtam, hogy meg fog jelenni a kötetem. Ez talán még annál is jobb időszak volt, mint amikor megjelent. Akkor annyira pörögtek a dolgok, annyi kedvességet és figyelmet kaptam, hogy át sem tudtam élni az élményt. Aztán azt gondoltam, most, hogy van egy könyvem, simán jöhet a következő, de hamar rájöttem, hogy ez nem így van, sőt. Nehezen találtam a helyem, és a munkámat is nehezen sikerült emiatt helyesen értékelnem. Ez egy folyamatos szakmai-önismereti folyamat, azt hiszem.
Hogyan kezdett el formálódni a második kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
A második kötetem, ami most jelenik meg (Az Atlantis felemelkedése) két-három hosszabb, történetorientált, zsánerekkel nyíltabban kacérkodó szöveg megszületése után vált konkrét tervvé. A korábbi írásaimhoz képest itt el tudtam mozdulni egy olvasmányosabb formátum felé, és kaptam visszajelzéseket arra nézve, hogy ez működik. Nyertem novellapályázatokat, 1-2 szöveg megjelent folyóiratban. A fő lökést ezek a pozitív reakciók adták.
Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?
Megpróbálom minél több embernek megmutatni a szövegeimet. Általában olyanoknak is, és talán ez a legfontosabb, akik nem foglalkoznak irodalommal, vagy ha foglalkoznak is, legfeljebb maguk is írók, esetleg fordítók, de nem szövegelemzők. Így gyakorlatiasabb tanácsokat kaphatok, mert az ő olvasmányélményük közelebb eshet egy laikus olvasóéhoz. Laikus alatt olyan embert értek, aki nem magyar szakon végzett.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
A második könyvem, ami megjelenik, valójában nem a második, hanem az "ötödik" könyvem. Tehát három olyan kötetnyi szöveget írtam, ami nem jelent meg, de kihozott belőlem valamit, tanultam belőle, így ez az újabb is csak lépés egy olyan folyamatban, ami talán sosem lezárható. Ez a kötetem kevésbé ösztönös, a könyv egésze szintjén komolyabb tervezés eredménye. Bár novellákból áll, a sztorik egy közös világ történelmi időegyenesének egy-egy pontján játszódnak.
Összeköti őket a vállalati, történelmi és digitális háttér, a közös múlt és jövő.
Mindenképp előrelépésnek tartom, hogy ez nem pusztán a kész szövegek gyűjteménye, hanem egy direkt szelekció eredménye. Ennyiben ez előrelépés az első, ösztönösebb könyvemhez képest.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
A pályázatra benyújtott munkám egy regény, amivel egy egészen konkrét zsánerhez, a detektívregényhez igyekszem igazodni olyan módon, hogy korunk történelmi, politikai, környezetpolitikai tendenciára is reflektáljon. A közeljövő Budapestjén játszódik, főhőse egy digitális drogdíler, aki Alma nevű autóján járja be a budai hegyeket (relaxációs hanganyagokat terjeszt). A legalizáció pillanatában elveszti a munkáját és egy nyomozásba sodródik. Eközben szüntelenül küzd "megkattant" apjával, így egyfajta aparegény szerű kódoltsága is van a szövegnek. A háttérben a Duna folyamatosan árad, októberben nyári melegben napoznak az emberek a budai háztetőkön, a kormányzati negyed a hegyekbe költözött. Ami fontos: hogy minden mindennel összefügg.
Annyit mondok, a paranoia koránt sem biztos, hogy teljesen alaptalan.
Fontos számomra ez az ötlet annyira, hogy a következő hónapokban, egy évben mindenképpen ezzel fogok foglalkozni.
