Laboda Kornél: Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál [Alkotótárs]

Laboda Kornél: Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál [Alkotótárs]

sa |

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Ezúttal Laboda Kornél válaszolt a kérdéseinkre, akinek lapozgatós könyvében egy frissdiplomás színházrendező bőrébe bújva dönthetjük el, merre bolyongunk egy összezavarodóban lévő kulturális közegben.

A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok: Kállay EszterHegyi EdeMécs Anna, Mucha Dorka, Makai Máté.   

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Gyakorló színházi ember voltam, mikor az első könyvemet írtam, félig-meddig megrendelésre. Izgalmas kalandként éltem meg, kirándulásként egy ismeretlen területre. A kívülálló-öntudat jórészt megóvott attól, hogy túlzottan megérintsen az egész dolog érzelmileg. Mégis megérintett. Izgultam, hogy vajon elég jót írtam-e, kiadják-e egyáltalán. Rettenetesen nehéz volt megszoknom a könyvszakma tempóját, amely sokkal lassabb, mint a színházé. A megjelenés után pedig nagyon menőnek éreztem magam, de ebben az időben elsősorban színházi emberként gondoltam magamra, aki ráadásul még egy könyvet is írt. 

A második könyvemnél már elsősorban íróként definiáltam magam. Ezért nagyobb is volt a tét számomra. Feszültebb is voltam, de alapvetően az is hatalmas élmény volt.

Laboda Kornél
Gavarin és az álomantenna
Pozsonyi, 2021, 271 oldal
-

Hogyan kezdett el formálódni a pályázott kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Eddig egy kamaszoknak és egy gyerekeknek szóló regényem jelent meg. Évek óta dolgozom egy felnőtteknek szóló köteten. Ez a könyv különböző formákat ölt, volt már szanaszéthivatkozott álomnapló, mágikus realista krimi, önéletrajzi ihletettségű novellafüzér, de egyik formát sem éreztem igazán jónak. Mindnél elérkezett egy pont, amikor úgy éreztem: nem vagyok képes folytatni. Valahogy nem arról beszélek, amiről beszélni akarok. Elfáradt a struktúra. Most érzem először úgy, hogy képes vagyok megvalósítani, amit elképzeltem. Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál, és egyszerre elég kötött és elég rugalmas ahhoz, hogy fojtogatás nélkül megtartson.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Elsősorban a menyasszonyom, aztán a barátaim tanácsa fontos. És aztán mindenki másé. A rossz tanácsok is jók valamire. Érzékeny dolog menet közben megmutatni bármit is. Erre is csak apránként ébredtem rá, a saját hibáimból tanulva. Régebben azonnal megmutattam mindent, ahogyan leírtam. Most már sokkal jobban tartok a befolyásolástól, ezért az első végigírásig semmit nem mutatok meg senkinek. 

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Az első két kötetem ifjúsági regény volt. Igyekeztem úgy megírni őket, hogy ne legyenek unalmasak. Ez így kissé együgyűen hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni. Nem ragadtathattam magamat hosszú leírásokra és elmélkedésekre, igyekeztem mindig továbbgörgetni a cselekményt. Most felnőtteknek írok és hajlamos vagyok átesni a ló másik oldalára. Át is estem az elmúlt próbálkozásaim során párszor. Azt a késztetést is le kell küzdenem, hogy folyton deklaráljam: amit írok, szépirodalom, sőt, magasirodalom. Úgy érzem, mivel eddig ifjúsági dolgokat írtam, ezt valahogy bizonygatnom kell. És ez még akkor is marhaság, ha történetesen időnként valóban így van.

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

Ez egy ún. lapozgatós könyv a "Kaland, játék, kockázat" sorozat mintájára. Vagyis az olvasó döntései alakítják a cselekményt. Nagyrészt Budapesten játszódik, 2012-ben, és egy az SZFE-ről éppen kikerült frissdiplomás színházrendező bőrébe bújva bolyonghatunk egy összezavarodóban lévő kulturális közegben.

Kapcsolódó cikkek
...

Makai Máté: A fő lökést a pozitív reakciók adták meg [Alkotótárs]

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. Makai Máté egy olyan detektívregénnyel pályázott, amelynek főhőse egy digitális drogdíler.

...

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, és kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett alkotói ösztöndíj döntősei. Ezúttal Mucha Dorka mesél az eddigi tapasztalatairól és a terveiről.

...

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, a zsűri közülük választja majd ki a két győztest. A Könyves oldalán addig is bemutatjuk őket, ezúttal Mécs Anna válaszolt a kérdéseinkre.

Kiemeltek
...

Hogyan foglalta el egy könyves falu a világot? A Hay Festivalon jártunk, megmutatjuk! 

Egy 1600 fős kisvárosba százezrek érkeznek a könyvek miatt, bár az aprócska települést még megközelíteni is nehéz. 

...

Az év irodalmi szenzációja: 60 év késéssel megjelent Tandori első, ki nem adott és egyetlen példányban létező kötete

Megjelent Tandori Dezső első verseskötete, az Egyetlen: nem kellett a kiadónak, de a költő elkészített egy példányt a legjobb barátja számára. Fantasztikus sztori és podcast Pándi Balázzsal és Simon Mártonnal, hallgassátok! 

...

Hiába élünk egy elfogadó társadalomban, mindannyian a többség oldalán állunk

Egy anya, egy lebénult lány és egy transznemű személy. Mi a hasonlóság? A társadalom egyiküket sem tűri meg magában. 

...

„Nem minden fás terület erdő, de minden erdő fákból áll” – ezért fontosak az örökerdők

...

Az erdő csodákat művel: 4 izgalmas kötet a Zöld könyv podcast könyvajánlójában

...

Az erdő gyógyít és kisimít – ezért töltsünk minél több időt a természetben!

A hét könyve
Kritika
Lehet uralni a sakklépéseket, az emlékeket és a halált is?
Török Ábel: Most próbáltam meg először igazán kiengedni a saját hangomat

Török Ábel: Most próbáltam meg először igazán kiengedni a saját hangomat

Meglepi, hogy az olvasók mennyire szeretik a könyvét. Török Ábellel Norvégiáról, sóvárgásról, a mesék erejéről és egy vágyott igazságos világról beszélgettünk.

„Rangon aluli, hogy én csak szaros krimiket írok?” – részlet Szlavicsek Judit Végzetes Kékszalag című regényéből

„Rangon aluli, hogy én csak szaros krimiket írok?” – részlet Szlavicsek Judit Végzetes Kékszalag című regényéből

Megjelent Szlavicsek Judit új krimije, olvass bele!

Szerzőink

Tasi Annabella
Tasi Annabella

Török Ábel: Most próbáltam meg először igazán kiengedni a saját hangomat

Valuska László
Valuska László

Lehet uralni a sakklépéseket, az emlékeket és a halált is?