Laboda Kornél: Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál [Alkotótárs]

Laboda Kornél: Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál [Alkotótárs]

sa |

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Ezúttal Laboda Kornél válaszolt a kérdéseinkre, akinek lapozgatós könyvében egy frissdiplomás színházrendező bőrébe bújva dönthetjük el, merre bolyongunk egy összezavarodóban lévő kulturális közegben.

A többi döntős eddig megjelent válaszait itt olvashatjátok: Kállay EszterHegyi EdeMécs Anna, Mucha Dorka, Makai Máté.   

Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb?

Gyakorló színházi ember voltam, mikor az első könyvemet írtam, félig-meddig megrendelésre. Izgalmas kalandként éltem meg, kirándulásként egy ismeretlen területre. A kívülálló-öntudat jórészt megóvott attól, hogy túlzottan megérintsen az egész dolog érzelmileg. Mégis megérintett. Izgultam, hogy vajon elég jót írtam-e, kiadják-e egyáltalán. Rettenetesen nehéz volt megszoknom a könyvszakma tempóját, amely sokkal lassabb, mint a színházé. A megjelenés után pedig nagyon menőnek éreztem magam, de ebben az időben elsősorban színházi emberként gondoltam magamra, aki ráadásul még egy könyvet is írt. 

A második könyvemnél már elsősorban íróként definiáltam magam. Ezért nagyobb is volt a tét számomra. Feszültebb is voltam, de alapvetően az is hatalmas élmény volt.

Laboda Kornél
Gavarin és az álomantenna
Pozsonyi, 2021, 271 oldal
-

Hogyan kezdett el formálódni a pályázott kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?

Eddig egy kamaszoknak és egy gyerekeknek szóló regényem jelent meg. Évek óta dolgozom egy felnőtteknek szóló köteten. Ez a könyv különböző formákat ölt, volt már szanaszéthivatkozott álomnapló, mágikus realista krimi, önéletrajzi ihletettségű novellafüzér, de egyik formát sem éreztem igazán jónak. Mindnél elérkezett egy pont, amikor úgy éreztem: nem vagyok képes folytatni. Valahogy nem arról beszélek, amiről beszélni akarok. Elfáradt a struktúra. Most érzem először úgy, hogy képes vagyok megvalósítani, amit elképzeltem. Olyan rendszerre találtam rá, amely folyamatosan inspirál, és egyszerre elég kötött és elég rugalmas ahhoz, hogy fojtogatás nélkül megtartson.

Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?

Elsősorban a menyasszonyom, aztán a barátaim tanácsa fontos. És aztán mindenki másé. A rossz tanácsok is jók valamire. Érzékeny dolog menet közben megmutatni bármit is. Erre is csak apránként ébredtem rá, a saját hibáimból tanulva. Régebben azonnal megmutattam mindent, ahogyan leírtam. Most már sokkal jobban tartok a befolyásolástól, ezért az első végigírásig semmit nem mutatok meg senkinek. 

Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?

Az első két kötetem ifjúsági regény volt. Igyekeztem úgy megírni őket, hogy ne legyenek unalmasak. Ez így kissé együgyűen hangzik, de nem tudom jobban megfogalmazni. Nem ragadtathattam magamat hosszú leírásokra és elmélkedésekre, igyekeztem mindig továbbgörgetni a cselekményt. Most felnőtteknek írok és hajlamos vagyok átesni a ló másik oldalára. Át is estem az elmúlt próbálkozásaim során párszor. Azt a késztetést is le kell küzdenem, hogy folyton deklaráljam: amit írok, szépirodalom, sőt, magasirodalom. Úgy érzem, mivel eddig ifjúsági dolgokat írtam, ezt valahogy bizonygatnom kell. És ez még akkor is marhaság, ha történetesen időnként valóban így van.

Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?

Ez egy ún. lapozgatós könyv a "Kaland, játék, kockázat" sorozat mintájára. Vagyis az olvasó döntései alakítják a cselekményt. Nagyrészt Budapesten játszódik, 2012-ben, és egy az SZFE-ről éppen kikerült frissdiplomás színházrendező bőrébe bújva bolyonghatunk egy összezavarodóban lévő kulturális közegben.

Kapcsolódó cikkek
...
Alkotótárs

Makai Máté: A fő lökést a pozitív reakciók adták meg [Alkotótárs]

A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. Makai Máté egy olyan detektívregénnyel pályázott, amelynek főhőse egy digitális drogdíler.

...
Alkotótárs

Mucha Dorka: Éreztem, hogy ebből nem lehet tingli-tangli történetet írni [Alkotótárs]

Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, és kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett alkotói ösztöndíj döntősei. Ezúttal Mucha Dorka mesél az eddigi tapasztalatairól és a terveiről.

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

Kialakult a Mastercard Alkotótárs tízes listája, a zsűri közülük választja majd ki a két győztest. A Könyves oldalán addig is bemutatjuk őket, ezúttal Mécs Anna válaszolt a kérdéseinkre.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Gurubi Ágnes: Szauna nap

Gurubi Ágnes a Szív utca című kötetével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozata mostantól egy évig olvasható a Könyves Magazinon. Ez az első rész.

...
Panodyssey

Závada Péter: Az új formákról

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

...
Nagy

Nádas és Hajnóczy is magukról, vagyis a világról írnak

Azonosíthatjuk Nádas Pétert a Párhuzamos történetek főszereplőjével? Hajnóczy Péter magáról mintázta volna A halál kilovagolt Perzsiából alkoholista főhősét? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a PIM kiállítása, amelyen Barnás Ferenc mondott beszédet.

...
Kritika

Bevezetés a városi magány mesterségébe

Jhumpa Lahiri Amerre járok című kötete pillanatképeket villant fel a városi magány mindennapjairól: a folyamatosan pergő mentális film egy névtelen nagyváros kulisszái között játszódik, hőse és mesélője pedig egy negyvenes nő, egy klasszikus megfigyelő, aki állandó önreflexióban él – sőt, nemcsak egyszerűen létezik, hanem folyamatos mozgásban van, jön, megy, bolyong.

...
Nagy

Húsz éve csak a kedvenc könyveiket akarták kiadni, majd az Agave minta és mérce lett

Húszéves idén az Agave kiadó, most vezetőjével, Velkei Zoltánnal beszélgettünk a kezdetekről, trenddiktáló borítókról és trendkövető élfestésről, kudarcokról és dacról, Veres Attila sikeréről és Zsoldos-díjakról, valamint az új Magnóliáról. Interjú.

...
Nagy

Boldizsár Ildikó: A jó kérdés kapu a megoldás felé

Boldizsár Ildikó hatvanéves lett, ez alkalomból köszöntötték őt barátai, pályatársai és olvasói, valamint legújabb kötetét is bemutatták a Puskin moziban rendezett ünnepségen. 

...

A Last of Us előtt már begombásodott a (horror)irodalom

...

Komplett iparágak dolgoznak azért, hogy az anyák rettenetesen érezzék magukat

...

Hollywood legendagyártó gépezete Lugosi Bélát sem kímélte

...

Litkai Gergely: Mi történne a világgal, ha eltűnnének a méhek? / A méhek története

A hét könyve
Kritika
Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban
...
Podcast

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

A hallgatók társalkotói szerepéről, John Cheever prózájáról, hidegháborúról és melankóliáról beszélgettünk Szabó Benedekkel, aki az egyrészt-másrészt generációjához tartozik.

...
Nagy

„Kommunista volt-e Petőfi? Néger volt-e Kossuth?”

A Petőfi-délibábok című programsorozat Petőfi politikai emlékezete a dualizmustól napjainkig című nyitórendezvényén kiderült, hogy az évek során Petőfi lobogó helyett sokaknak inkább dobogó volt: emelvény, amelyről ki-ki a maga hasznát remélve szónokolt.

Szerzőink

...
Simon Eszter

Fantasztikus írókat adtak a világnak, a britek mégsem falják a könyveket

...
vl

Szabó Benedek: Az igazán jó műveknek nincs eleje és vége

...
Sándor Anna

Fakó lábujjak és parányi nők – Így szól a horror a nagyvilágban