A napokban kiderült, hogy kik lettek az idén második alkalommal meghirdetett Mastercard Alkotótárs alkotói ösztöndíj döntősei. A zsűri hamarosan eldönti, hogy melyik két szerző kapja meg az ösztöndíjat, addig is interjúkban mutatjuk be a jelölteket. Elsőként Kállay Eszter válaszolt, most pedig Hegyi Ede válaszait olvashatjátok, aki második könyvében a világot csak éppen sejtő és azt felfedezni vágyó gyerekek történeteit szeretné bemutatni kisgyerekkortól a pubertás végéig.
Hogyan élted meg az első könyved megjelenése előtti és utáni időszakot, melyik volt a nehezebb/izgalmasabb?
Szorongással vegyes bizonytalansággal. Izgalmassá (és ezáltal bizonyos szempontból félelmetessé) akkor vált a helyzet, amikor megjelent a könyv. Előtte egyáltalán nem publikáltam hivatalosan olyat, amit kifejezetten irodalomnak szántam, ennélfogva fogalmam sem volt arról, hogy mire számítsak. Meglehetősen kellemetlennek tűnt abba belegondolni, hogy érdektelenség fogadhatja majd a könyvet.
Hogyan kezdett el formálódni a második kötet terve, mi adta meg a kezdőlökést?
A szorongás és a bizonytalanság. Az első könyv megírása és kiadása több euforikus percet okozott, mint a másodiké. A másodikhoz számos szempontból máshogy álltam hozzá, leszámítva azt, hogy amikor belekezdtem, ugyanúgy nem volt pontos elképzelésem arról, hogy mi lesz belőle a végén, mint ahogy az elsőnél sem volt.
Kinek a tanácsa a fontos számodra? Megmutatod-e valakinek menet közben a szövegeidet?
Azt gondolom, hogy az írás elsősorban magányos tevékenység, ennélfogva szeretek minél kevesebb embert bevonni. Ugyanakkor kezd bennem formálódni az igény arra vonatkozóan, hogy ezen némileg csiszoljak.
Az írás aktusa bár magányos, de a szöveg gondozása nem kell, hogy az legyen. Sőt.
Mit hozol magaddal az első köteted írásából, mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit szereztél? Másként áll-e szerinted egy író a második könyvéhez?
Nem tudom megítélni, ki hogyan áll a második könyvéhez, de abban biztos vagyok, hogy az különösen szerencsés, ha az alkotás a közlés visszatarthatatlan kényszeréből fakad. A legfontosabb tapasztalat számomra az, hogy ami késznek, lezártnak tűnik, korántsem tekinthető annak. A tökéletességre ideális esetben is csak törekedni lehet.
Mit árulhatsz el a nyertes pályázatodról, munkatervedről?
Szeretnék kellemetlen témákat érinteni.
Úgy szeretnék írni, hogy abban sokan magukra, rokonaikra, az őket körülvevő emberekre ismerjenek.
A világot csak éppen sejtő és azt felfedezni vágyó gyerekek történeteit igyekszem majd bemutatni kisgyerekkortól a pubertás végéig követve a főbb eseményeket, elkerülve a nosztalgiát és az érzelgősséget.
