20/20

20/20

20/20

2020 minden pillanata a megszokotthoz képest teljesen más volt.
A járványhelyzet miatt, és mivel felfordult az életünk, fontos pillanatképeket készítenünk arról, milyen problémákkal és kihívásokkal nézünk szembe.

A Mastercard® 20/20 projektjében a digitalizáció, a környezetvédelem és a szegénység témáját mutatja be: a Budapest Street Photography Collective fotózott, húsz költő és író pedig történeteket írt hozzájuk.
December 3-án tíz szöveget mutatunk be, azt követően tíz napon át egyet-egyet.



A 20/20 SZERZŐI
Deres Kornélia, Grecsó Krisztián, Harag Anita, Izsó Zita, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Krusovszky Dénes, Lackfi János, Moskát Anita, Nemes Z. Márió, Parti Nagy Lajos, Peer Krisztián, Seres Lili Hanna, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó T. Anna, Szálinger Balázs, Terék Anna, Tóth Krisztina, Závada Péter

Hatalmas királyok

Lackfi János: Hatalmas királyok

"Nézzed, Menyus, micsoda verda, én ilyet hajtanék, pitty-patty felgyorsul százra, mire a rendőr bekapcsolja a vijjogóját, én már mint a füst, szevasztok, anyátok!"

amikor földet ér

Sirokai Mátyás: amikor földet ér

"Amikor titokban, az ablakon kihajolva / amit elhagyatott helyeken /amikor a nyílt utcán / amikor a napjaid része lett / amit írás közben".

Egy marék föld

Terék Anna: Egy marék föld

"Az út szélén álltunk, / néztem a fémtáblán átvizesedett plakátokat. / Foszlottak, / és foszlottam én is belülről, / pergett ki ujjaim közül az idő."

Nem történt semmi, mindent láttam

Krusovszky Dénes: Nem történt semmi, mindent láttam

"Úgy bámultam, mintha egy bűvészmutatványt lestem volna ki. Vártam, hogy lelepleződjön a szemfényvesztés, vagy amit addig annak hittem, ha hittem egyáltalán bármit bárminek. Vagyis gondoltam-e, hogy a látvány mögött van egy másféle értelem. Bocsánat, kicsit össze vagyok zavarodva."

A szomszéd parabolája

Peer Krisztián: A szomszéd parabolája

"Fiatal koromban tévéshopok slágerterméke volt / a parabolaantenna-külsejű, / ám értelemszerűen csak a hazai adók vételére képes / kültéri antenna".

Nyáron Réka a legjobb barátnőm

Harag Anita: Nyáron Réka a legjobb barátnőm

"Maradj csendben! Próbálok ugyanoda lépni, ahova Réka lép, jobb lábammal a jobb lábnyomába, bal lábammal a balba. Elmegyünk egy félig csukott ajtó előtt, csak egy pillanatra nézek fel, sötétített szoba, cigiszag."

Gyompálma

Moskát Anita: Gyompálma

„Valami csöpög, mondja, és hallgatózik. Mindig így kezdődik, felfedez egy apróságot, és beakad neki, mintha a cipőjéből nem bírná kirázni a talpát bökő kavicsot. Most is a csöpögést keresi.”

A szegénység fonalai

Grecsó Krisztián: A szegénység fonalai

„Gyakran utaztam arra, Siófók és Szárszó között, a Balaton kacér tájain. A félálomban kuporgó nyaralók mellett úgy kanyargott az öreg piros vicinális, mintha hegyeken kígyózna föl. Pedig a déli parton sima a táj, mintha Isten vonalzóval rajzolta volna meg. Biztos mert így kalandosabb, gondoltam kamaszként, biztosan azért köt annyi hurkot az a vonal, hogy emlékezzünk rá, ha már jártunk arra.”

Repülőszőnyeg

Izsó Zita: Repülőszőnyeg

„Az első kint töltött éjszakán / az a vastag pulóver járt a fejemben, / amit anyám kötött, / de nem tetszett a fakó kék színe, / és néhány éve direkt elhagytam/ valamelyik távolsági járaton, / talán azóta is kering az állomások között, / mint az életem nélkülem.”

Idegenek

Karafiáth Orsolya: Idegenek

„Anna szerette az elhagyott állomásépületet, biztonságban érezte magát. Mióta a telep elnéptelenedett, úgy érezte, ez az egyetlen hely, ahol nem érheti semmi veszély. Persze azt is tudta, hogy csak addig maradhat, amíg az elásott konzervek engedik. Vagy addig, amíg a kormány nem engedi el az utolsó szolgáltatását is: hogy a kiemelt kutaknál még fel lehet venni a heti vízadagot.”

Advent

Tóth Krisztina: Advent

"Most még jó, mert nem fagy. A január a legrosszabb, akkor vannak a legnagyobb hidegek. Engem többször is ezek a kutyák mentettek meg. A Lizzi már tizennégy, a Lajka csak kilenc. "

Széledők, kilépők

Seres Lili Hanna: Széledők, kilépők

„Nem kiejteni, hanem vigyázni rá. / De nem tartogatni, hanem használni. / Nem tervezgetni, remélni, / hanem élni, megélni. / Nem összekutyulni, hanem megszámolni. / Nem elengedni, hanem összeszedni.”

Kő, könyv

Szabó T. Anna: Kő, könyv

„Felfelé szállna a lélek, ha alhatnék végre. Rohadt dolog a fagy, mindenhol érzem, fázik az orrom és a lábujjam, a hajam a csuklya alatt, a vesém a hálózsák alatt.”

Anyám útja egy űrhajóval a halálon át az operába

Simon Márton: Anyám útja egy űrhajóval a halálon át az operába

„Létezik ennek egy olyan verziója, ahol / egyszerűen csak visszaváltoztál rókává, / mint a mesében, a tuják között állva, / a hátsó kertben, a tűzfal előtt, remegve, / sápadtan, csukott szemmel, hófehér, kilenc / farkú rókává, aztán eltűntél, én maradtam / csak itt az orgonabokor mögött, és a szellemek.”

Hűlt hely

Parti Nagy Lajos: Hűlt hely

„Képtelenül hamar sötét van, / a cvíder kivilágosodásra/ azonnal rányomul a szmoghomály. / Félretúrt paplan paplanon, alatta járda,/ mögötte masszív üvegtábla, / nem tudni, honnan, ki felől nézve akvárium, / hogy ki tátog kinek, /pontypárbeszéd üvegen át.”

Stand up!

Kemény Zsófi: Stand up!

"Stand up színháznak nevezett vulkáni kráter: kitörésre képtelen, / rég benőtte a civilizáció."

Rajtakapni egy meggyfát a virágzáson

Závada Péter: Rajtakapni egy meggyfát a virágzáson

„Követni az érdi bőtermő meggy botrányos karrierjét március / közepén, ahogy az ágvégeket a kert fagyasztójából idő előtt / kiolvasztja egy tőlem független akarat. Sejteni, hogy a húsa így nem / lesz félkemény, festőlevű, enyhén édes-savas. Már önmagában is / szelíd vádaskodás.”

Égi Budapest

Nemes Z. Márió: Égi Budapest

„Idegen lények elrabolták Budapest lakóit, / hogy egy űrben lebegő mesterséges városban/ tanulmányozzák az emberi érzelmeket. / A magyaroknak sok érzelme van, de emlékeik / mind műviek. Egy Schreber nevű osztrák doktor / tervezte őket, és éjfélkor kicseréli minden / városlakó múltját, ezért a magyarok egymás életeit / élik át újra meg újra.”

Közép-európai paradicsom

Deres Kornélia: Közép-európai paradicsom

„Húzz el innen, cica! Végignéztek ezen a padon. / Túl sokan is. Végére értek az észnek, / és csak egy focipálya volt,/ ami a fejükben elnyúlt. / Fejecskéjükben.”

Még a te pénzed is kifogy

Szálinger Balázs: Még a te pénzed is kifogy

„Még a te pénzed is kifogy/ Senki leszel. // Százszor fizeted a csöndet a csöndet – / Százszor kapod a földbe azt a szót – / Százszor szívod be százszor nyírod le – / Százszor gyújtod fel százszor oltod el – / Százszor ölelgeted százszor lopod –”