– Nézzed, Menyus, micsoda verda, én ilyet hajtanék, pitty-patty felgyorsul százra, mire a rendőr bekapcsolja a vijjogóját, én már mint a füst, szevasztok, anyátok!
– Hova mennél vele, kifele a világból? A kövi sarkon egy másik zsaru lemeszel, és kampó. Ha nem te vagy az erősember, akinek van megfelelő kapcsija, akkor annyi. Ha te vagy, akkor azt csinálsz, amit akarsz, le van ez zsírozva. Bunda az egész világ, és nyúzott menyét minden ember. Kitől idéztem, tesókák? Fingotok nincs? Mert bunkók vagytok. Azért dekkoltok az utcán.
– Nagy az arcod. Bezzeg te az Intercontinentalban éjszakázol! Ugyanazon a nyamvadt kartonon nyomod az aluljáróban, mint mi. Ha ilyan okos vagy, miért nem a részvényeidet számolgatod a budai villádban?
– A szittyó miatt. Elszittyózgattam a szép életem. Szürcsi-szürcsi, a hangulat kedviért, meg ha ideges voltam. Aztán egyre többször voltam ideges. És ráittam. Megnyugodtam. De csak a következő pohárig. Kellettek az új nyugikortyok. Aztán kitelt a becsület.
– Ezt nézd, Menyus, micsoda maca! Mikor voltál nővel utoljára? Ne mondd, hogy nem ágaskodik! Micsoda domborzati térkép, elsülök!
– Mutassad, Gazsi, ki van ez párnázva elöl-hátul, nem zuhannál keményre, bárhol kapnád el, az tuti!
– Oké, Boldi, nem rossz, de lett volna ilyen nőd, tudnád, hogy nem nagy szám. Hamar beleunsz.
– Ja, mert neked volt, mi, Menyus? Meséljél öreganyádnak, hallod?
Mi a számítógép? A legfigyelemreméltóbb eszköz, amit valaha feltaláltunk: olyan, mint egy bicikli az agyunk számára.
Steve Jobs
– Nem ismersz, öcskös, azért szellőzteted a fejedet fölösleges dumával. A b nejem most is kábé így néz ki. Csak picit ereszkedett már itt-ott, mert hát nem húszas. Meg a két gyerekünket is kihordta. De még mindig bitang jó bőr. Csak szíve nincsen, ember, gyárilag hagyták ki belőle. Hozzá képest a jardok mind csupa Teréz anya. Nem is köszön nekem! A saját férjének! Őnagysága… Az Infiniti a formás segge alatt még mindig az én pénzemből van. Csak elperelte, a gyerekek láthatását megvonatta. Nem illek a világába. Jó, én játszottam el. A piához jött a játék. Tudod, milyen egy kaszinó belülről? Filmekből max. Ha több az eszem, ma is csak annyit látnátok engem, amíg az autó ablakát lehajtom és egy kis aprót szórok a poharatokba. A kaszinóban jó játék, rulett, félkarú, póker, imádtam. De még jobb, hogy lehet arcoskodni, senki sem ugat le! Lehetsz a súlyosan leghülyébb, ha rajtad az Armani meg a drága óra, hajlonganak előtted. Tálcán hozzák a drága italt, csöcsös nők gyújtják kiskosztümben a szivarodat. És észvesztően mosolyognak, kikenve a szájuk csillogóra, mintha egyfolytában nyalogatnák, meg is kaphatod őket. Neked megvan, ami nekik hiányzik. Király vagy, ezt érzed. Ha az asztal közepére szarnál, akkor is király lennél. Letisztogatnák alázatosan, és menne tovább a játék. Pont ezért nem szarsz az asztal közepére. Mert megtehetnéd. Értitek?
Azok aránya, akik 2019-ben egy hét nyaralást sem engedhettek meg maguknak. (Forrás: Eurostat)
– Na és hova szarsz, ha nagyon kell?
– Van ott vécé, olyan hófehér, hogy ehetnél róla. Belépsz, és minden csupa illat, mintha az uraságok virágboltot kakálnának.
– Menyus bácsi meséi… Hiszi, aki akarja. Csóró gizda vagy, mint mi mind, csak jár a csókos szád.
– Mikor lesz már a perspektívátok tágasabb? Bármelyiktek lehetne király, csak azt hiszitek, hogy nem. A fejetekben van a dolog elakadva. Kapnátok egy fogsort meg elegáns cuccokat, anyátok se ismerne rátok. Már ha van.
– Hé, fiúk, hírt hozok!
– Mi a gurítás, kicsi?
– A boltos kiscsajra, arra a jó fejre emlékeztek?
– Aki bekapta a legyet? Nem láttam egy ideje. Rendes nő, mindig adott valamit pluszba. Kenyeret, húst, sajtot. Megszívhatta volna, ha lebukik. Biztos lepittyentette mint a sajátját. Ritka az ilyen. Aranyba kéne foglalni.
– Fia született, kicsi angyal, el kéne mennünk, vinni valamit!
– Boltban dolgozik, tuti van mindenük. De biztos örülne. Csupaszív csaj.
– Hé, koszosok, akkor viszont irány a szálló! Megfürdünk, szerzünk új ruhát, ne ijesszünk rá arra a csöppségre! Mikor láttál ilyen kicsit utoljára, Menyus?
– Mikor a két kamaszom született. Az se tegnap volt, édes istenem. Viszek egy doboz cigit, legyen mit füstölniük.
– Biztos jó ötlet az, te?
– Majd elszívja az apa, ha neki nem szabad.
– Ezt viszem neki, nézd: aranyóra. Eredeti utánzat.
– Én meg egy kézkrémet találtam a múltkor. Originálva van, ki se bontottam. Biztos fain. Én meg mit kezdjek vele?
– Micsoda kincses hátizsákok! Van itt minden. Ki kér egy korty Papaborát? Kell az erő. Aztán irány a szálló. Hatalmas királyok leszünk! Ilyet nem látott a világ!
Író, költő, műfordító, fotós, tanár. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált, majd 17 évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Több mint 30 kötete jelent meg. Felnőtt és gyerekkönyveket, drámákat, verseket ír, fordít, illetve rendszeresen publikál különböző folyóiratokban is. Munkásságát számos díjjal elismerték már. Fotó: Valuska Gábor
A mélyszegénység és a digitális leszakadás a szememben ugyanannak a problémakörnek a részei, hiszen a szegénység a legfőbb oka annak, ha valaki nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Városi emberként pedig a legszembetűnőbb dolog számomra a légszennyezés és a szemetelés - ezek egyszerűen mindenhol szembe jönnek.
