Fiatal koromban tévéshopok slágerterméke volt
a parabolaantenna-külsejű,
ám értelemszerűen csak a hazai adók vételére képes
kültéri antenna.
A szomszéd irigységét kiváltotta az is.
Nem tudom, árulnak még olyat?
Hány tárgya lehetett a szépapámnak?
Volt-e ünneplője?
Váltóruha nélkül nehéz az emberi külsőt megtartani.
Pedig az a legfontosabb.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok,
hogy rendszeresen hajléktalannak néznek,
amiért gyerekkorom óta Old Shatterhand öltözködési tanácsait követem:
szép ruhában a Vadnyugaton zöldfülűnek könyvelnek el.
Plusz alkoholos eredetű püffedtség, erős homlokeresz és szakáll.
Ha pénzről van szó, az emberi magatartás normális törvényei szabadságra mennek.
John Steinbeck
A mentősök meg is vertek,
amikor részegen elütött az au
t
ó.
Nem állt meg intésemre a Dózsa György úti forgalom.
Pedig hogy lobogott bennem a tűz!
Bezzeg ha öltöny-nyakkendőben lettem volna
– megértettem Petrit! –,
vagy legalább van rajtam egy nyomorult Rolex.
Legyen olyan drága, hogy ne merjék ellopni.
Vagy olyan ócska, hogy ne is akarják.
Hordj aranyláncot, amivel kifizetheted
az ismeretlent, aki felnyalábol majd az út mellől.
Akarsz még beszélni? –
kérdezte az, amelyik ütött,
nem mindenkit hat meg a szókincs, amivel jelzem, hova tartozom.
Meg lehet érteni őket is,
tudod te, egy este hány olyat szednek össze, mint én?
Emiatt nem érnek ki a fontos esetekhez.
Odaszaladt hozzám egy kislány egyszer a Rákóczi úton,
valamit hadart, és a kezembe nyomott egy kétszázast,
távolabbról rám mosolygott a nagymamája is.
A kutyának.
Pedig ha valami, pont Flop outfitje
leplezi le azonnal hipszterségemet.
Ijedten utasítottam vissza a pénzt.
Utólag már – de olyankor az ember nem gondolkodik.
Nem vártam következő hetest.
Kíméletlenül kíváncsi voltam kétmegállónyi zavarukra.
Az is az én feladatom volt, hogy eloszlassam.
Azt azért nehezen bocsájtanám meg magamnak,
ha emiatt a tervezettnél korábban szálltak volna le.
Megdicsértem Flopot,
aztán kinéztem az ablakon,
vagy magam elé tartottam egy könyvet,
várt egy budai szuterén.
A szombatot nem lehet kikerülni.
Leül veled szembe a részeg a négyes-hatoson,
elmondja az életfilozófiáját és a térdedre csap:
Igazam van, bátya?
Vagy cigányozik, vagy cigány.
Leszáll, jön a következő.
Érdekeseket mondott előbb a barátod.
Nem költök ruhára, örökölni szoktam,
de annyit, hogy nem győzöm továbbadni a máltaiaknak.
Erős az én szociális hálóm, sokat barátkoztam valaha.
Utálnak kidobni, kapóra jövök.
Nem illenek össze.
Egyik sem pontosan az én méretem.
Valami hibája mindegyiknek van,
valaki már valamiért megunta egyszer a viselésüket.
Az UNICEF adatai szerint nagyjából 3 milliárd ember nem rendelkezik olyan eszközzel az otthonában, amivel kezet tudna mosni. (Forrás: Telex)
Mondhatod, hogy lusta vagyok,
de a lustaságommal jót teszek a Földnek,
mert én az otthoni ruhát nem mosom, hanem szellőztetem,
ahogy a kollégiumban tanultam.
Kiteregetem a szennyest.
Szanaszét hagyom, de rendszer szerint.
Néznek is nagyokat a boltban,
amikor előveszem a tízezreseket,
és mielőtt magamra pillantanék, már tudom,
hogy megint elfelejtettem átöltözni,
nem becsülöm a külvilágot semmire.
Tizenöt év után jelentkezett 42 című verseskötetével 2017-ben, amivel Libri irodalmi díjra jelölték. Két évvel később jelent meg Nem a sajátod című kötete. Fotó: Máté Péter/Jelenkor Kiadó
Törekszem arra, hogy megmutassam, milyen állapotban van a mai Magyarország: az ízlés, a morál, a jövőképek és a lehetőségek szempontjából. Döbbenetes, hogy milyen fokú a szegénység és a kilátástalanság, és hogyan dehumanizálják vagy kriminalizálják a szegényeket.
1 / 2 / 3
A város és a környezet viszonyát vizsgáltam. Pontosabban azt, hogyan csempésszük vissza a természetet a városba, ebbe a mesterséges környezetbe. Ezenkívül a hajléktalanok lakhelyeiről készítettem sorozatot: egy kartonpapír a járdán, egy pokróc esővédett helyen, a pályaudvarok mellett. Tehát a hiányt és a jelenlétet.
4
