Húzz el innen, cica! Végignéztek ezen a padon.
Túl sokan is. Végére értek az észnek,
és csak egy focipálya volt,
ami a fejükben elnyúlt.
Fejecskéjükben.
Így rázkódtak az elnyűtt rongyok mögött.
Holnaptól maszkfelismerő iskolát nyitok.
Ahol ráncaink fordulnak csak egymás felé.
A szembenézés rizikója: ahogy átkaparunk
egy másik arcba. Mintha jég alá, téli halak közé.
Padon alszol majd a fehér évszakban, és
nem ismernek rád. Galamb voltál régen.
Most mit lesel madárszemeiddel?
Nem tétlenkedtél. Mindig is ment a lélekcsipkedés,
csipegetés. Szárnyasom vagy. A hízóm.
Komputer, mobiltelefon, internet stb. Ez a bolygó már rég nem olyan, mint amilyennek az átlagember képzeli. Ez egy energia, anyag és információáramoktól övezett valami, ami teljesen különbözik minden eddigi világtól, amiben eddig éltünk.
Csányi Vilmos
De rajtavesztesz, ha ellenem fogadsz.
Kifacsarlak, jó leszel rongynak az arcom elé.
A hajad meg pemzlinek.
Égboltot festek vele, meg térelemet. Fákat.
Üdv itthon. Szmogország lakója, rohadt vagy.
A bérházak kiharapták a zöldeket. Mérgezett
víz áztat el tavasszal. Lopnak neked valamit,
lopnak egy raklappal, ez most nem ital,
valami erősebb. Egyenest a véráramba.
Fekete fóliák és ragasztók alatt lüktet még valami.
Élő közvetítés a közép-európai paradicsom-
madár szívéből.
Egy arc rágott széle, csapdák földje felől
érkezel, léghajón. Lassú az ereszkedés,
félek, hogy becsapódsz.
Ketten leszünk kevesen.
Honnan ez a rángó megalázkodás?
Melyik dédapádtól loptad tikjeid?
Elfojtásban és függésben:
homlokod mögül kikopnak a terek,
a nullák és az egyesek.
Azt hiszed, hős vagy. De csak unalomig
ismételsz egy régen hallott mondatot.
Nincs benned kérdőjel, refrénbajnok.
Légy megnyerő, egy képzelt világban
haladsz dobozról dobozra.
Kockákból összerakott otthonosság, keleti presszó,
falat kenyér, porcos valóság, indokok és indokok.
Befoltoznám a sebed, de valaki ellopta
a varrókészletet. Enyves egy város, ragad.
Kikopogsz halott szemed mögül?
Nem vagyok én sírrabló. Hagylak pihenni.
Beköltözöm én is egy kockába, komfortos
vonaglás, évtizedes rutinok.
Lessük, a daganatok hogyan fejlődnek belül.
Gömbök a túlvilágról, elnehezítenek. Maradj
mégis pár évet még
ezen a lappangó padon,
velem.
Költő, író, színháztörténész. Az ELTE oktatója, a Kölni Egyetem Humboldt-ösztöndíjas kutatója. 2017-ben jelent meg Bábhasadás című verseskötete. Fotó: Valuska Gábor
Valami furcsa statikusság a lépcsőn félúton felfelé elhúzta jobbra a tekintetem, de időm nem volt felfogni, mi történik, már a szemem előtt volt a gép, és exponáltam. Ahogy érkeztem, úgy tűntem is el. Szerintem az igazi streetfotó varázsa abban rejlik, hogy felbukkan a semmiből, és azonnal szertefoszlik. Hogy tényleg megvolt-e, azt magam sem tudom.
1
A mélyszegénység és a digitális leszakadás a szememben ugyanannak a problémakörnek a részei, hiszen a szegénység a legfőbb oka annak, ha valaki nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Városi emberként pedig a legszembetűnőbb dolog számomra a légszennyezés és a szemetelés - ezek egyszerűen mindenhol szembe jönnek.
2
Törekszem arra, hogy megmutassam, milyen állapotban van a mai Magyarország: az ízlés, a morál, a jövőképek és a lehetőségek szempontjából. Döbbenetes, hogy milyen fokú a szegénység és a kilátástalanság, és hogyan dehumanizálják vagy kriminalizálják a szegényeket.
3
