Létezik ennek egy olyan verziója, ahol
egyszerűen csak visszaváltoztál rókává,
mint a mesében, a tuják között állva,
a hátsó kertben, a tűzfal előtt, remegve,
sápadtan, csukott szemmel, hófehér, kilenc-
farkú rókává, aztán eltűntél, én maradtam
csak itt az orgonabokor mögött, és a szellemek.
És létezik ennek egy olyan verziója is,
ahol nem boncoltak fel, nem vágtak szét,
nem csatolták el koromhajad, nem
államosították szemed vizeit, nem gyújtották
fel latrok kies melledet, szíved
elárasztott termeibe nem úszott be ellenséges
búvár, sóhajaid nem vitték magukra tetoválva
külországba menekültükben, véred nem
egy sípoló trolibuszban ülve kering a városban
körbe, szétszóródott fogaid nem a csillagok.
Nem mi használjuk a kütyüinket, hanem azok minket. Úgy élünk, ahogy parancsolnak nekünk.
Vekerdy Tamás
És persze, létezik, hogyne létezne az a verzió,
ahol egy idegen űrhajó elrabolt a hullaházból,
feltámasztottak, mert ők tényleg megtehették,
mire az Aldebaranhoz értetek, egészségesebb
voltál, mint valaha, és most okosan és komolyan
intonálva, ahogy mindig, idegen bolygók nyelvét
beszéled, gondolattal mozgatsz, csillagködökhöz
utazol, és neonfényű szobádban, hatszázezer
fényévre innen, hallgatod a szférák zenéjét,
amit ízléstelennek találsz.
Egy magas szintű gépi intelligencia megjelenése a megkérdezettek amerikaiak 34%-a szerint negatív, 27%-a szerint pedig pozitív következményekkel járna emberiségre nézve. (Forrás: Statista)
Hajnalonta arra ébredek, hogy muszáj írnom a
tigrisekről, amíg még lehet. Ők állják körbe az ágyam,
csíkjaik között rejtőszínekben lejárt életek.
Tekintetükben tekintetek. Nincs egy rendes ruhám,
amiben eltemethetnétek, mondom, de nem baj.
Szeretnék tőletek megijedni direkt, de már félni se,
nem. Ülök félálomban a nevetéssel kipótolt
semmiben. Elindulnak kifelé, és nem bocsátanak
meg soha, nem bocsátanak meg, tudom – ők ilyenek.
Létezik egy olyan is, ahol túlélted.
Meggyógyultál valahogy. Hallgattál az orvosokra.
Mostanában kezdesz el megöregedni. Néha írsz,
miért nem hívlak. Nem vagyunk jóban.
Nem lenne történet. Élnél, és az érdektelen.
Lehetnél ez a picit túlsúlyos, virágos fürdőruhás nő,
aki itt alszik arrébb a homokon, a haja ősz,
szemüvege lecsúszott, mindjárt elviszi a könyvét
a féltékeny kórust éneklő dagály. Úgy képzelem.
Azt mutathattam meg, hogyan hat a környezetszennyezés közvetlenül a mindennapokban. A digitalizáció témájában a modern kor "digitális" jelenségeinek a hagyományos szokásoktól való eltérését állítottam pellengérre, ezzel is tükröt mutatva napjaink fogyasztói társadalmának.
