Amikor egy sztár memoárját vesszük a kezünkbe, valószínűleg sejtjük, hogy minimális annak esélye, hogy azt valóban az az ember írta. Nehezen képzeljük el, hogy Harry herceg könyvírással töltötte volna a szabadidejét, vagy Michelle Obama maga vetette volna papírra életének történetét. Láthatatlan szerződés ez a kötet mögött álló stáb és az olvasó között: megegyeznek a tartalom valódiságáról, de az olvasó nem várja el, hogy azt tényleg kedvenc színésze/énekese/politikusa/sportolója írta meg több száz oldalon keresztül. Még úgy sem, hogy a borítón ott virít nagyban a „szerző” neve.
Ilyen esetekben sokszor szellemírót alkalmaznak. Van, hogy nyílt lapokkal játszanak a felek az olvasó előtt, és megemlítik a szellemíró nevét, de van, hogy teljesen háttérbe szorul a kiléte. Életrajzi könyvek esetében ez egy többé-kevésbé elfogadott eljárás, de az elmúlt néhány évben a hírességek nemcsak a smink- vagy ruhaiparból akarnak hasítani, hanem egyre többen szállnak be a könyvbizniszbe is.
Tom Hanks, Millie Bobby Brown, Ethan Hawke, Richard Osman, valamint Kendall és Kylie Jenner is felcsapott már regényírónak, gyerekkönyvet pedig már Jamie Oliver is írt. Vannak köztük valóban tehetséges írók, akik kiválóan megoldják maguk ezt a feladatot, de sokan kérik szellemíró segítségét, és ők csak a könyv alapötletét adják.
A sztároknak üzent a brit szerzők legnagyobb szakszervezete.
Tovább olvasokMíg egy életrajzi könyv esetében nem annyira érdekes, ki írja, mert a történet a fontos, a regények esetében bármennyire vigyen magával is a történet, az olvasmányélményhez és a könyv minőségéhez rengeteget hozzátesz, hogy a szerző hogyan ír: milyen nyelvet talált, hogyan szólal meg az elbeszélő, milyen képeket, motívumokat használ. Ha mindezt a munkát egy szellemíró végzi el, felmerül a kérdés, hogy
mennyire etikus ezt egy olyan személynek tulajdonítani, aki bár arcával jó eséllyel biztosíték a bestseller listák élére kerüléshez, mégsem írt egy betűt sem a kötetbe.
„Kevés olyan ember van, aki képes magától megírni egy könyvet, és csak egy szerkesztő segítségére szorul. Legyenek híresek vagy sem, az emberek többsége egy csapat nélkül nem tud egy bestseller regényt megírni” – hívta fel a figyelmet a The Guardiannak Shannon Kyle szellemíró.
De etikus-e idegen tollakkal ékeskedni? Kyle szerint ez egy háromszereplős egyenlet: ott van a szellemíró, a szerző és az olvasó. A szellemíró és a szerző számára ez egy üzlet, egyik eladja a tudását, a másik megveszi, de hogy az olvasóval tisztességtelenül bánnak-e ez idő alatt, arra nincs egyértelmű válasz.
Végre felkerülni a bestseller listára
A Vulture olyanokat szólaltatott meg, akik közelről ismerik ezt a folyamatot. Az egyik nyilatkozó több mint 30 köteten dolgozott már, van köztük saját néven futó írás, szépirodalom, non-fiction, szellemírója volt egy valóságshow-szereplőnek és egy tinisorozat sztárjának regényén is dolgozott már.
Azt mesélte, a reality szereplő számára a könyv pusztán egy üzleti lehetőséget jelentett. Nem sok köze volt a könyvek világához, de a stábja jól ráérzett, hogy ha valamihez a nevét adja, abból sikerkönyv születhet. Telefonon beszélték át a cselekmény vázlatát és a könyv célját, majd néhány hét múlva elküldte neki a könyv első vázlatát, amin csak minimális változtatásokat kért.
A könyv négy hétig vezette a New York Times bestseller listáját. „A negyvenes éveimben írtam, egész karrierem alatt vágytam rá, hogy felkerüljek a bestseller listára. Egyedül ezt nem tudtam elérni, de vele sikerült.
Nem szerepelt a nevem a borítón, de engem ez nem érdekelt. Tudtam, hogy én írtam, és az emberek azért veszik, mert szeretik
– magyarázta.
Nem hiszi, hogy saját kötettel lehetett-e volna valaha közönségkedvenc.
Egy új világ nyílik meg előttük
„Gyakran úgy érzem, nem is az én könyvem, mert az ő ötleteiből állt össze” – mondta egy másik szellemíró, aki egy hivatásos táncosnak írt regényt. Náluk már az elején tiszta volt, hogy a híresség meg akarja említeni a nevét, mert nem szeretné, ha az övé lenne az érdem.
Szerinte a szellemírók nem érzik megsértve magukat, amiért másokat építenek a munkájukkal. Sőt. Egy új világ nyílik meg előttük, könyvturnékra járhatnak, beleleshetnek a marketingkampányba, csupa olyan dolgokban vehetnek részt, amik sokkal könnyebben elérhetőek egy sztárral az ember oldalán.
Jó esetben. Van ugyanis olyan is, amikor annyira kedvezőtlen feltételeket kínálnak a szellemírónak, hogy nem sikerül a közös munka. Például A-listás szupersztárok potom pénzért szeretnének készre írt könyvet kapni. Keserűen figyeli ezt a folyamatot egy ügynök is:
szerinte a könyvkiadásnak ez az oldala pusztán biznisz.
Nem az irodalomról szól, hanem kizárólag a pénzről és az eladási számokról.
Hol van az olvasó?
De érdekli-e az olvasókat, hogy ki írta a könyvet, amit a kezükben tartanak?
Katharine Reeve, az angliai Ruskin Egyetem oktatója szerint az olvasók nem kíváncsiak a bonyolult szerkesztési és a kiadói folyamatok részleteire. A The Guardian cikke szerint Ayisha Malik szellemíró is úgy látja, hogy mellékessé válhat a valódi író kérdése, ha a könyvet élvezettel olvassák, de azt is elismeri, hogy nem biztos, hogy az olvasók eltűrik a hazugságot.
„Az egész folyamat velejárója a megtévesztés, különösen egy olyan korban, amikor a szerző ugyanolyan fontos lett, mint a szöveg. Amikor egy szerző arról a könyvről beszél, amit elvileg ő írt, lényegében hazudik a közönségnek. És azt hiszem, hogy az emberek nem szeretik a hazugságot” – érvelt.
Az biztos, hogy a hírességeknek most trendi a könyvbiznisz, és úgy tűnik, hogy igény is van rájuk, hiszen van, aki megvegye őket.
Nyitókép: Simon Eszter/Könyves Magazin
