A Kvartal online magazinban megjelent cikkhez Lapo Lappin újságíró Läckberg regényeit egy olyan adatfeldolgozón futtatta keresztül, amely megszámolja a szövegben előforduló leggyakoribb szavakat, statisztikát készít, majd az eredményeket diagramba állítja össze.
Az eszköz stílusbeli következetességet talált az író szülővárosában, Fjällbackában játszódó krimikben, amelyek megalapozták Läckberg hírnevét. Bosszúálló thrillereinek újabb sorozatában azonban nem látható ez a következetesség és egységesség. A Kvartal újságírója Svédország nyolc legkelendőbb krimiírójának könyveit táplálta be egy másik, törvényszéken is használt nyelvészeti eszközbe, a JGAAP-ba – ugyanabba a mesterséges intelligencia által vezérelt programba, amely 2013-ban felfedte, hogy J.K. Rowling a Kakukkszó című krimi szerzője Robert Galbraith álnéven.
A program jelentős hasonlóságot mutatott ki Läckberg Az aranykalitka (2019) és az Ezüstszárnyak (2020) című bosszúregényeinek stílusa, valamint Pascal Engman krimiíró (aki Läckberg szerkesztőjeként dolgozott a Forum kiadónál) munkáinak stílusa között. Sőt, a 2021-es Kvinnor utan nåd (Nők irgalom nélkül) című regény esetében a program Engmant jelölte meg egyedüli szerzőként.
”Az adatelemzés általános következtetése alátámasztja a szellemíró-elméletet” – állítja a Kvartalban megjelent cikk, melyet a Läckberg által használt szellemírókról szóló pletykák előztek meg. A találgatásokat Håkan Lindgren 2021-es regénye tüzelte, amelyben a fiktív krimikirálynő, Milli Månsson egy másik regényíróval íratja meg a műveit.
A vádakkal szembesülve Läckberg korábban kitartott amellett, hogy Engman csak a szerkesztőjeként dolgozott, „és nem több annál”. Mivel azonban a vádak múlt héten a svéd címlapokra kerültek, a regényírónő az Instagramon azt sugallta, hogy a munkásságával kapcsolatos nyomozást az irodalmi sznobizmus szülte. „Azt mondják, nem vagyok elég jó stílusú író, ezért nem érdemlem meg a sikeremet és a sok olvasót” – írta szerdai bejegyzésében. „Ami hiányzik ebből az egyenletből, az az, hogy egy írónak mindenekelőtt mesemondónak kell lennie!”
Egy korábbi bejegyzésében azt írta: „Sokszor nyíltan és nyilvánosan dicsértem Pascalt, amiért segített olyan módon írni, ami új volt számomra”, mondván, szüksége volt Engman segítségére, hogy új hangot találjon új sorozatához. Hozzászólása azonban nem cáfolta közvetlenül az AI program megállapításait, és kiadója nem válaszolt arra a kérdésre, hogy kategorikusan kizárta-e, hogy Läckberg szellemírót használt a könyveihez.
A magazin állításai azonban széleskörű vitát indítottak el arról, hogy a svéd kiadó hogyan kezeli külföldön is rendkívül sikeres íróját. Egyes kritikusok szerint a skandináv krimi iránti óriási globális kereslet azt is jelenti, hogy az olvasók nem várhatják el reálisan, hogy minden szót a borítón megnevezett szerző írjon.
A Bookline havi sikerlistáján májusban kilencedik volt, de az aktuális heti összesítésben már hatodik a norvég Jo Nesbø legújabb regénye, a Vérhold, és szintén a top 40-ben van Yrsa Sigurdardóttir Csend című krimije. Talán ebből is látható, hogy hazánkban (és egyébként szerte a világon) mennyire sikeres az a zsáner, melyet skandináv kriminek, esetleg nordic noirnak neveznünk. Ennek a népszerűségnek az okait próbáltuk pontokba szedni.
„Ha megveszek egy könyvet egy bizonyos szerzőtől, akkor azt akarom, hogy azt a szerző írja” – mondta Lasse Winkler újságíró a Sveriges Radionak. „Természetesen a könyv olvasásának élménye enélkül is lehet ugyanolyan izgalmas, sőt talán még izgalmasabb is. De fogyasztóként elvárok valamit, mert ezzel a szerzővel van kapcsolatom. Ez egy etikai kérdés.”
Az irodalmi együttműködések az utóbbi években egyre inkább elfogadottá váltak a krimiírásban. Stieg Larssonnak, A tetovált lány írójának 2004-es halála óta például az ő Millennium-sorozatát David Lagercrantz és Karin Smirnoff krimiírók folytatják. Az amerikai bestseller író, James Patterson pedig rendszeresen együttműködik más írókkal, hogy évente több könyvet is piacra dobhasson.
A Kvartal szerint a különbség az, hogy ezek a könyvek feltüntetik a társszerzők neveit. „James Patterson például nagyon nyitott azzal kapcsolatban, hogy ő írja a cselekményt, és más szerzők írják a szavakat" - mondta. „Látom is ennek a megközelítésnek az előnyeit. De ha egy szerző pusztán egy köszönetet ír a szellemírójának a könyve hátulján, az nekem hamisnak tűnik.”
Forrás: The Guardian
