„Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel” – írtuk kritikánkban a rendező helyett sokkal inkább Rákay Philip 6 milliárd forintos produkciójaként emlegetett Most vagy soha! című filmről.

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

Tovább olvasok

Petőfis sztori, ami legalább megpróbált film lenni

A Széchenyi-díjas Hermann Róbert hétfőn posztolt a Facebookon arról, hogy látta a Most vagy sohát, az Index pedig ennek apropóján kereste meg a történészt, aki készségesen elmondta a véleményét a filmről.

Első lépésként mindjárt össze is vetette a szintén közpénzből forgott Aranybullával, és elmondta, hogy a Most vagy soha! legalább megpróbált film lenni, „amit az Aranybulláról aligha mondhatunk el”. 

Ezzel együtt a Petőfi-film egy

XIX. századi népszínmű, egy hollywoodi blockbuster és egy ötvenes évekbeli szovjet partizánfilm sajátos hibridje.

A történész szerint nem elvárható, hogy mint ilyen, a film csak a színtiszta tényeknél maradjon, és példaként felhozza Tarantino Becstelen brigantykját, ami vállaltan egy teljesen alternatív történelmet mesél el. A Most vagy soha! viszont „csak egy szerencsétlen öszvér lett, mert az alkotók nem tudták eldönteni, melyik utat válasszák.”

Történelemhamisítás 1.0

Folytatva a fenti gondolatot, Hermann rámutat, hány olyan ponton tér el a film a valóságtól, aminek cselekményformáló súlya is van:

1. „Már a film eleje egy ordas nagy hamisítás, mármint az a rész, amikor március 14-én az osztrák katonaság szétver valamilyen gyűlést. A valóságban senki sem vert szét semmit, az Ellenzéki Kör esti gyűlése befejeztével a résztvevők szépen hazamentek. Talán a hatósági erőszak utalás akart lenni 2006 októberére? Nem tudjuk…”
2. A történész szerint értelmezhetetlen a film németellenes hangulata, hiszen akkoriban Pest és Buda legalább annyira volt német város, mint magyar, sőt.
3. Az is hamis, amikor Petőfiék a magyar nyelv bevezetését követelik, hiszen az ország hivatalos nyelve 1844 óta magyar volt, a reformkor jelentős és forradalom nélkül elért eredményeként.
4. És nem Táncsicsot szabadították ki a várból, a történész szerint ugyanis azt már egy gimnazista is tudja, hogy az író csak március 15. után változtatta Stancsicsról vagy Sztancsicsról a nevét Táncsicsra. Petőfi naplója is Stancsicsként emlegeti.
5. Zichy Ferenc, a Helytartótanács alelnöke pedig már akkor felszólította Lederert Stancsics szabadon engedésére, amikor a tömeg éppen csak elkezdett átvonulni a hajóhídon. A filmben látottakkal ellentétben Lederer annyira nem volt jól tájékozott, hogy még március 16-án sem tudta pontosan lejelenteni az Udvari Haditanácsnak a 12 pont szövegét, annak ellenére, hogy azt már az előző napon kinyomtatták németül is több száz vagy ezer példányban. 
6. A filmben Haynaunak maszkírozott Lederer a valóságban borotvált arcú volt, és annyira nem tekintették felelősnek a forradalomért, hogy „1848. június 16-án a legmagasabb tábornoki rangban, tábornagyként nyugalmazták”.

Petőfi Sándorról, a tojásspekulánsokról és Vorosilov marsallról szóltak a hírek 1948. március 15-én

Kik, mit és hogyan írtak az újságokba a szabadságharc százéves évfordulóján?

Tovább olvasok

Ilyen, amikor nincs történész szakértője egy filmnek?

A stáblistán legalábbis egyetlen történész neve sem olvasható szakértői minőségben, állítja Hermann, csupán az ő neve a Külön köszönet részben, ami szerinte talán egy néhány éve Rákay Philippel folytatott beszélgetés nyomán kerülhetett oda.

A fenti hibalista ráadásul korántsem teljes, hiszen számos, laikusként apróságnak tűnő tévedés is van a filmben, például, hogy

• 1848-ban még nem létezett személyi azonosító okmány,
• az osztrák lovas katonák gyalogsági egyenruhában lovagolnak, 
• a titkos ügynök Farkasch nem adhatott volna utasítást a rendőröknek
• úgy általában több dolog sem stimmel a fegyverkezeléssel.

A történész az apróságokról is másként vélekedik: „Ezek csak a súlyos történelmi hibák, amelyeknek a felsorolásával nem oda akarok kilyukadni, hogy nem alkothattak volna egy fikciós kalandfilmet a szerzők. Dehogynem, természetesen alkothattak volna. No de akkor is illett volna legalább megpróbálni korhűnek és hitelesnek maradni. Ez viszont nem sikerült, és ezért helyenként átmegy önmaga paródiájába a mozi. Ezek csak a történészi észrevételek, és akkor még nem is érintettük a film esztétikai vonatkozásait…”

A történész teljes listáját itt találod.

Nyitókép: Szendrey Júlia (Mosolygó Sára) és Petőfi Sándor (Berettyán Nándor). Forrás: Forum Hungary