Tarantino kilencévesen járt először fekete moziban, ahol együtt kiabált a nézőkkel a vászonnak

Tarantino kilencévesen járt először fekete moziban, ahol együtt kiabált a nézőkkel a vászonnak

A Cinema Speculation mélyen személyes vallomás a mozi szenvedélyes szeretetéről - kihagyhatatlan olvasmány nemcsak Tarantino rajongóinak, de általában a filmek szerelmeseinek. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2023. október 28. |
Quentin Tarantino
Cinema Speculation
Ford. Sepsi László, lektor Varró Attila, Helikon, 2023, 400 oldal
-

Quentin Tarantino régóta várt könyve ékes bizonyítéka annak, amit a világszerte elismert rendező nyilatkozatai és a vele készült interjúk alapján már eddig is sejthettünk: Hollywood örökifjú fenegyereke nem csupán napjaink amerikai filmművészetének zseniális alkotója, de a filmek egyik legélesebb szemű nézője, kritikusa és csodálója is. Ebben a hatalmas filmtörténeti ismeretanyagot megmozgató, mégis mindvégig olvasmányos könyvben Tarantino meghatározó gyerekkori moziélményeiből kiindulva vizsgálja a '70-es évek amerikai filmtermésének számára legérdekesebb darabjait, megkerülhetetlen klasszikusokat és már-már elfeledett B kategóriás gyöngyszemeket egyaránt. Magával ragadóan laza stílus és irigylésre méltó profizmus - Tarantino sajátos kor- és életrajzzá összeálló elmélkedéseinek ugyanazok az ismérvei, mint utánozhatatlan filmjeinek.

Quentin Tarantino: Cinema Speculation (részlet)

Fordította Sepsi László

Szaklektor Varró Attila

Ebben az időszakban anyám egy Reggie nevű profi amerikai focistával járt. És hogy Reggie szerezzen nála pár jó pontot, velem is akart némi időt tölteni.

Mivel focista volt, megkérdezte anyámat: – Quentin szereti a focit?

– Nem, a filmeket szereti – felelte anyám.

Mit ad isten, Reggie is szerette a filmeket. És mint kiderült, látott minden egyes moziba került blaxploitationt. Úgyhogy szombat délután Reggie (akivel addig nem is találkoztam) beugrott hozzánk, felvett és elvitt moziba, egy olyan városrészbe, ahol korábban sosem jártam. Voltam a nagy mozis kerületekben Hollywoodban és Westwoodban, de ez nem hasonlított rájuk. Ezen a mozisoron az utca mindkét oldalán hatalmas moziépületek álltak, nagyjából nyolc háztömbön keresztül (idősebb koromban leesett, hogy Reggie Los Angeles belvárosának színháznegyedébe vitt a Broadway Boulevardon, ahol olyan mozik üzemeltek, mint az Orpheum, a State, a Los Angeles, a Million Dollar Theatre és a Tower). A mozik nemcsak nagyok voltak, hatalmas előtetővel, de óriási (ránézésre hat méter magas) 

festett filmplakátok tornyosultak a bejáratuk felett.

És a hongkongi csihi-puhi klasszikus, A halál öt ujja és (furcsa módon) a My Fair Lady kivételével mind blaxploitation filmeket hirdetett. Filmeket, amelyeket nem láttam, de a tévéreklámokból (főleg a Soul Trainből) tudtam róluk, hallottam a promójukat a 1580 KDay-en – Los Angeles soul zenei rádióján –, vagy láttam az izgalmas és naturalista hirdetésüket a Los Angeles Times programajánló rovatában.

Már alkonyodott, és a mutatós, színes előtetőkön sorra felkapcsoltak a zizegő neonfények. Új barátom közölte velem, hogy bármelyik filmet választhatom (kivéve a My Fair Ladyt). Szombat este ebben az utcában a Hit Mant (A bérgyilkos) játszották Bernie Casey-vel (az Öld meg Cartert! fekete remake-jét) és a hamarosan klasszikussá váló The Macket (A strigó) Max Juliennel és Richard Pryorral.

– Mondjuk a The Mack? – kérdeztem.

Azt már láttam – világosított fel Reggie.

– Jó film? – kérdeztem.

– Szenzációs! – felelte Reggie. – És ha nagyon kíváncsi vagy a Mackre, megnézem veled, de válogass még.

Játszották még a Super Flyt, a Trouble Mant (Bajkeverő), a Cool Breeze-t (Hűvös szellő), ami az Aszfaltdzsungel fekete remake-je volt, valamint a Come Back Charleston Blue-t (Gyere vissza, Charleston Blue), a Cotton Comes to Harlem (Gyapot jön Harlembe) folytatását, de mindet láttam. Ám előző szerdán bemutatták a Broadwayn a blaxploitation szupersztár Jim Brown új filmjét, a Black Gunnt. Azon a héten gyakran láttam a tévéreklámjait, és nagyon izgalmasnak tűnt. Még arra is emlékszem, hogy a rádióreklámokban bemondták: Jim Brown elkapja a tahót, aki kinyírta a bratyót. 

Nos, egyértelmű volt, hogy Reggie a Black Gunnt akarja megnézni. Tekintve, mekkora műértő volt, nyilvánvalóan ez volt az egyetlen film, amit még nem látott. 

És az sem volt kérdés, hogy kurvára csípi Jim Brownt.

Megkérdeztem, kik a kedvenc színészei. Azt felelte, Jim Brown, Max Julien, Richard Roundtree, Charles Bronson, és Lee Van Cleef.

Megkérdezte, ki az én kedvenc színészem.

– Robert Preston – feleltem.

– Ki az a Robert Preston?

– A muzsikus! – (Akkoriban nagy rajongója voltam A muzsikusnak.)

Mivel ezen a szombat estén a vadonatúj Jim Brown-filmet vetítették, a jókora (nagyjából ezernégyszáz férőhelyes) nézőtér nem telt meg ugyan teljesen, de egyértelműen zsúfolt volt, érződött az izgatott várakozás.

Az enyém volt az egyetlen kis fehér pofi a közönség soraiban.

Ez volt az első film, amelyet egy (engem leszámítva) kizárólag feketék látogatta filmszínházban láttam egy feketék lakta környéken. 1972-t írtunk. 1976-ra már egyedül is eljártam a többnyire feketék látogatta moziba, a Carson Twin Cinemába a kaliforniai Carsonban, és bepótoltam a blaxploitation és kungfu klasszikusokat, amelyekről lemaradtam az évtized első felében (Coffy, The Mack, Foxy Brown, J.D.’s Revenge (J.D. bosszúja), Cooley High (Cooley Gimi), Cornbread, Earl and Me (Cornbread, Earl és én), The Watts Monster (A Watts-i szörny), A halál öt ujja, Hapkido, Tomboló ököl), illetve megnéztem az akkoriban mozikba került összes exploitation filmet. A nyolcvanas évek elejére visszataláltam a Broadway mozisorára, bár ekkorra a környéket már sokkal inkább mexikóiak lakták, mintsem feketék, és a 35 milliméteres kópiákat általában spanyolul feliratozták.

Illetve később a hetvenes években gyakran töltöttem a hétvégét Jackie-nél (ugye emlékeznek: anyám régi lakótársa), aki Comptonban élt. Ekkorra Jackie mintha a második anyám lett volna, a lánya, Nikki (aki négy évvel volt idősebb nálam) a nővérem, és Jackie fivére, Don (akit Big D-nek szólítottunk) pedig a nagybátyám.

És Nikki meg a barátnői gyakran elvittek moziba Comptonban, ahol láttam a Mahoganyt, a Let’s Do It Againt (Csináljuk újra), az A Piece of the Actiont (Egy kis akció) és az Adiós Amigót (de nemcsak fekete filmeket néztünk, láttuk az Airport ’75-öt és az Óvakodj a törpétőlt is). Nikki és az egyik barátnője szintén elvitt (tizennégy éves koromban) a Pussycat Theatre-be a Hollywood Boulevardon, hogy megnézzem az első pornófilmemet: a klasszikus duplavetítés, a Deep Throat (Mély torok) és a The Devil in Miss Jones (Az ördög bújt Miss Jonesba) nyolc évig volt műsoron ebben a moziban. (Nem értettük, mi ez a nagy felhajtás a Deep Throat körül. Viszont a The Devil in Miss Jonest elég jó filmnek tartottuk.)

Hogyan jutottam be tizennégy évesen?

Egyrészt elég magas voltam. Csak a vékony hangom árult volna el. Úgyhogy hagytam, hogy Nikki beszéljen.

Másrészt a mozi egész éjjel üzemelt, úgyhogy hajnali kettőkor mentünk. Nem hiszem, hogy egy nőtől, aki hajnali kettőkor vesz jegyet, megtagadnák a belépést a Pussycat Theatre-be.

Később, tizenhat évesen jegyszedői álláshoz jutottam a torrance-i Pussycat Theatre-ben.

De térjünk vissza Jim Brownhoz és a közös mozizásunkhoz Reggie-vel.

A Black Gunnt egy duplavetítésen adták a Tower Theatre-ben egy másik filmmel együtt. Valami amatőr, feketékről szóló szociodrámával, amelynek The Bus is Coming (Jön a busz) volt a címe.

Nagyjából negyvenöt perc volt hátra belőle, amikor megérkeztünk a terembe. Mint már szemléltettem, könnyen feltaláltam magam, ha kisgyerekként megterhelő filmeket kellett néznem felnőtt közönséggel. Ezerféle felnőtt közönség reakcióját láttam ezerféle filmre. És azt is átéltem, hogy milyen, amikor a nézők egy film ellen fordulnak, és kifütyülik (ez történt a Crown International filmjével, amely a The Young Graduates [Az ifjú végzősök] címet viselte). De olyat még nem tapasztaltam, ahogy a The Bus is Comingra reagáltak.

Kurvára utálták.

És a játékidő fennmaradó negyvenöt percében folyamatosan trágárságokat ordítottak a vászon felé. Életemben akkor hallottam először a „szopd szét a faszom!” kifejezést – az egyik nézőtársam üvöltötte oda valamelyik szereplőnek. Mivel még sosem éltem át hasonlót, eleinte nem tudtam, hogyan kezeljem. De a szereplőkhöz intézett sértések egyre mocskosabbak lettek, és a nézők mintha percről percre még mélységesebben utálták volna a filmet, és még viccesebb beszólásokkal illették. Végül elnevettem magam. És hamarosan erőt vett rajtam a röhögőgörcs. Biztos vagyok benne, hogy a reakcióm és a felszabadult röhécselésem a vékony kilencéves hangomon ugyanúgy mulattatta a focistát, mint ahogy engem mulattatott a közönség.

– Jól szórakozol, Q? – kérdezte Reggie.

– Olyan viccesek ezek a fickók! – mondtam, és nem a filmre értettem.

Reggie elmosolyodott, és a lapátkezével megveregette a vállam.

– Jó gyerek vagy, Q.

Ezután felbátorodtam, és én is becsatlakoztam. Úgyhogy kiáltottam valamit a vászonnak. Aztán gyorsan Reggie-re sandítottam, hogy ez oké volt-e. De Reggie csak nevetett rajta, hogy eléggé kiengedtem ahhoz, hogy beszálljak. Úgyhogy beszálltam, be én. Még az új kedvenc kifejezésemet is kipróbáltam: „Szopd szét a faszom!” Erre Reggie-ből és a körülöttünk ülő idősebb fickókból kitört a röhögés.

Hű! Micsoda este.

Pedig az éjszaka még épp csak elkezdődött.

Kapcsolódó cikkek
...
Podcast

Szabó Magda és Tolkien, Putyin és Tarantino - ezek voltak 2022 legjobb podcastjei

Készültek idén podcastsorozatok és önálló adások is, itt pedig csokorba gyűjtöttük a legjobbakat, hogy legyen mit hallgatnod, míg jövőre újra be nem vetjük magunkat a stúdióba.

...
Kritika

Tarantino Hollywood-regénye nem utánlövés, hanem egy végigpofázott szerelmeslevél a filmhez

Nem is Tarantino lenne, ha nem csavart volna ezen is egyet: a Volt egyszer egy Hollywood csak hellyel-közzel kapcsolódik a filmhez, ehelyett önálló műként mesél egy hollywoodi korszakváltásról. Lendületes, menő, agresszív, stílusos és lírai egyszerre, ez a hét könyve.

...
Hírek

Tarantino ezért nem támogatja anyagilag az anyját

Quentin Tarantino egy podcast-beszélgetésen árulta el, hogy soha egyetlen pennyvel sem támogatta az anyját – mindennek egy gyerekkori fogadalomhoz és a forgatókönyvíráshoz is köze van.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

...
Zöld

A hagyománytisztelet egy iszonyú gyorsan változó világban öngyilkos stratégia

Az ember vége, a természet esélye című új könyve apropóján Jordán Ferencet népességcsökkentésről, az ember rendmániájáról, visszavadításról, hibás fókuszról és a kötet zavarba ejtő címéről is kérdeztük. Interjú.

ADVENT
...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Rosszul végződő, abszurd és megbocsájtó mesék – 8 prózakötet karácsonyra

Három fiútestvér, három nemzedék, egy zombianyu és megannyi izgalmas sztori. Például családtörténetek és tönkretett szerelmek, metsző irónia és őrült tanmesék. 8 friss magyar prózakötetet ajánlunk.

...
Könyves Advent

Jézus korában is kórházban születtek a kisbabák? Keresd a választ a Bibliai Kisokosban!

Bibliai Kisokos csupa olyan kérdést tesz föl, amelyet minden Biblia iránt vagy napjaink bibliai vonatkozású helyszínei, kultúrtörténeti eseményei iránt érdeklődő gyermek vagy épp felnőtt fejében is megfogalmazódhat. Olvass bele!

...
Könyves Advent

Mister Morrison állatlexikona megmutatja milyen változatos és gyönyörű az élővilág

A Mágikus állatok iskolája rajongói számára igazi csemege Mister Morrison állatlexikona, melyben minden tudnivalót összeszed az egyes állatokról. Olvass bele!

Olvass!
...
Zöld

Az MI úttörő fejlesztője szerint a kordában tartás a kiút a technológiai cunami alól

Mustafa Suleyman egy úttörő MI-fejlesztő vállalkozás, az immár a Google alá tartozó DeepMind egyik alapítójaként közvetlen közelről láthatja a mesterséges intelligencia forradalmát. Olvass bele a könyvébe! 

...
Beleolvasó

Cserna-Szabó: Összebékülhetnek egy emberen belül ennyire különböző múltak és kultúrák?

A dán Hassan Preisler A barna ember terhe című könyvéhez Cserna-Szabó András írt utószót. Olvasd el!

...
Beleolvasó

Borda Réka: Vesna Lemaic történeteiben nincs olyan, hogy mi és ők, csak mi, emberek

A Szívélyes fogadtatás novelláiból kirajzolódik az idegenségérzet, az akadozó kommunikáció, és a vágy arra, hogy valahogy megtaláljuk a helyünket a világban. Olvasd el az utószót, melyet Borda Réka írt a kötethez.

...
Nagy

Vesna Lemaic: A kétféle migráció megosztja az embereket

A szlovén Vesna Lemaic kisprózái egyfajta tranzitállapotot tükröznek, amely lehet földrajzi vagy érzelmi akár, írásai pedig minden benne szereplőt állandó önvizsgálatra kényszerítenek – írtuk a Margó Könyvek sorozatban megjelent Szíves fogadtatás című novelláskötetről. A könyvet az őszi Margón mutatták be, előtte a szerzővel kétféle migrációról, aktivizmusról és a horrorfüggőségéről is beszélgettünk.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Megtudtuk a választ arra, hogy miért született még egy könyv Alföldiről

...
Sándor Anna

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

...
Kolozsi Orsolya

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

Polc

Ilyen az első magyar sorozatgyilkos az áldozatok, és nem a Netflix nézőpontjából

...

A "médiasztár pakit" csak addig éltetik, míg ki nem mondja a h-betűs szót

...

A Nobel-díjas Jon Fosse kisregénye tengerbe ejtett, profán evangélium

...

Irene Solà katalán falujában a legnagyobb bánat sem tudja felemészteni a reményt

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Andrés Neuman: Amikor gyászolsz, az otthonod is beleremeg

Az argentin-spanyol szerzővel a Magunknak mondjuk apropóján beszéltünk mások mellett katonai diktatúráról, az anyanyelv különös elvesztéséről, a regénye valódi főszereplőjéről és arról is, mi a közös a gyászban és a száműzetésben. Interjú.

...
Kritika

Hűség a felejtésben: a táborokba zárt japánok sorsa nem csak amerikai történet

Julie Otsuka a saját családja történetét is beleírta debütregényébe, amiben a második világháború során internálótáborokba zárt amerikai japánokról mesélt. Az Amikor isten volt a császár a hét könyve.

...
Kritika

Pusztán attól, hogy valaki anya lesz, nem válik varázsütésre jó emberré

A norvég Lars Svisdal regénye a generációk közötti szakadékot érzékelteti, miközben egy felnőtté válás története is. Láthatóvá válik benne, hogy a jóléti társadalmak is küzdenek a maguk démonaival.