Már az Üvöltő szelek előzetese is megosztotta a nézőket, az első másodpercekben kiderült, hogy Emerald Fennell rendező-forgatókönyvíró elég sajátos és romantikus felfogásban közelít Emily Brontë klasszikusához. A meglehetősen erotikus trailer, a szerelem és a vágy szokatlan ábrázolása, a sokak szerint túl idős színészek, a koridegen öltözékek és Charli XCX zenéje után nem kérdés, hogy a filmben lesznek megdöbbentő részletek.
Bármennyire is provokatív azonban Emerald Fennell új filmadaptációja, közel sem olyan sokkoló, mint Emily Brontë eredeti műve közel kétszáz évvel ezelőtt. Legalábbis így véli Samantha Ellis brit drámaíró és kutató, a Take Courage: Anne Brontë and the Art of Life (kb: Légy bátor: Anne Brontë és az élet művészete) című könyv szerzője, aki a The Guardian cikkében fejtette ki véleményét.
Visszatérve az előzetesre, Ellis szerint nem a tésztát gyúró kezek extrém közeli felvétele a legdurvább, vagy az, hogy a barna hajú tinilányt, Cathyt a 35 éves, szőke Margot Robbie alakítja, Jacob Elordi pedig túl fehér Heathcliff regénybeli külsejéhez. A szerző számára az okozta a legnagyobb meglepetést, hogy az előzetes szerint az Üvöltő szelek „minden idők legnagyobb szerelmi története”.
Pedig szerinte sosem volt romantikus regény.
Emily Brontë a regényt először 1847-ben, Ellis Bell álnéven jelentette meg, csak a halála után, 1850-től kezdve adták ki a saját nevén. A regény az Earnshaw és a Linton család pusztító kapcsolatáról szól: Cathy apja hazahoz egy rongyos, éhező árvát, akit Liverpoolban talált az utcán. Heathcliff, az örökbe fogadott árva és Catherine szenvedélyes és tragikus szerelme azonban csak az egyik szál a történetben.
Lehetetlen filmre vinni?
Nem Fennel az egyetlen, aki romantikus sztoriként értelmezte a regényt. 1939-ben Laurence Olivier és Merle Oberon filmjét a „korunk legnagyobb szerelmi története… vagy bármelyik koré!” szlogennel reklámozták. Eltelt azóta lassan egy évszázad, és az Üvöltő szelek még mindig szerelmi történetként fut, és Valentin-nap környékén kerül a mozikba. Mindezt úgy, hogy a könyvben Cathy elutasítja Heathcliffet, mert sznob, a férfi pedig pszichopatává válik, írja a cikk szerzője.
A legtöbb adaptáció romantikus történetként tekint a regényre, ez alól ritka kivétel Peter Kosminsky 1992-es adaptációja, amiben Emily Brontë karaktere is megjelent (Sinéad O’Connor játszotta, és figyelmeztette a közönséget, hogy „ne mosolyogjanak egyetlen részén sem”).
A szerző szerint egyébként is lehetetlen a brutális regényt filmre vinni – hacsak nem hagyják félbe a történetet. A regény bonyolult második felét különösen nehéz adaptálni, ahol
„Brontë, miután megidézte legsötétebb vágyainkat, azt kérdezi tőlünk, hogy valóban ki akarjuk-e elégíteni őket.”
Nem is sikerült eddig igazán. Ellis szerint Andrea Arnold nyers, lecsupaszított 2011-es verziója áll a legközelebb a könyv sötét energiájához, de ő is csak a könyv első feléhez ragaszkodott.
Romantika helyett erőszak és téboly
A regény tele van kegyetlenséggel: Heathcliffet Cathy bátyja, Hindley bántalmazza. Heathcliff elveszi Hindley házát, bántalmazza Hindley fiát, és ráveszi Cathy sógornőjét, hogy menjen hozzá feleségül, manipulálja, megveri, ribancnak nevezi, felakasztja a kutyáját, és házasságra kényszeríti Cathy lányát és a saját fiát.
A regényt már 1847-ben sem tartották szerelmi történetnek. „Hogyan tudott egy ember ilyen könyvet írni... anélkül, hogy öngyilkos lett volna... rejtély” – írta a Graham’s Magazine, borzongva a „vulgáris romlottságtól és természetellenes borzalmaktól”. A Spectator „durvának és kellemetlennek” találta; az Atlas a szereplőket „teljesen gyűlöletesnek és megvetendőnek” nevezte; a North American Review pedig visszariadt a regény „durvaságától”, „ostoba istenkáromlásától” és „morbid fantáziájától”.
Charlotte Brontë, Emily nővére, a Jane Eyre szerzője is rettenetesen aggódott amiatt, hogy az Üvöltő szelek tönkreteszi a kialakulóban lévő Brontë márkát.
Az Üvöltő szelek mindig is sokkoló volt, meg akarta zavarni, döbbenteni és ijeszteni az olvasót – Heathcliff például arról beszél egyszer, hogy elkezdte kiásni Cathy holttestét. A regény egy mérgező szerelem története, amely csak halállal végződhet, és mindenkit megsebez.
De miért imádják a booktokkerek?
Talán a szerelemnek nem is kell valóságosnak lennie. Elizabeth Hardwick amerikai író és kritikus szerint a könyv a lehetetlen, elvont szerelemről szól, amely csak akkor működhet, ha éteri lesz, vagy kevésbé romantikusan fogalmazva, ha mindkét szerelmes meghal. Talán ezért olyan vonzó a fiatal olvasók körében – a könyv az egyik legfelkapottabb klasszikus a BookTokon.
Fennell kijelentette, hogy filmjével azt a könyvet akarja tükrözni, amelyet 14 évesen olvasott.
„Talán ez nem a legnagyobb szerelmi történet, de a legnagyobb történet arról, hogy milyennek képzeljük a szerelmet, amikor még nem tapasztaltuk meg”
– írja a cikk szerzője.
Nyitókép: Youtube
