Érdekvédelmi terület. Fotó: A24/ADS

Érdekvédelmi terület: Auschwitz parancsnokáról tisztábban beszélnek a zajok, mint a szavak

Hogyan lehet 2024-ben még új módon bemutatni a holokauszt témáját – tettem fel a kérdést alig több mint egy hete, amikor Debreczeni József eredetileg 1950-ben kiadott táborregényéről, a Hideg krematóriumról írtam. A magyar szerző ezt egy sajátos, a lírait a riporterivel keverő stílussal érte el. Ugyan más eszközökkel, de hasonló bravúrra volt képes Jonathan Glazer brit forgatókönyvíró-rendező is az Érdekvédelmi terület című filmjével, melyben a zsidók szenvedését nem emberi szereplők, hanem hangok „testesítik meg”.

Fotók: A24/ADS

Kiss Imola | 2024. február 13. |

A forgatókönyv alapjául a 2023-ban elhunyt Martin Amis The Zone of Interest című 2014-es regénye szolgált (magyarul nem adták ki), ám Glazer jócskán átformálta a történetet. Kihagyta a szerelmi-féltékenységi, majd abból következő gyilkossági szálat, ami Amis könyvének gerincét adja, és ugyan Amis a náci tisztet Rudolf Hössről mintázta, a rendező nem bajlódott kitalált névvel, Höss (Christian Friedel), Auschwitz parancsnoka, és felesége, Hedwig (Sandra Hüller) lett a két fő karakter. Időben nagyjából 1943-ban indul a történet, amikor a haláltábor már olajozott gépezetként működött és a krematóriumok folyamatosan égették a meggyilkolt zsidókat és más foglyokat.

Műfajilag elég nehezen lehet besorolni az Érdekvédelmi területet: elválaszthatatlan a történelmi tényektől, de nem követi teljesen pontosan Höss életének eseményeit. Eközben dráma, még ha a tragédia nem is közvetlenül a főbb karaktereket érinti, és erős benne a pszichológiai vonal, de a végeredmény ezeknek egy teljesen egyedi keveréke lett. A film 2023-ban Cannes-ban elnyerte a Nagydíjat (a fesztivál második legnagyobb elismerése), a márciusban esedékes Oscaron pedig öt kategóriában jelölték (legjobb film, legjobb rendező, legjobb nemzetközi film, legjobb adaptált forgatókönyv és legjobb hang).

A történet meglehetősen lassú folyású, kimérten adagolja a párbeszédet, és valójában a cselekmény másodlagos. Mindössze azt látjuk,

hogyan éli mindennapjait Höss, a felesége és öt gyermekük egy pompás kertes házban, amelyet csak egy fal választ el a koncentrációs tábortól.

Már ez a felütés egészen hihetetlenül hangzik – hogyan lehet így élni, és úgy tenni, mintha ez normális lenne, miközben az ablakokból jól látszó kéményeken emberek tízezreinek hamvai szállnak kifele –, de a feleség számára a ház és a kert pontosan annak a megvalósulása, amiről a férjével már 17 éves koruktól fogva álmodoztak. És amikor a férjét áthelyezik, a nő éktelen haragra gerjed a gondolattól, hogy azt az édent, amit ő három éve épít, el kellene hagynia. 

-

Persze csak ideig óráig lehet úgy tenni, mintha ez az élet a földi pokol szomszédságában idilli lenne. Ez kiderül például abból, hogy az egyik Höss-kislányt annyira nyomasztják a táborból átszűrődő fények és hangok, hogy éjjelente folyton mászkál, vagy hogy Hedwig anyját ugyan először elkápráztatják a lánya életkörülményei, de éjjel mégis borzadva nézi a kéményekből fellobbanó lángcsóvákat.

Bár a film a holokausztról szól, az embertelenséget nem tolja a néző arcába explicit módon: a gyilkosságokat, a csontsovány rabokat nem mutatják, zsidó szereplőt elvétve látunk. Glazer ezzel a hiánnyal dolgozik, és találkozunk ugyan a koncentrációs táborok áldozataival, de egészen más módon, mint egy tipikus holokausztfilmben.

Bár a rendező sok mindent elhallgat, annál többet sejtet.

Az Érdekvédelmi terület csupa olyasmivel szembesíti a nézőt, amiről eddig is tudtunk, de valamiért mégsem ábrázolták sokan. Látjuk például, ahogy Hössné kioszt egy zsák selyem alsóneműt és kombinét a cselédeinek, ő maga pedig egy drága bundát próbálgat a szobájában. És mi, a nézők tudjuk, hogy ezeket zsidó nőktől kobozták el, mielőtt a gázba küldték őket. Hedwig és szolgálói arca rezzenéstelen, részvétlen, nem látszik rajtuk semmiféle rossz érzés a lopott holmi miatt, ahogy a nagyfiú is csak játszik az arany fogsorokkal, amiket az apjától kaphatott. 

De említhetném az olyan jeleneteket, mint amikor a család a bőségesen megrakott asztal körül ül, miközben a kerítés túloldalán agyonlőnek két zsidó foglyot, akik egy szem almán veszekednek, vagy amikor Höss kilátásba helyezi, hogy megbünteti azokat a tiszteket, akik durván leszaggatják az orgonát a bokrokról, közben pedig emberek millióinak élete annyit sem ér neki, mint egy fűszál, nemhogy egy orgonabokor. Ugyanakkor sem ő, sem a felesége nem ontja magából a zsidógyűlölő szöveget (Hössné is csak elejt néhány megjegyzést), de nem is kell, mert ezek az apró részletek épp eleget mondanak.

-

Höss nem vadállatként jelenik meg: nyugodt, sőt szenvtelen férfinak tűnik, a hangját sem igen emeli fel, szinte végig ugyanolyan az arckifejezése. Érzelmet csupán néhány alkalommal látunk rajta – ebből az egyik az, amikor az áthelyezése előtt elbúcsúzik a lovától. Az, hogy Auschwitzból minél hatékonyabb halálgyárat fejlesszen, nagyjából az egyetlen dolog, ami lelkesedéssel tölti el, például az éjszaka közepén izgatottan hívja fel Hedwiget, hogy rábízták a Magyarországról Auschwitzba induló 700 ezres zsidó szállítmány likvidálását, és elújságolja, mennyi ötlete van. Habár látjuk például, hogyan olvas Höss esti mesét a kislányainak, mégsem volt olyan érzésem, hogy a rendező empatizálna vele, vagy hogy az lenne a célja, hogy megmutassa az emberi arcát.

Az, hogy az elkövetők és cinkosok szemszögéből látjuk az eseményeket, inkább csak fokozza a helyzet groteszk voltát, megérteni továbbra is lehetetlen. 

Már egészen az elején eszembe jutott Hannah Arendt az Eichmann-per során híressé tett fogalma, a gonosz banalitása. Közel sincs a kisujjamban minden holokausztról szóló film, de hogy ez az alkotás azok közé tartozik, amelyek által ez a fogalom tökéletesen érthetővé válik, abban biztos vagyok. Ehhez pedig nemcsak a már említett jelenetek és remek színészi játék járul hozzá, hanem az audiovizuális megoldások is. 

Képileg egészen zseniális megoldásokat alkalmazott Łukasz Żal operatőr és Paul Watts vágó. De ennél is izgalmasabb, ahogy Glazer a hangokat, a zajokat ennyire előtérbe helyezte, gyakorlatilag önálló szereplővé téve őket, és ebben Johnnie Burn sound designer elképesztő munkáját is muszáj megemlíteni. Konkrét zenét csupán egy-két jelenetben hallunk, a többi mind különféle kivehetetlen, nyomasztó zaj, zúgás, illetve a háttérben folyamatos lövések, sikolyok és ordítás, sínek csikorgása, lángok lövellése, madárcsicsergés – néha egyszerre –, de az elején például nem tudtam eldönteni, hogy sima vízcsobogást hallok, vagy esetleg azt, hogy patkányok futkosnak. Glazer az erőteljes hangot és színeket egyszerre is beveti, maga a film úgy kezdődik, hogy sokáig fekete a képernyő és csak hangokat hallunk. Két másik helyen fehérrel, majd vörössel tagolja a történetet, más zajok kíséretében, és nem nehéz rájönni, hogy a három szín mit jelképez. Bámulatos a hang és a kép szinkronja, az, ahogyan a geometriai formákat, illetve a halk-hangos, a fény-árnyék és az élénk-fakó színek kontrasztját használták.

Az Érdekvédelmi terület szokatlan film, de épp ez teszi annyira izgalmassá.

A nézőpontváltással, és azzal, hogy a szemünk mellett egy másik érzékszervünkre is hat, Jonathan Glazer megdolgoztatja a nézőt.

Rákényszerít, hogy valóban gondoljunk végig olyan részleteket a holokausztról, amelyek fölött eddig, ha nem is elsiklottunk, de egyszerűen nyugtáztuk, hogy megtörtént. Pedig a legapróbb mozzanata sem volt normális.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Meghalt Martin Amis

Hetvenhárom éves korában elhunyt Martin Amis, nemzedékének egyik legünnepeltebb brit írója.

...
Nagy

A Hideg krematóriumban pucérra vetkőzik a reménytelenség

Debreczeni József könyve a keleti blokk egyik legelső, holokausztról szóló irodalmi műve volt, nagyrészt mégis ismeretlen maradt a hazai közönség előtt. A Hideg krematórium a hét könyve, mely egy riporter éleslátásával és egy költő érzékenységével számol be a haláltáborok iszonyatáról, miközben nem távolít el tőle.

...
Nagy

Klacsmann Borbála: A holokausztoktatás egyik célja az, hogy empátiára nevelje az embereket

A Margó Fesztivál utolsó napján Hidas Judit beszélgetett Klacsmann Borbálával a Holokauszttörténetek című kötetéről. A holokauszt-történész évek óta gyűjtötte a forrásokat a rövid szövegekhez, amelyek a holokausztot egyszerre történelmi és személyes nézőpontból is vizsgálják. A kötetből Szandtner Anna olvasott fel.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Hírek

Elveszett bibliai fát támasztottak fel egy 1000 éves magból

A Bibliában szereplő fa magját a Júdeai-sivatag egy barlangjában találták. Olyan növényről van szó, ami lokálisan kihalt, a Bibliában viszont többször is említik a gyógyító hatása miatt.

...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

Cziglán Karolina pszichológus Elfogadó kapcsolódás című könyvével abban igyekszik segíteni, hogy a kapcsolatainkban merjünk sebezhetőbbek lenni, legyen szó barátságról, szülő-gyerek viszonyról vagy párkapcsolatról. Mutatunk egy részletet a kötetből.

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

A zöld teának nemcsak az illata elbűvölő, de számos nagyszerű hatással is számoltatnak azok, akik rendszeresen fogyasztják. Bemutatjuk a frissítő itallal kapcsolatos tényeket és mítoszokat, aztán ajánlunk öt könyvet a teázás szerelmeseinek.

A hét könyve
Kritika
A háborúnál is nagyobb teher, ha egy társadalom kettészakad
...
Podcast

Sauron macskaként játszik az áldozataival, végül a Gyűrűk ejtik rabul őt [A hatalom gyűrűi-kibeszélő II/3.]

Celebrimbor, a törpök, a tündék hűsége, aranykor és hanyatlás Tolkiennél. Még egyszer kibeszéltük A hatalom gyűrűi második évadát.

Kiemeltek
...
Kritika

Narine Abgarjan boldogtalan történetei mélyén mindig ott parázslik a remény

A mesei történetszövés, a különös figurák, a csoda és a szépség Narine Abgarjan új könyvéből sem hiányoznak.

...
Podcast

„Magamévá tettem a mantrát, hogy ha hülye vagy, gyereket szülsz” – Gryllus Dorka és Kőváry Katalin az anyaságról [Podcast]

Az Ezt senki sem mondta! podcast második évadának vendége ezúttal Gryllus Dorka színész és édesanyja, a Jászai Mari-díjas rendező, forgatókönyvíró és dramaturg, Kőváry Katalin volt.

...
Kritika

A háborúnál is nagyobb teher, ha egy társadalom kettészakad

Alkoholizmus és mélabú, szegénység és anarchia. Na meg egy kitalált, végzetes hadművelet. Iulian Ciocan regénye feltárja a kelet-európai lelkekben a rendszerváltozás óta dúló háborút. Ez a hét könyve.

Természetesen olvasok
...
Zöld

A barátságaid is lehetnek mélyebbek és bensőségesebbek – olvasd el, hogyan

...
Zöld

A zöld tea szuperegészséges, de nem csodaszer – 5 könyv a teázásról

...
Zöld

A gyereknevelésnek nem szükségszerű velejárója a kiabálás – így előzd meg

...
Zöld

Az AI-nak már most gazdagabb a szókincse a magasan képzett emberekénél

...
Zöld

Ez a könyv bebizonyítja, hogy a szívből jövő nevetéstől leszünk igazán boldogok

...
Zöld

Vajon megváltoztatja-e az embert, ha napi kapcsolatban van a halállal?

...
Zöld

3 könyv szülőknek, amit érdemes előjegyezni szeptemberben

...
Zöld

Most éppen naponta ennyi lépést kell tenned a tudósok szerint az egészségedért + 3 könyv

...
Zöld

A fantáziád segít a legtöbbet az ökológiai válság ellen - Olvass bele a Világelejébe!