Érdekvédelmi terület. Fotó: A24/ADS

Érdekvédelmi terület: Auschwitz parancsnokáról tisztábban beszélnek a zajok, mint a szavak

Hogyan lehet 2024-ben még új módon bemutatni a holokauszt témáját – tettem fel a kérdést alig több mint egy hete, amikor Debreczeni József eredetileg 1950-ben kiadott táborregényéről, a Hideg krematóriumról írtam. A magyar szerző ezt egy sajátos, a lírait a riporterivel keverő stílussal érte el. Ugyan más eszközökkel, de hasonló bravúrra volt képes Jonathan Glazer brit forgatókönyvíró-rendező is az Érdekvédelmi terület című filmjével, melyben a zsidók szenvedését nem emberi szereplők, hanem hangok „testesítik meg”.

Fotók: A24/ADS

Kiss Imola | 2024. február 13. |

A forgatókönyv alapjául a 2023-ban elhunyt Martin Amis The Zone of Interest című 2014-es regénye szolgált (magyarul nem adták ki), ám Glazer jócskán átformálta a történetet. Kihagyta a szerelmi-féltékenységi, majd abból következő gyilkossági szálat, ami Amis könyvének gerincét adja, és ugyan Amis a náci tisztet Rudolf Hössről mintázta, a rendező nem bajlódott kitalált névvel, Höss (Christian Friedel), Auschwitz parancsnoka, és felesége, Hedwig (Sandra Hüller) lett a két fő karakter. Időben nagyjából 1943-ban indul a történet, amikor a haláltábor már olajozott gépezetként működött és a krematóriumok folyamatosan égették a meggyilkolt zsidókat és más foglyokat.

Műfajilag elég nehezen lehet besorolni az Érdekvédelmi területet: elválaszthatatlan a történelmi tényektől, de nem követi teljesen pontosan Höss életének eseményeit. Eközben dráma, még ha a tragédia nem is közvetlenül a főbb karaktereket érinti, és erős benne a pszichológiai vonal, de a végeredmény ezeknek egy teljesen egyedi keveréke lett. A film 2023-ban Cannes-ban elnyerte a Nagydíjat (a fesztivál második legnagyobb elismerése), a márciusban esedékes Oscaron pedig öt kategóriában jelölték (legjobb film, legjobb rendező, legjobb nemzetközi film, legjobb adaptált forgatókönyv és legjobb hang).

A történet meglehetősen lassú folyású, kimérten adagolja a párbeszédet, és valójában a cselekmény másodlagos. Mindössze azt látjuk,

hogyan éli mindennapjait Höss, a felesége és öt gyermekük egy pompás kertes házban, amelyet csak egy fal választ el a koncentrációs tábortól.

Már ez a felütés egészen hihetetlenül hangzik – hogyan lehet így élni, és úgy tenni, mintha ez normális lenne, miközben az ablakokból jól látszó kéményeken emberek tízezreinek hamvai szállnak kifele –, de a feleség számára a ház és a kert pontosan annak a megvalósulása, amiről a férjével már 17 éves koruktól fogva álmodoztak. És amikor a férjét áthelyezik, a nő éktelen haragra gerjed a gondolattól, hogy azt az édent, amit ő három éve épít, el kellene hagynia. 

-

Persze csak ideig óráig lehet úgy tenni, mintha ez az élet a földi pokol szomszédságában idilli lenne. Ez kiderül például abból, hogy az egyik Höss-kislányt annyira nyomasztják a táborból átszűrődő fények és hangok, hogy éjjelente folyton mászkál, vagy hogy Hedwig anyját ugyan először elkápráztatják a lánya életkörülményei, de éjjel mégis borzadva nézi a kéményekből fellobbanó lángcsóvákat.

Bár a film a holokausztról szól, az embertelenséget nem tolja a néző arcába explicit módon: a gyilkosságokat, a csontsovány rabokat nem mutatják, zsidó szereplőt elvétve látunk. Glazer ezzel a hiánnyal dolgozik, és találkozunk ugyan a koncentrációs táborok áldozataival, de egészen más módon, mint egy tipikus holokausztfilmben.

Bár a rendező sok mindent elhallgat, annál többet sejtet.

Az Érdekvédelmi terület csupa olyasmivel szembesíti a nézőt, amiről eddig is tudtunk, de valamiért mégsem ábrázolták sokan. Látjuk például, ahogy Hössné kioszt egy zsák selyem alsóneműt és kombinét a cselédeinek, ő maga pedig egy drága bundát próbálgat a szobájában. És mi, a nézők tudjuk, hogy ezeket zsidó nőktől kobozták el, mielőtt a gázba küldték őket. Hedwig és szolgálói arca rezzenéstelen, részvétlen, nem látszik rajtuk semmiféle rossz érzés a lopott holmi miatt, ahogy a nagyfiú is csak játszik az arany fogsorokkal, amiket az apjától kaphatott. 

De említhetném az olyan jeleneteket, mint amikor a család a bőségesen megrakott asztal körül ül, miközben a kerítés túloldalán agyonlőnek két zsidó foglyot, akik egy szem almán veszekednek, vagy amikor Höss kilátásba helyezi, hogy megbünteti azokat a tiszteket, akik durván leszaggatják az orgonát a bokrokról, közben pedig emberek millióinak élete annyit sem ér neki, mint egy fűszál, nemhogy egy orgonabokor. Ugyanakkor sem ő, sem a felesége nem ontja magából a zsidógyűlölő szöveget (Hössné is csak elejt néhány megjegyzést), de nem is kell, mert ezek az apró részletek épp eleget mondanak.

-

Höss nem vadállatként jelenik meg: nyugodt, sőt szenvtelen férfinak tűnik, a hangját sem igen emeli fel, szinte végig ugyanolyan az arckifejezése. Érzelmet csupán néhány alkalommal látunk rajta – ebből az egyik az, amikor az áthelyezése előtt elbúcsúzik a lovától. Az, hogy Auschwitzból minél hatékonyabb halálgyárat fejlesszen, nagyjából az egyetlen dolog, ami lelkesedéssel tölti el, például az éjszaka közepén izgatottan hívja fel Hedwiget, hogy rábízták a Magyarországról Auschwitzba induló 700 ezres zsidó szállítmány likvidálását, és elújságolja, mennyi ötlete van. Habár látjuk például, hogyan olvas Höss esti mesét a kislányainak, mégsem volt olyan érzésem, hogy a rendező empatizálna vele, vagy hogy az lenne a célja, hogy megmutassa az emberi arcát.

Az, hogy az elkövetők és cinkosok szemszögéből látjuk az eseményeket, inkább csak fokozza a helyzet groteszk voltát, megérteni továbbra is lehetetlen. 

Már egészen az elején eszembe jutott Hannah Arendt az Eichmann-per során híressé tett fogalma, a gonosz banalitása. Közel sincs a kisujjamban minden holokausztról szóló film, de hogy ez az alkotás azok közé tartozik, amelyek által ez a fogalom tökéletesen érthetővé válik, abban biztos vagyok. Ehhez pedig nemcsak a már említett jelenetek és remek színészi játék járul hozzá, hanem az audiovizuális megoldások is. 

Képileg egészen zseniális megoldásokat alkalmazott Łukasz Żal operatőr és Paul Watts vágó. De ennél is izgalmasabb, ahogy Glazer a hangokat, a zajokat ennyire előtérbe helyezte, gyakorlatilag önálló szereplővé téve őket, és ebben Johnnie Burn sound designer elképesztő munkáját is muszáj megemlíteni. Konkrét zenét csupán egy-két jelenetben hallunk, a többi mind különféle kivehetetlen, nyomasztó zaj, zúgás, illetve a háttérben folyamatos lövések, sikolyok és ordítás, sínek csikorgása, lángok lövellése, madárcsicsergés – néha egyszerre –, de az elején például nem tudtam eldönteni, hogy sima vízcsobogást hallok, vagy esetleg azt, hogy patkányok futkosnak. Glazer az erőteljes hangot és színeket egyszerre is beveti, maga a film úgy kezdődik, hogy sokáig fekete a képernyő és csak hangokat hallunk. Két másik helyen fehérrel, majd vörössel tagolja a történetet, más zajok kíséretében, és nem nehéz rájönni, hogy a három szín mit jelképez. Bámulatos a hang és a kép szinkronja, az, ahogyan a geometriai formákat, illetve a halk-hangos, a fény-árnyék és az élénk-fakó színek kontrasztját használták.

Az Érdekvédelmi terület szokatlan film, de épp ez teszi annyira izgalmassá.

A nézőpontváltással, és azzal, hogy a szemünk mellett egy másik érzékszervünkre is hat, Jonathan Glazer megdolgoztatja a nézőt.

Rákényszerít, hogy valóban gondoljunk végig olyan részleteket a holokausztról, amelyek fölött eddig, ha nem is elsiklottunk, de egyszerűen nyugtáztuk, hogy megtörtént. Pedig a legapróbb mozzanata sem volt normális.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Meghalt Martin Amis

Hetvenhárom éves korában elhunyt Martin Amis, nemzedékének egyik legünnepeltebb brit írója.

...
Nagy

A Hideg krematóriumban pucérra vetkőzik a reménytelenség

Debreczeni József könyve a keleti blokk egyik legelső, holokausztról szóló irodalmi műve volt, nagyrészt mégis ismeretlen maradt a hazai közönség előtt. A Hideg krematórium a hét könyve, mely egy riporter éleslátásával és egy költő érzékenységével számol be a haláltáborok iszonyatáról, miközben nem távolít el tőle.

...
Nagy

Klacsmann Borbála: A holokausztoktatás egyik célja az, hogy empátiára nevelje az embereket

A Margó Fesztivál utolsó napján Hidas Judit beszélgetett Klacsmann Borbálával a Holokauszttörténetek című kötetéről. A holokauszt-történész évek óta gyűjtötte a forrásokat a rövid szövegekhez, amelyek a holokausztot egyszerre történelmi és személyes nézőpontból is vizsgálják. A kötetből Szandtner Anna olvasott fel.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

A hét könyve
Kritika
Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné
...
Szórakozás

A Szegény párák feminista kiáltványként értelmezi újra a Frankensteint

Jórgosz Lánthimosz tizenegy Oscarra jelölt mozija női szemszögből beszéli el Mary Shelley viktoriánus díszletek között játszódó, horrorklisékből, gótikus románcok és pikareszkregények elemeiből összeöltött felnövekedéstörténetet.

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Navalnij halála az elnökválasztás előtt szembesít az orosz valósággal

9+1 kötet gyűjtöttünk össze az elmúlt évek megjelenései közül, amelyek segítségével jobban megértheted a putyini Oroszországot. Az alábbi listában találsz az orosz jelenről készült podcasteket is, több könyvbe pedig beleolvashatsz.

...
Nagy

Navalnij az utolsó lélegzetéig Putyin legelszántabb kritikusa maradt

A világ első számú orosz ellenzéki politikusa volt, aki az ellene indított különféle támadások dacára, még a börtönben sem adta fel az azért folytatott harcot, hogy Oroszországban újra szabad lehessen a sajtó és a közélet. Portré.

...
Nagy

Oravecz Imre: Az öregségnek nincs helye a modern társadalomban

Az emlékezés, a naplóírás, az öregedés, Márai, Steinbeck és az alkotáshoz szükséges magány is szóba kerültek Oravecz Imre most megjelent Alkonynapló című kötetének bemutatóján. Beszámoló.

...
Nagy

„Az igazi zene a tánc” – ezeket a versköteteket várjuk 2024 első felében

A világirodalmi megjelenéseket, a gyerek- és ifjúsági köteteket, illetve a hazai prózatermést szemléző összeállításaink után ezúttal a 2024 első felében várható legfontosabb verseskönyveket mutatjuk meg.

...
Nagy

Lehet valaki jó író attól, hogy nyilas? – Nyirő József élete, utóélete és műveinek megítélése

A székely nép krónikása, kiugrott pap, Szálasi propagandistája, a két világháború közötti időszak fontos prózaírója, emigrációban elhunyt „temetetlen halott”. Ki volt, és főként milyen író volt Nyirő József?

Természetesen olvasok
...
Zöld

Darwin bele sem olvasott a neki dedikált Marx-kötetbe

...
Zöld

Az isteneknek szánt fohászt őriz a legrégibb vaszkón nyelvű felirat

...
Zöld

Tányérunkon a változás - a konyhádban is törődhetsz a bolygóval

...
Zöld

Az apák új nemzedéke szívvel-lélekkel vesz részt a gyermeknevelésben

...
Zöld

Darwin hatalmas könyvtára már online is elérhető

...
Zöld

Bosszantani az idősebbeket? Az az emberszabású kölyköknek is nagyon megy

...
Zöld

Nézd meg az Örökölt sors horvát borítóját!

...
Zöld

„Az a labor egy nap múzeum lesz” – Karikó Katalin könyvét méltatja a Guardian

...
Zöld

Fontosabb, hogy jól aludj, mint hogy mennyit, ha a 30-40-es éveidben jársz