Út a Paradicsomba – A Francis Ford Coppola-sztori címmel jelent meg Francis Ford Coppola életrajzi kötete, ami jóval több egyszerű életútkötetnél: a szerző, Sam Wasson egy zseni pályáján keresztül bemutatja az elmúlt több mint fél évszázad filmes világát is.
A beszélgetések, visszaemlékezések és több száz interjú alapján megírt kötet különlegessége, hogy a szerző hozzáfért az úgynevezett Coppola-archívumhoz. Azaz a hivatalos iratokhoz és magánlevelekhez, olyan háttérinformációkat tartalmazó dokumentumokhoz, amelyek még teljesebbé teszik a képet.
A kötet felöleli Coppola életének és művészetének egyes mozzanatait, filmes kapcsolatait, de mesél a forgatások botrányairól, nehézségeiről is. Coppola mindent felemésztő szenvedélye ugyanis nemcsak a színészeket és filmes kollégákat viselte meg, hanem családtagjait is. A kötetben a forgatások kulisszatitkai mellett fény derül arra is, hogy hogyan viszonyul egyes filmjeihez maga a rendező.
Coppola súlyosan beteg fiúból vált világhírű rendezővé
A kötetből megismerhetjük a súlyosan mozgáskorlátozott, beteg fiút, aki fivére árnyékából kereste helyét a világban:
„Ágyából a tévén át nézte az életet. Mindenféle ajándékot kapott – filmvetítőt, egy szalagos magnót, Francesco nagypapától, az édesanyja apjától. Egyedül hallgatta a rádiót, az Éjfél Kapitányt és a Tom Mixet, a mesematinékat, és rájött, hogy a történetek, akárcsak a hangok és zene, világokat teremtenek az agyában. Volt egy autogramos fényképe a hasbeszélő Paul Winchelltől, aki szintén elkapta gyerekfejjel a poliovírust, és volt egy saját Jerry Mahoney hasbeszélő-bábuja, amelyre a nagyanyja kicsiny szmokingot varrt. A bábuk bármit megtehettek és kimondhattak – vékony Mikiegér-hangján –, amit csak akart. Uruk és parancsolójuk volt. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha csatornát válthatna a tévén akár az ágyából is, nem kellene odamenni és elcsavarni a tárcsát. Elég lenne megnyomni egy gombot valami képzeletbeli kézi készüléken, és máris egy újabb mesét nézhetne. Olyan lenne, mint egy időutazás: gombnyomásra egy másik világba kerülne.
Gombnyomás, új világ, gombnyomás, újabb világ, egy szebb világ.”
Hosszú az út a Megalopolisig
Olvashatsz a kötetben a legendás barátságról George Lucasszal – aki egyébként részben Coppoláról mintázta Han Solo karakterét.
Coppola, akit öntörvényű kívülállóként ismer a filmvilág, és aki olyan remekműveket rendezett, mint A Keresztapa, az Apokalipszis most és a Drakula, már a pályafutása kezdetén saját céget hozott létre, hogy minél önállóbban dolgozhasson.
Az 1969-ben Lucasszal közösen alapított American Zoetrope stúdió Coppola számos sikere és kudarca mellett örök túlélőként és valóságos kis gömböcként működik: utoljára a rendező borászata esett neki áldozatul, amelynek eladása megnyitotta az utat egy őrületes filmterv megvalósítása előtt.
A Megalopolis forgatókönyvén Coppola negyven évet dolgozott. Saját pénzéből mintegy 120 millió dollárt fektetett a filmbe, amit 2024 tavaszán mutattak be Cannes-ban.
A könyv végén Wasson is csatlakozik Coppolához a film forgatásán, néhány mérföldre Atlantától – olvasóként pedig bepillantást nyerhetünk egy megalomán filmterv megvalósulásának rejtelmeibe:
„Adam Driver és Nathalie Emmanuel végre elkezdhették a jelenetük beállását, hogy – afféle kötéltáncosként – bejárják a digitális égbolt előtt felfüggesztett gerendák hálózatát. A jelenet szerint a lány félénken közeledik, kezében virágokkal, a férfi a karjába veszi, majd versenyre kelve a LED-naplemente ragyogó tüzével, heves csókban forrnak össze. Azonban váratlan problémák szóltak közbe. A magas sarkú cipő, a kábelek, a magasság, az egyensúlyozás. Eresszék lejjebb a gerendát? Pörgessék fel a párbeszédet?
Miután változtattak a gerenda pozícióján, a színészek ismét nekifutottak a szárazpróbának. Ügyetlenül megbotlottak, majd riadtan lenéztek utasításért.
Háttérben a digitális fellegekkel Coppola felnézett. – Az sem érdekel, hogy három órán át tart a beállás – jelentette ki nyugodtan. – Ha ma nem végzünk a felvétellel, majd megcsináljuk holnap.
Minden kéznél volt, ami kellett.
– Nem fogjuk összecsapni – biztosította Coppola a színészeit. Eljutnak, ahová kell.”
Nyitókép: American Zoetrope/Greg2600-Wikipedia
