Május 14. és 25. között tartják a 77. cannes-i filmfesztivált, a nemzetközi és indie filmek legendás találkozóját. Ahogy korábban már megírtuk, a fesztiválon versenyen kívül bemutatták a Monte Cristo grófját, Kevin Costner Művészetek és Irodalom Érdemrendje kitüntetést kapott, a Ghibli animációs filmstúdió pedig tiszteletbeli Arany Pálma-díjban részesült. További érdekesség, hogy a zsűrit idén nem más vezeti, mint Greta Gerwig, a Barbie és a Kisasszonyok rendezője.

Ebben a cikkben öt könyvadaptációt gyűjtöttünk össze a fesztivál kínálatából. Van köztük szívszorító animációs film, lendületes életrajz és persze Francis Ford Coppola negyven éve dédelgetett Megalopolisa. 

1. September Says

A 2020-ban megjelent Sisters (Nővérek) című könyvében Daisy Johnson

a túlságosan szoros kapcsolatok témáját dolgozta fel hatalmas sikerrel.

Kísérteties és árnyalt regénye egy testvérpárt, Julyt és Septembert, valamint anyjukat, Sheelát követi nyomon, akik Írországba tartanak egy meg nem nevezett tragédia elől menekülve.

A könyvből Ariana Labed írta és rendezte első filmjét, September Says (Szeptember szerint) címmel.

2. La Plus Précieuse des Marchandises

Jean-Claude Grumberg allegorikus meséje a holokauszt idején játszódik. Főszereplője egy, a lengyelországi erdőkben élő nő, aki örökbe fogad egy árva gyereket. A francia Michel Hazanavicius, a 2011-es The Artist – A némafilmes rendezője a szerzővel közösen készítette el az azonos című (A legdrágább rakomány) animációs adaptációt, aminek gyönyörű, kézzel rajzolt képei már most sokakat elvarázsoltak.

3. Oh, Canada

A 2023 januárjában elhunyt Russel Banks könyve, a Forgone (Megelőzött)

egy sötét titkot rejtegető balos dokumentumfilmes történetét meséli el.

 A regény a „New England-i munkásosztály egzisztencializmusával átitatott vallomás” – írta Adam Haslett a Times’s Book Reviewban, és milyen szerencse, hogy létezik Richard Gere, aki Paul Schrader rendezésében magára tudja venni ezt a szerepet! Főleg, hogy mindezt olyan színészek mellett teszi, mint Uma Thurman, Michael Imperioli és Jacob Elordi.

4. Limonov: The Ballad

Emmanuel Carrère 2011-ben a következő címmel ajándékozta meg a világot: Limonov: The Outrageous Adventures of the Radical Soviet Poet Who Became a Bum in New York, a Sensation in France, and a Political Antihero in Russia (Limonov: A radikális szovjet költő, akiből New Yorkban hajléktalan, Franciaországban sztár, Oroszországban pedig politikai antihős lett). 

Az orosz Eduard Limonov rendkívül összetett élettörténetét bemutató könyvnek hatalmas kultusza lett. Először Paweł Pawlikowski állt neki a megfilmesítésének, azonban 2020-ban elállt a projekttől. A 77. cannes-i fesztiválra érkező Liminov: The Ballad (Limonov: A ballada) Kirill Szerebrennyikov rendezése, főszerepben pedig Ben Whishaw látható.

5. Megalopolis

Kezdjük ott, hogy ezt a filmet nem egy, nem kettő, hanem rögtön négy könyv inspirálta: a Bullshit munkák és a Debt: The First 5000 Years (Adósság: Az első 5000 év) David Graebertől, a kritikai antropológia nagy gondolójától, The Dawn of Everything (A mindenség hajnala) David Wengrowtól, valamint – és most jön csak az igazi meglepetés! – Az üveggyöngyjáték Herman Hessétől.

A filmre továbbá hatással egy ókori római szenátor, Lucius Sergius Catilina Cicero elleni összeesküvése is

 – olyannyira, hogy Adam Driver egy Caesar nevű karaktert alakít, míg Forest Whitaker New York polgármesterét, Frank Cicerót.

Már ez rengeteg kérdést felvet, Francis Ford Coppola – aki a legenda szerint a nyolcvanas évek óta dolgozik eme művén – azonban rátett még egy lapáttal, amikor ezt az üzenetet hagyta nézőinek: „Ha egyetlen gondolatot viszel magaddal a film megnézése utána, az legyen a következő: alapító atyáink az általuk létrehozott forradalmi és király nélküli kormányzathoz kölcsönvettek egy Alkotmányt, a római Jogot és a Szenátust. Tehát az amerikai történelem nem jöhetett volna létre, és nem járhatott volna sikerrel, ha nem fordul a klasszikusokhoz útmutatásért”.

Nos. A Megalopolist környező érzelmeket talán David Wengrow foglalta össze legjobban egyszavas tweetjében: „Jézusom”.

Nyitókép: YouTube

(LitHub)