Történelmi szereplőkről készült könyvekről, filmekről és sorozatokról írni azért hálás feladat, mert a szerző nehezen tud spoilerezni, hacsak nem valami addig kevéssé ismert részletet jelenít meg az adott adaptáció. A Netflix új Sisi-sorozatával, a Császárnével azonban aligha ez a helyzet, cselekménye ugyanis törekszik a történelmi hűségre, a nézőpontválasztása lehet inkább a meglepő.
Mivel műfajtől és történelmi korszaktól függetlenül – a Sárkányok házától kezdve A Bridgerton családon, Az uralkodónőn és a Nagy Katalin-sorozaton keresztül A koronáig – a királyi családok életét feldolgozó sorozatok igen nagy népszerűségnek örvendenek, várható volt, hogy német nyelvterületről is érkezik hasonló alkotás. Ki más lehetne erre alkalmasabb alany, mint a korában és ma is töretlen népszerűségnek örvendő osztrák császárné és magyar királyné? Ráadásul a Sisi életét feldolgozó klasszikusok sorában valamiért időszerűnek érezték a készítők, hogy legyen még egy kortárs adaptáció, hiszen tavaly az rtl-en is futott egy sorozat az osztrák császárnéról.
A Netflix verziója az első évad láttán kicsit megrekedt félúton az újragondolás és a magát komolyan vevő, történelmileg hiteles feldolgozás között.
A magyar nézők mindenesetre tűkön ülhetnek, mikor jutunk el (eljutunk-e?) a parádés settingek sorában a magyarországi koronázásig és Sisi elmélyülő magyar kapcsolataihoz, a gödöllői kastélyhoz és magyar nyelvleckéihez.
A Császárné Sisije az első évadban azonban még lázadó kamasz és – a valóságos Erzsébettel ellentétben – nagyszájú fiatal lány, akit az udvarban mindenki gyerekként kezel, hiszen valójában még az is. Tudhatjuk, hogy 16 évesen, szerelemből ment hozzá az akkor 23 éves Ferenc Józsefhez, habár nővérét szemelték ki császárnénak. Ferenc József azonban beleszeretett az öntörvényű fiatal lányba, akit aztán többször magára hagyott a bécsi udvar szigorú szabályaival folytatott küzdelmében. Azt is tudhatjuk, hogy a sorozatbeli Erzsébettel ellentétben Sisi rettenetesen hiú volt – míg az a mezítlábas Sisi, akit most magunk előtt látunk, teljes fesztelenségével és természetes szépségével éppen a hiúság ellentétét jeleníti meg.
Hiába próbálják az utódlás kérdésével az egész birodalom sorsát a vállára tenni, hogy azalatt minél előbb megtörjön és kevesebb fejtörést okozzon anyósának, Zsófia főhercegnének,
irigylésre méltó belső szabadsággal keresi a kitörés lehetőségeit röghöz kötöttségeiből,
miközben Ferenc József rendesen őrlődik a birodalmi teendők, politikus anyja, elvarázsolt felesége és a vele szembeszegülő öccse között.
Az új Sisi-adaptáció az alapjául szolgáló Allison Pataki-könyveknek megfelelően különleges karakternek mutatja be Sisit, és minden esetlensége ellenére Ferenc Józsefet is, akik nem véletlenül lettek az európai történelem máig egyik legnépszerűbb párja, hiszen a szerelmi házasság és annak minden kínja megjelenik kapcsolatukban. (Bár a források szerint azért korántsem volt annyira gyümölcsöző ez a kapcsolat, mint amennyire a sorozatbeli szexjelenetek mennyiségéből és minőségéből következtethetünk.)
A mostani feldolgozás erőssége lehet továbbá a sokrétű női szempont, a történelmi korszakhoz képest gyanúsan sok független és autonóm nővel. Ebben egyrészt kortárs szempont érvényesül, amivel ma rátekintünk egy-egy történelmi korszakra, másrészt
Ferenc József uralkodásának kezdete valóban jó témaválasztás a női karakterek kibontásához.
Anyja, az intrikus – ám nem teljesen negatív – karakter, Zsófia hercegné és a lázadó, az emberséghez és a szabadságához a végsőkig ragaszkodó felesége valóban sok mindent elvitt helyette. Anyja a politikai döntésekkel, Sisi pedig közvetlenségével, amivel újra és újra a nép szívébe lopta magát. De Erzsébet és édesanyja – mai szemmel meglehetősen toxikus – kapcsolatában is két női karakter egymásnak feszülése a központi elem, míg – eredetileg a császárnak kiszemelt – nővérével bensőséges és mély viszony bontakozik ki. Emellett a fiktív vagy félig fiktív karakterek, udvarhölgyek és bárónők teszik még sokszínűbbé a női szereplők sorát, akik időnként tényleg fojtogató módon próbálják megtörni az ifjú császárnét, aki személyiségének köszönhetően mégis mindig talál közöttük legalább egy szövetségest.
A sorozatot egyébként a díszlet, a jelmez és a színészek játéka is elviszi, nagy előnye továbbá, hogy remek német színészekkel dolgozik és csak néha döccen meg olyan érthetetlen jelenetekben, mint a nemesek zavarbaejtően kortárs tánca vagy Liszt Ferenc – mint korabeli popsztár – ábrázolása, akit rajongó udvarhölgyek hada üldöz. Az említett tánc egyébként azért esik ki zavaróan a sorozat ívéből, mert az egész a bécsi udvar szigorú, embertelen hagyománykövetését (és annak hatását egy kamasz lányra) igyekszik bemutatni. Ezen a ponton egy jelenet erejéig fennállt a veszélye annak, hogy az I. Mária skót királynő életéről készült Az uralkodónő (Reign) című sorozat bárgyú kamaszosításának hibájába esik az új Sisi-adaptáció. Előbbi koncepciója ugyanis teljesen elhasalt azon, hogy egykori kamasz uralkodókat a mai kamaszok szemével mutatott be, ami mind a ruhákat, mint a zenei aláfestéseket illetően igen fura egyveleget adott. A Császárné végül nem esik át a ló túloldalára, és emiatt – meg persze az említett magyarországi vonatkozások és a háborús párhuzamok miatt is – csak várni lehet a folytatást.
