Keresés
Keresési találatok „” Kifejezésre
Margócsy: A Petőfi-film történelemszemlélete teljesen hamis
Az irodalomtörténész szerint a Most vagy soha! nagyszájú, fésületlen, mindennapi értelmiségiként ábrázolja Petőfit, és a film súlyos károkat okozhat az oktatás terén.
Amber Smith bátran ír a traumáról, ami felszabdal egy lányt
Amber Smith debütáló könyve, az Amilyen akkor voltam a nemi erőszak traumájáról ír szívszorító pontossággal.
Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?
Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.
Jo Nesbø horrorja túl sokszor rántja ki a szőnyeget az olvasó alól
Norvégia egyik legismertebb szerzője ezúttal horror könyvet írt. Elolvastuk az Éjszakai házat, hogy megtudjuk, ez a zsáner is olyan jól áll-e neki, mint a krimi.
Bellatin végstádiumos vámpírja a szépség romjaiba kapaszkodik
A Szépségszalon az elmúlást megelevenítő lírai, sötét és töredezett vanitasregény. Mario Bellatin szövege az odalett fiatalsággal, illetve az örömök elapadásával való számvetést kínál, és egyszersmind megindítóan deformálja a halhatatlanság mítoszát. Ez a hét könyve.
Gázáról írt esszéje miatt kritizálják Masha Gessen Hannah Arendt-díját
Az orosz-amerikai publicista írásában a német emlékezetpolitikát bírálta, Gázát pedig a nácik által létrehozott európai zsidó gettókhoz hasonlította. A díj alapításában részt vevő Heinrich Böll Alapítvány és a brémai szenátus szerint ez elfogadhatatlan.
Jon Fosse: Ha hallgatok a kritikusokra, már 40 éve nem írok
Jon Fosse csütörtökön, az irodalmi Nobel-díj átvételekor tartott beszédében elmondta, hogy az írás „életeket menthet”, és felidézte azt is, milyen kritikát kapott korai alkotásaira.
Auster vénülő fenomenológusa még él ugyan, de már elkezdett kicsekkolni a világból
A Baumgartner az öregedés, az emlékezés és a gyász regénye, melyben Auster idős főhősén keresztül, önéletrajzi elemek sokaságát felhasználva néz szembe a múlttal és készít egyfajta édesbús, nosztalgikus számvetést. Ez a hét könyve.
