Egy bálna lenyeli az internetet, egy nyugdíjas postás biciklizni indul, miközben Sárkányvölgyben is meg kell védeni a környezetet. Karácsonyi történeteket írt négy Alkotótárs-díjas alkotó, André Ferenc, Czakó Zsófia, Vajna Ádám és Vonnák Diána, amelyeket három kisfilmben dolgozott fel Ascher Károly, Farkas Júlia és Kádár Melinda, valamint Regős Ábel. A Mastercard kultúratámogató projektjének új állomásaként, Karácsonyi történetek néven érzékenyítő kampánnyal jelentkezik a szakmai partnerükkel, a Könyves Magazinnal. A program fókuszában szereplő társadalmi ügyeket, értékeket hangsúlyozó kisfilmekben a Katona József Színház színészei, Bán János, Dankó István és Szirtes Ágnes vettek részt.
André Ferenc és Vajna Ádám történetét Regős Ábel adaptálta
Van valahol messze, mondom nektek bizony,
Fejből mondom eskü, közben nem guglizom,
Van egy táj, ott túl a sörösüveghegyen,
Szemétszigeten és kénesős fellegen,
Az Óperenciás-tenger olajfoltján,
És mérgezett almák termelői boltján,
Reciklált népmesék motívumain túl,
Hol pályaelhagyó bölcsész is földet túr:
Van egy fekete tó. Világon a legszebb,
Ott nyaraltak trollok, orkok, törpök, elfek!
Ám egy nap jött a hír: Magánterület lett!
A korzók eltüntek, büfék tönkrementek,
S palack és nejlon közt, ha kis kacsa fürdik,
A királyi szolgák sietve elűzik,
Mert partján vár épül, fedett medencével,
Aranyigénye hét faluéval ér fel!
És e hét falut mind sárkánynépek lakják,
a sok gond elűzte tanítóját, papját,
könyvtárosát is e falvaknak, s a patak
miattuk száradt ki, s boltból a halakat
is mind hazahordták! És tovább mondjam még?
Miattuk nem kapni már Pumpkin Spice Lattét!
Nem mehet így tovább - forrongnak a népek.
Útra is kel egy hős, vessen ennek véget.
Enikőnek hívják, középosztályt vezet,
S elindul lenyesni egy-két sárkány fejet.
Kocsijába pattan (elektromos, persze),
Kéznél bekészítve a kézműves fejsze,
Csomagtartójában pedig három évnyi
Újrahasznosított dunsztosüveg. Érzi
Rögtön a megoldást: sárkány-ökolábnyom
Csökkentés segíthet már csak a világon!
Ám, hogy végre elér Sárkányvölgybe, látja:
Egyiknek fekélye lett, másiknak rákja.
Filléres ételtől romlottak ők bíz' el,
S meglepődik hősünk: náluk még a dízel,
A fő üzemanyag. Nem tudja, mit kéne
Tegyen sárkánynéppel: így hamarost vége
A mesének, s elönt minket a búbánat,
Nem lesz mit írnia holnap az újságnak.
„Szia, hölgyem, mi van?”, „Menj vissza a várba’!”,
Így köszöntik őt ott, száll is bátorsága
Az inába rögvest. Ám egy sárkánykislány
Megfogja a kezét, s érvel neki tisztán:
Änikő, gondúd mёg, a sárkányok helyött,
Talán a kerály, s pár nagyvállalat tehöt
Arró’, hogy áromot a szénёrőmű äd,
Hёj, a túlfogyasztás hälott bolygót szül mäjd.
Így szólt a sárkánylány, mert nem fővárosi,
Ám Enikő érti, ő már ilyen profi.
De hogy vetnek véget ennyiféle bajnak?
Most is tanakodnak, ha még meg nem haltak...
Na jó, nem halnak meg, legalább mesébe’
Jusson sárkánynépnek s embereknek béke!
Összefognak, s törvényt hirdet ki Enikő:
mától környezetünk erőst védeni kő’!
A nagy gyárak többé már nem fanyalognak,
A király is látja tétjét a dolognak:
Hát megregulázza jól az erdőirtást,
Fosszilis tüzelők számára is sírt ás!
Ökovárat emel, csupa önfenntartó:
Zuzmóból a cserép, mohából az ajtó,
Szabad bejárást is biztosít a népnek,
Akik azóta is vígan medencéznek.
