Keresés

John le Carré élete még a halála után is tartogatott csavart: bár korábban az angolság megtestesítőjeként és krónikásaként tartották számon, most kiderült, hogy ír állampolgárként halt meg.

Colm Tóibín 2009-es Brooklynja, mely a 2015-ös filmbemutatót követően tavaly végre magyarul is megjelent, könnyen beilleszthető lenne a kivándorlási, azon belül is az emigráció lélektanát feszegető narratívák közé. Van azonban egy fontos különbség: Tóibín hősét semmi nem hajtja. Nem akar felejteni (tragédiát, szerelmet, óhazát), egzisztenciálisan nem küszködik, az ismeretlen nem csábítja. Lassú sodródásban telik az élete, döntéseit például jellemzően mások hozzák meg a feje fölött. A látszat ellenére fejlődésregénynek is csak nagy jóindulattal nevezhető, holott hősnője kétségtelenül nagy utat jár be, ám pont a regényvégi kulcsjelenet bizonyítja, hogy életében a külső kényszer továbbra is erősebb, mint a belső akarat. De ha nem emigrációs és nem fejlődésregény, akkor mégis micsoda?